mindig annyira meghatódom, amikor cuki meleg párokat látok a metrón, tudjátok, menőn fölöltözött gyönyörű fiúkat, akik látványosan szeretettel sugdolóznak egymás fülébe, és kézenfogva mennek fel a mozgólépcsőn.

no meg itt van nektek egy shiny Russel square.

quiche

hát mióta Londonba költöztem, quiche meg tarte rajongó lettem, és állandóan a le pain quotidien-ben tömöm a fejem, aminek a nevét se tudom kiejteni, de annyira finom ott minden, hogy elképesztő, lefotózom majd a többit is. ( a harmadik kép készült ott)

az utolsó kép pedig a Portobello market, tudjátok, ahol az Igazából szerelem játszódik :D

és igazából most veszem észre, mennyire nem színhelyes az első két kép, hát elnézést, nem tudok mit tenni vele.

nos, én arra a szégyenletes dologra is rájöttem, hogy az esküvőkben szerintem az az egyik legjobb, hogy az ember indokoltan vásárolhat magának mindenféle csipkés dolgot, meg bugyit meg mit tudom én, és ez egészen csodálatos.
igen, kimaxoltam a felületesség kategóriát is.

a rossz orosz társkeresős képek mém után borzasztó kényszert érzek, hogy megcsináljam a magyar változatot, avagy cseppet csem morbid, hogy a mankós bácsi ír nekem, hogy szexeljek már vele.

meg vagyok győződve, hogy azért olyan megkérdőjelezhető az átlagos magyar nő ízlése, mert Fashion daysen ilyeneket lehet venni 20ezerért, ez 23, ez meg 26.
na de komolyan, vegyétek már fel a szemüvegeteket, én se egy Coach-csal járok iskolába még, de azért na.

hogyan legyünk nyomorultak, de azért nem annyira

közben visszajöttem Londonba, öt napig halogattam egy hülye esszét, amit két nap alatt aztán csak megírtam gyakorlatilag alvás nélkül, csak hogy ma kiderüljön, hogy én ezt tulajdonképpen nem adtam be. vagyis beadtam, csak egy órával később, tehát már nem fogadják el, ha csak nem valami különösen szuperjó indokom van, ami persze nincs, mert hogy lenne, hanyag voltam és lusta, és ennyi pénzért nem tudom, hogy van egyáltalán pofám egy percig is annak lenni. szóval most nem tudom igazán, hogy mi van, ill. persze az, hogy én vagyok a világ legnagyobb lúzere, de ezt eddig is tudtuk. na jó, a kezdeti sokkon már túl vagyok, és egyébként is, szar volt az az esszé, és kifejezetten újra akarom írni,és ha csak arról van, hogy beadom újra, hát beadom újra novemberben, nem érdekel. csak anyámat, aki hisztizik,hogy jesszus most nem fogok szeptemberben diplomázni, vagy mikor van, igazából januárban hah, no de a törött lábbal megírt elcseszett szakdolgozatom óta tudom, hogy én nem akarok semmit csak úgy megcsinálni valahogy hogy nehogy halasztanom kelljen akár csak egy félévet is. mondjuk szerintem életem végéig mérges leszek, hogy hogyan gondolhatta bárki is, hogy félig a kórházból, félig az otthoni ágyamból majd megírok egy szakdolgozatot meg konzultálni járok meg mit tudom én? ó haha.
azért biztos ami biztos jelentkeztem erasmus mundusra, bár igazán kétlem, hogy elfogadnák a jelentkezésem.

