amúgy is, kár volt aggódnom ezen, hogy hogy lesz a fiúval, miután tegnap úgy összevesztünk (mert megmondtam neki, hogy ne írjon már állandóan, mert így nem tudok semmit csinálni, többek közt tanulni sem) hogy megkérdezte, hogy akarok-e szakítani (mi van a az összes fiúval, hogy állandóan ezzel dobálóznak? úgy értem, többektől hallottam már), és én mondtam, hogy nem, mert én ezt nem gondololm megoldhatatlan problémának, erre ő közölte, hogy majd pénteken megmondja.

komolyan nem értem, hogy mivel érdemlem ezt, hogy most még péntekig várjak, hogy majd jól kidobjon, vagy mit tudom én. nem tudom, hogy mit csinálok olyan nagyon rosszul, hogy állandóan ilyen helyzetekbe kerüljek, hogy ennyire nem tudom kezelni ezt az egészet,  hogy én tényleg ennyit érdemlek, hogy majd pénteken megmondom. 
mert ez annyira bántó, hogy még ha kidobás helyett szerelmet vall (bár ez szinte kizárt) akkor sem tudom, hogy kell-e ez az egész  nekem hogy hajnal 4-ig  felváltva sírok és reszketek az idegességtől, többek közt esszéírás helyett