tök jót szilvesztereztem egyedül a kanapémon virágos pizsamanadrágban és kötött pulóverben, és még a Sass kabarét se néztem. hallgattam jó zenét (Hurts, xx, the National), és hallgattam gáz zenét (Simple plan), csak mert megtehetem, főztem pudingot, amit az erkélyen ettem meg túl kevés fokban, ittam hozzá rozét, szintén az erkélyen, imádom ezt az erkélyt, vagy inkább, hogy láthatom róla a Sas-hegyet, és csomó kedves emlék meg minden, szóval olvastam Michel Houllebecque-től az Elemi részecskéket, másodszorra, ha már véletlen meg bírtam venni kétszer, aztán néztem régi Borgiák részeket a régi laptopomról, és közben marhára független és erős nőnek képzeltem magam, akinek nincs szüksége senkire, főleg nem kedves jogászfiúkra, akik gyávák eljönni a randira (igen, másodszorra is, igen, tényleg volt olyan kicsi az egóm, hogy megkérdeztem, el akar-e jönni moziba másodszorra), de nyilván nem válaszolt semmit, csak 5 órával később, mint ahogy mentünk volna, hogy sajnálja, de most megint nem szociális, aj pedig olyan cuki ez a fiú, még a tisza cipője is olyan cuki, cukin béna.

szóval nem lesznek újévi fogadalmak, mert nem szeretem az ilyesmit, csak hogy 2014-ben 24 leszek, erős leszek és bátor, és minden lesz ahogy lesz, de legalábbis jó.

és most jön ide az exfiúm és a barátai, és csapunk partit a semmiből, mert tényleg semmi nincs itthon, csak maradék virsli és bor.

boldog 2014-et mindenkinek, és ne faljátok be egyszerre az összes maradék szaloncukrot!