jaj, de ebben a félévben vannak tök jó óráim, mint a continental political theory, ahol szuperokos dolgokról van szó, mint Hobbes meg Freud, és háromszor kell elolvasnom, hogy tudjak egy értelmes mondatot mondani, amitől még jobban butának érzem magam, de azért nagyon jó, végre úgy érzem, tanulok valami okosat amivel felvághatok mások előtt. igen, még annak ellenére is, hogy a bácsi egy kicsit arrogáns, a művészet minden formáját elutasítja, vagy legalábbis nyíltan kifejezi, hogy mennyire nem érti és értékeli, meg mindenki azon gondolkodik, hogy miért nincs jeggyűrűje, mondjuk nem tudom, ki az a nő, aki feleségül megy ehhez a férfihez aki vagy százszor olvashatta a Leviatánt.?
továbbá megnéztük még a 12 év rabszolgaságot, ami egy csodálatos film, úgy értem, a rendezés, meg a látvány nagyon szép, a sok zöld mező, szép házak, szép ruhák, Michael Fassbender még mindig csodálatos, habár a filmben véresre veri a rabszolgáit, ami elég rettenetes részlet volt, és azóta is olyan gondolataim vannak a metrón*, hogy ha 200 évvel ezelőtt lennénk akkor ez a fekete nő potenciálisan rabszolga lenne Amerika déli részén, és ettől állandóan elborzadok. az egyik csoporttársam abban a kocsmában dolgozik, ahova Michael Fassbender szokott járni Hackneyben, és ez tök menő, szerintem. egy másik csoporttársam meg elhozta a moziba a fiúját, aki persze egy szép holland fiú szexi borostával, ami önmagában tul.képpen nem lenne borzasztóan érdekes, csakhogy ez a fiú kedves, vagy nem is tudom, olyan gondtalannak látszott meg vidámnak, és élettelinek, és azóta azon gondolkodom, hogy minek problémázom én ilyen szerencsétlen és komplexusos fiúkon mint a teológus, (aki mondjuk már nem szerencsétlen, valami főkönyvelő lett a Józsefvárosi piac könyvelőirodájánál, és  most annyi pénzt keres, hogy feltétlen szükségesnek érzi, hogy előttem kezdje el számolgatni a nyilvánvalóan sok pénzét miközben szkájpolunk, bizonyítási kényszer much?) meg a jogász, akinek egy hétig tart válaszolni az emailemre, és nem is tudom, hogy minek várom még mindig, hogy írjon, minek akarok bármit is egy fiútól, aki a kb. hetvenedik emailben benyőgi, hogy még mindig az exbarátnője miatt szomorkodik, és habár hozzáteszi hogy alaptalanul, én mégis mit kezdjek ezzel? tudom, tudom, hogy miért nem vagyok türelmesebb, és az anyukám mindig azt mondja, hogy ne legyek türelmetlen, és perrsze, ez racionális, főleg hogy úgysincs másik fiú, meg miért kellene, hogy mindig legyen, de a moziból hazafelé menet azon gondolkodtam egész végig, hogy miért kell nekem megaláznom magam állandóan ilyenekkel, hogy várom hogy randira hívjon egy fiú, akinek a komfort zónája tényleg csak a II. ker. meg a kedvenc kocsmája, és túlságosan szorong ahhoz hogy elmenjem moziba egy lánnyal, akit gyarkolatilag nem is ismer, mikor vannak (vannak, ugye?) kedves fiúk akik kimennek az utcára meg beszélnek sokat, meg vidámak?
mondjuk most úgy érzem, megint irreális vagyok, mert én is sokszor pesszimista vagyok, és/vagy rosszkedvű, és azt hiszem rok időt töltök egyedül, vagy egyedül a könyvtárban (amúgy ezt titkon élvezem), és én sem vagyok mindig barátságos, ill. nem tudom, hogy legyek az, hogy kezdeményezzek másokkal, idegenekkel úgy beszélgetést, hogy ne legyen különösen esetlen, ne kérdezzek túl sok túl személyeset, vagy nem tudom. nem tudom, biztosan túl sokat problémázom ezen.

