a júliust pedig nem átallkodom azzal kezdeni, hogy olyan szomorú vagyok, magányos és nyomorult, hogy még a kedvenc san pellegrino narancslém(=fanta narancs, csak savanyúbb)  sem segített, de legalább ettem két vaníliás tejberizst. a fiúm meg azt tanácsolja, hogy önkielégítsek, az tuti felvidít, erre meg már köpni nyelni nem tudok. buta férfiak

valaki hívjon már randira barátkozzon már velem.

UPDATE: a teológus meg ilyeneket linkelget nekem, wtf