és még az is kiderült, hogy a kínai lányok komolyan azért nem beszélnek hozzám, mert nem tudnak. nem tudnak angolul. és komolyan egyre csak azt kérdezem, hogy mégis hogyan lehetséges ez, amikor 7.5-öt kell mindnekinek elérni az IELTS-en? és hogy lehetséges, hogy egy televíziós műsrkészítő szakos nem_beszél_angolul Angliában? és egyáltalán, milyen módon tud ő ebből profitálni 10 000+ fontért, (merthogy a nem EU-s diákoknak ilyen nagyon sok)? vagy hogy vették fel, ill. hogy írta meg a motivációs levelét, ha azt nem tudja elmondani nekem értelmesen, hogy vigyem le a szemetet? Meg egyáltalán mi ez, hogy odavágja nekem, hogy vigyem le a szemetet, amikor ő főz 5 fogásos vacsorákat magának? és az egy dolog, hogy én vagyok a takarításfelelős azon a héten, de ne kopogjon már be hozzám, csak hogy elmondja, van egy kis probléma, amiről kiderül, hogy az, hogy kivették a kukából a szemeteszsákot, de le nem vitték (nem tudom, hogy egy száz emeletes kollégiumban miért nincs szemétledobó?) szóval most ott egy büdösödő tejtócsa a konyha közepén.  mármint mennyire kell butának lenni ahhoz, hogy kivedd a szemetet, de ne vidd le, mikor nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy kukazsák biztos, hogy ki fog folyni?
elegem van abból is, hogy állandóan kínai visításra kell hazajönnöm, állandóan az ajtó előtt kell beszélgetni, nyitva kell hagyni a szobaajtót, én azt gondolom, hogy aki nem fogja fel, hogy egy 600 szobás kollégiumban becsukjuk az ajtót, mert az arra van, hogy békénhagyjunk másokat, miközben szkájpon visítunk a családtagjainknak, az maradjon otthon, Kína úgyis akkor mint fél Európa, van elég hely. meg az is maradjon otthon, aki azt bírja nekem mondani, hogy tudod, mi kínaiak vagyunk kínaiul beszélünk, mikor megmondom, hogy talán ne váltsál már kínaira, ha már velem veszekedsz, hogy takarítsak utánad, nem, nem tudok szolidáris lenni, mert nem tudtál megtanulni angolul, miért az én problémám ez?
a kínosságot még lehet persze fokozni, az unokatestvéremmel, aki most belépett az Amwaybe, így én is kénytelen voltam beléptem, és gutaütés az egész, Granovetter és a gyenge kötések elmélete óta óta tudjuk, hogy az ilyen mindenféle bizniszek családban és közeli barátok közt nem mennek, és mégis, belegondolt már valaki, hogy mennyire kellemetlen és esetlen, amikor az unokatestvérem akar nekem eladni valamit? és hiába hangoztatjátok nekem, hogy ez mindenkinek jó, neki is, nekem is, igazából mindannyian magunkra gondolunk, és annyira képmutatónak éreztem ezt az egészet, meg a nőt, aki milyen nagyon sokat keres ezzel, good for you barátom, de nem azért jártam 5 évig egyetemre, hogy én most körömlakkokat és öko szőnyegtisztítókat beszéljek rá a szomszédasszonyra. vagy akárkire. bár azt hiszem, a legjobban az esik rosszul, hogy már másodszorra rángatott oda az unokatestvérem, hogy találkozunk és beülünk valahova, most másodszorra már jó sokat még várhattam is rá, és a felháborodásomra az a válasza, hogy jó, akkor üljek le ott az Amway irodába, és várjam meg ott, úgyis mindjárt kezdődik a prezentáció, és értitek, arról volt szó, hogy elmegyünk kávézni, vagy valami. (nyilván miért vagyok olyan naiv, hogy ha azt mondja nekem, a Holborn állomásnál találkozunk, nem oda megyünk, de ez ígyis, mindenhogy is, övön aluli.

na meg végignéztem az összes mindenféle epizódot a szünetben, és most komolyan Downton Abbeyt kell majd néznem takarítás közben? borzalom.

ez olyan hosszú, hogy úgyse olvassa el senki, szóval pár értelmetlen kép a szobábmból.:

(csak ne kérdezzetek arról, hogy mi az, hogy dependency theory, mert még mindig nem tudom.)

és úgyis mind tudjuk, hogy ez az utolsó "szuperhangulatos" kép hazugság, mert az asztalom kb ennyire néz ki jól legtöbbször, nem hordok minden nap pöttyös blúzokat, sőt szuper preppy sem vagyok.

*az egyetem egy többé-kevésbé fekete negyedben van

A selfie-knél már csak az ipaddel elkészült selfie-k lehetnek rosszabbak, ideális esetben el is takarja a fejeteket.

No, most már van bizonyíték, hogy elmentem a könyvtárba, (az első képen van)csak sajnos nem tudom, hogy fotózzam le rendesen mert mindig belelógnak a házak, az épület másik oldalán pedig egy csomó közelekedési tábla. A Russel sq csodás, és még szürkület is volt, kell-e ennél jobb. 

Ja, igen, most pedig nutellába mártogatott zöldalmát eszem, az élet elég szép.

csodálatos családi kommunikáció, amikor napközben felhívom anyámat, aki nem tudja felvenni, mert büdös kölkök meg minden, majd később elolvassa a blogomat, hogy megtudja mit akarhattam mondani.

a két arab/muszlim bácsi arca, amikor leülök a köztük lévő egyetlen üres helyre a metrón.

A mai nap az a csodás nap, amikor lehúztam a wc-n az összes iskolai igazolványomat, beleértve a diákot, a nemzetközi diákom, a könyvtárjegyem, a metróbérletem és a mosodai kártyámat is.

Kész szerencse, hogy pont előtte takarított a néni, és minden müanyag volt, kivéve a bkv bérletem, haha.

emancipált nő epic fail

főzök egy borsófőzeléket és azt hiszem, rettenetesen csomós, majd kiderül, hogy az a fokhagyma. 

de ez volt életem első borsófőzeléke, és csodálatos lett!

napi pick-up line

Szia! Szívesen ráhúználak a pálcámra! Melyik a kedvenc pózod? Összefuthatnánk valamikor!

just saying.

ma meg ilyeneken gondolkodom, hogy a laktóz allergiám, tehát hogy nem eszem gyakorlatilag semmiféle tejterméket vajon összefüggésben lehet az izületi fájdalmaimmal?

amúgy meg, minek pattogok én itt az internetes ismerkedésem, mikor ma a metrón a kezembe nyomta egy fiú a telefonszámát.
jó, nem volt annyira szekszi, mint a csapos fiú, aki bejelentette nekem az interneteken, hogy dughatnékja van, de ha már elég tökös,hogy odaadja a telefonszámát, akkor az a minimum, hogy meghatódjak, még ha Quasimodo is.

csecceksz

most mindenféle hasznos és produktív dolgot kellene csinálnom, de lejár a tagságom a társkeresőn 1 nap múlva, úgyhogy gyorsan elolvastam a mindenféle üzeneteket amiket újév óta kaptam, és tessék, társkereső szuperszar különkiadás, top10, vagy akárhány. (jó, most én is szuperízléstelen vagyok, hogy ezeket megosztom, de az interneten semmi nem titok, ezt mind tudjuk)

top10 szarüzenetek (mindegyik első levélváltásból származik, és a fiú kezdeményezte):

1. szia! ma raersz? egyetlen szabadnapom van es annyira dughatnekom hogy hihetetlen

2. nyalnád a hegyét?

3.ráérsz?

4.Még beleférek ????

5. szió élvezz velem mondjuk egy közös masztizás most

6.elnyalogatnálak szivesen...

hosszú levél szekció:
7. Szia!
Az adatlapod és a fényképed alapján szimpatikusnak talállak és szívesen ismerkednék veled. A szilvesztert nem szeretném egyedül tölteni, így ehhez keresek partnert, vagy társaságot. Nyitott, laza, vicces, bevállalós pasi vagyok. Ha a barátaiddal, barátnőiddel olyan bulit csinálnátok, ahol lenne kedvetek egy alázatos, illetve alázható csicskával eljátszani, annak nagyon örülnék. Szinte bármit megtennék, amit csak akarnátok!
Érdekelne téged ilyesmi?
Üdv: 
felhasználónév: t-boy-ult

8.szia megismernelek
alairtam az mtkba 3évre megünnepelhetnéd ma este velem

9. szia  ismi?

10. sziia mit csinálsz szilveszterkor? végigszeretkezhetnénk az összes kapualjat a körúton 

+1 megkóstolhatnánk egymást 

jaj, és a kedvencem: (amiről nem tudom mit gondoljak, bár kiderült a fiúról, hogy kifejezetten értelmeseket ír, és nincs szado-mazo vágya, csak épp randira nem hívott,)

Heló! Drímgörl gyanús a fényképed és az adatlapod is. Az a lány vagy, akinek hajlandó lennék az ablaka előtt térdepelni órákon keresztül meztelenül, míg jégcsappá nem fagy a mecsodám, és véres körmömmel szerelmes verset kaparnék a csontkemény betonba.

továbbá top 10 felhasználónevek:
handsome0690
fuckalot83
puhaszáj45
kukac1973
analjoy 
t-boy-ult
Jó a nyelvem
idosebbnot22
szexkandur
MakeYouCum
titokban szeretot
Hancúrléc83


+2: Bojleres Miki
     Babinéni

amúgy ennek a laktóz vagy akármilyen allergiának csak van jó oldala is, ill. kellő motiváció, hogy ne kezdjek el csokit enni, mert különben olyan fulladásos köhögésem lesz mint az előbb.
az áfonya-szőlő-répa kombináció kifejezetten finom amúgy, és gondolatban már most átlátszó Zara blúzokat vásárolok. oh wait, már vettem, how lame.

állandóan azt hiszem, hogy valakinek látogatóban van az 5 éves unokatestvére, erre kiderül, hogy csak a 25 éves kínai lakótársam visítozik. ha rosszindulatú akarok lenni, azt is elmondom, hogy mostanra kezd meggyőződésemmé válni, hogy ez a buta viselkedés kultúrális elvárás, vagy szokás, nem is tudom, mert ugyan ezt mondta nekem már valaki, hogy Ázsiában a nők nem lehetnek/nem illik nagyon okosnak lenniük, mert ez fenyegetné a patriarchális társadalmat, meg mit tudom én, de egy bizonyos ponton ez már félelmetes.

nem, amúgy a first world problémát nem maxoltam ki teljesen az előbb, a gigamega first world problem az a túl kövér vagyok, hogy futni menjek, kövér vagyok mert nem megyek futni problémakör.

mondjuk az a baj, hogy tényleg borzalmas még benézni is ebbe a konditeremben itt a kollégiumban, a sok csontosseggű ázsiai lány közé.

ha már a karácsony nem, ez az új év mizéria csak bekúszott az agyam hátsó traktusába, vagy a bőröm alá, nem is tudom, ahogy tetszik, de most gyerekesen izgatott vagyok. és a legjobb, hogy tulajdonképpen ok nélkül. nincsenek igazán nagystílű céljaim 2014-re, jó, talán csak az, hogy elutazzak valami jó helyre, mert 2013 ilyen szemponttból nem volt egy nagy eset, és én igazából még mindig várom életem nagy kalandját, és szerintem  az egész életemen át várni fogom, de ettől még jó, jó ez a London, jó, hogy két napja lazacot eszem, meg csupa egészséges dolgokat, és semmit amiben laktóz van, kivéve a nagymama karácsonyi sütijét, de az mindjárt elfogy, jó, hogy ebben a félévben nem csak passzióból olvasom majd az ENSZ honlapját, hanem mert ilyenekről lesz szó, jó, hogy ma azt hittem, hogy már kezdődik a tanítás, és kiderült, hogy nem, így most még van egy egész hetem esszét írni, és  csak úgy, Londonban lenni, jó, hogy ma csak úgy ülhettem a büfében és ettem az áfonyámat reggel, jó, hogy vettem 5 könyvet 5 fontért, többek közt ilyeneket, hogy A segítség, meg A tetovált lány, jó, hogy nincs nagyon hideg, és kigombolt kabátban járhatok januárban, és hogy már elterveztem, hogy milyen sok órára szeretnék feliratkozni, meg bejárni, és olyan furán tettrekésznek érzem magam, pedig én sose vagyok tettrekész, és kb 5 éve úgy érzem, hogy pazarolom az életem.

vannak még fura vágyaim is újabban, amik többek közt megijesztenek mint hogy, csináltatok egy fehér tetoválást, jelentkezem EVS-re, jelentkezem stewardess-nek, ami igazából teljesen abszurd, mert bele se akarok gondolni, hogy milyen rettenetesen sokat kellene lefogynom ehhez, (habár ha ténylegesen csak lazacot és nyers répát fogok rágni, még az is lehet, hogy ez megtörténik), és ki kellene egyenesítenem a hajam, mert most megfigyeltem vasárnap és az ÖSSZES stewardessnek egyenes a haja, és a Lufthansán amúgy is mindannyian tökéletesek, szőkék és magasak, és mondjuk meglepően öregek is (40+), de ez más kérdés.
és szeretnék még ilyen hajat is, habár az enyém világosabb és rövidebb, szóval lehet, hogy nem lesz ilyen menő. egyébként ugyan ez kicsit béna, bevallani meg még bénább, de engem titkon eléggé foglalkoztat ez a menőség kérdés, hogy mitől lesz valaki az meg mitől nem, és hogy ez hogy van a tinédzsereknél, vagy nem is tudom, de ha én visszagondolok a tinédzser koromra, az olyan zárt volt és szűk vagy nem is tudom, legalábbis ahhoz képest, amit az interneten látok, tudom, hogy a nem szuperizgi emberek nem válnak ismertté az interneten, és hogy Tavi Gevinson megmondja a tutit, de ettől még nem is értem az egészet. amúgy ha már itt tartunk, az utóbbi időben rettenetes fan lettem, többek közt, mert nekem még tinédzser problémáim vannak, és mert olyan egyszerű és egyszerre abszolút életszerű, használható dolgokat mond, és aranyos és őszinte, és bárcsak ilyen lettem vonla 18 évesen, vagy legalábbis olvastam volna ezt a Rookie magazint, hát lehet, hogy jobb életem lett volna, legalább egy kicsit.
na jó, az életem most is elég jó, csak ne siránkoznék, hogy miért nem ír vissza nekem a jogász, meg egyáltalán, hogy minek nekem egy ilyen fiú (másodszorra sem jött el moziba, említettem már? és azt hogy a teológus az orrom előtt teregeti ki a barátainak a közös szexuális életünket? és akkor ne kapjak visító rohamot), mikor vannak ilyenek, meg persze ilyen lányok is,  na és akkor Jennifer Lawrence,de ezt most figyelmen kívül hagyom egy pillanatra.

A top 4 "legnagyobb" félelmem/problémám:

1. a fejemre esik egy csillár, ideális esetben mondjuk a Szegedi Színházban.
2. ronda eljegyzési gyűrűt fognak adni
3. a férjemmel tejlesen különböző lesz a lakberendezési elképzelésünk.
4. mindenki olyan szép kabátokkal meg táskákkal jár, és én nem tudom, hol lehet megvenni ezeket

arról van szó, hogy már most félek, hogy mi van, ha majd kapok egy ilyen kőhalmazt, ami gyönyörű, és nagyon jó lenne az életem biztos, ha egy fiú ilyet adna, de ez egyáltalán nem az én ízlésem, vagy nem is tudom.
sőt azt sem tudom, mi a francnak problémázom ezen, mikor az egyetlen férfi aki egy méternél közelebb került hozzám, azt tényleg a fogorvos volt.

jó,jó most megyek esszét írni.

jelentések prolifalva konyhájáról

2014-ben a lazac az új virsli. (=2 perc alatt megsüthető egyszerű és szuper dolog)

csak annyi van, hogy az előbb visszajöttem Londonba, az idő persze rossz, és most ok nélkül szomorú vagyok.

jaj, és most komolyan meghatódtam azon, hogy vannak követőim bloglovinon, szóval köszönöm.

nem hiszem el, hogy még mindig ezen pattogok, csak egyszerűen nem tudom, hogy mi értelme valakivel ennyi emailt váltani, ha igazán az ég világon semmit nem akarsz tőle? ill. ha aztán úgysem fogunk randizni, de még nemet sem bírsz mondani rendesen, csak az elmaradt randik után is írni újra, tovább.
és azt meg ne vágja senki az arcomba, hogy barátkozás, mert nem hiszem, hogy ez barátkozás lett volna, és ha igen, akkor azt se az interneten akarnám.

ezt meg most el kellett csórnom Annától, mert annyira jó, és 2014-ben még egy macskát se posztoltam.

 tök jót szilvesztereztem egyedül a kanapémon virágos pizsamanadrágban és kötött pulóverben, és még a Sass kabarét se néztem. hallgattam jó zenét (Hurts, xx, the National), és hallgattam gáz zenét (Simple plan), csak mert megtehetem, főztem pudingot, amit az erkélyen ettem meg túl kevés fokban, ittam hozzá rozét, szintén az erkélyen, imádom ezt az erkélyt, vagy inkább, hogy láthatom róla a Sas-hegyet, és csomó kedves emlék meg minden, szóval olvastam Michel Houllebecque-től az Elemi részecskéket, másodszorra, ha már véletlen meg bírtam venni kétszer, aztán néztem régi Borgiák részeket a régi laptopomról, és közben marhára független és erős nőnek képzeltem magam, akinek nincs szüksége senkire, főleg nem kedves jogászfiúkra, akik gyávák eljönni a randira (igen, másodszorra is, igen, tényleg volt olyan kicsi az egóm, hogy megkérdeztem, el akar-e jönni moziba másodszorra), de nyilván nem válaszolt semmit, csak 5 órával később, mint ahogy mentünk volna, hogy sajnálja, de most megint nem szociális, aj pedig olyan cuki ez a fiú, még a tisza cipője is olyan cuki, cukin béna.

szóval nem lesznek újévi fogadalmak, mert nem szeretem az ilyesmit, csak hogy 2014-ben 24 leszek, erős leszek és bátor, és minden lesz ahogy lesz, de legalábbis jó.

és most jön ide az exfiúm és a barátai, és csapunk partit a semmiből, mert tényleg semmi nincs itthon, csak maradék virsli és bor.

boldog 2014-et mindenkinek, és ne faljátok be egyszerre az összes maradék szaloncukrot!