hogyan legyünk nyomorultak, de azért nem annyira

közben visszajöttem Londonba, öt napig halogattam egy hülye esszét, amit két nap alatt aztán csak megírtam gyakorlatilag alvás nélkül, csak hogy ma kiderüljön, hogy én ezt tulajdonképpen nem adtam be. vagyis beadtam, csak egy órával később, tehát már nem fogadják el, ha csak nem valami különösen szuperjó indokom van, ami persze nincs, mert hogy lenne, hanyag voltam és lusta, és ennyi pénzért nem tudom, hogy van egyáltalán pofám egy percig is annak lenni. szóval most nem tudom igazán, hogy mi van, ill. persze az, hogy én vagyok a világ legnagyobb lúzere, de ezt eddig is tudtuk. na jó, a kezdeti sokkon már túl vagyok, és egyébként is, szar volt az az esszé, és kifejezetten újra akarom írni,és ha csak arról van, hogy beadom újra, hát beadom újra novemberben, nem érdekel. csak anyámat, aki hisztizik,hogy jesszus most nem fogok szeptemberben diplomázni, vagy mikor van, igazából januárban hah, no de a törött lábbal megírt elcseszett szakdolgozatom óta tudom, hogy én nem akarok semmit csak úgy megcsinálni valahogy hogy nehogy halasztanom kelljen akár csak egy félévet is. mondjuk szerintem életem végéig mérges leszek, hogy hogyan gondolhatta bárki is, hogy félig a kórházból, félig az otthoni ágyamból majd megírok egy szakdolgozatot meg konzultálni járok meg mit tudom én? ó haha.
azért biztos ami biztos jelentkeztem erasmus mundusra, bár igazán kétlem, hogy elfogadnák a jelentkezésem.

jaj, de ebben a félévben vannak tök jó óráim, mint a continental political theory, ahol szuperokos dolgokról van szó, mint Hobbes meg Freud, és háromszor kell elolvasnom, hogy tudjak egy értelmes mondatot mondani, amitől még jobban butának érzem magam, de azért nagyon jó, végre úgy érzem, tanulok valami okosat amivel felvághatok mások előtt. igen, még annak ellenére is, hogy a bácsi egy kicsit arrogáns, a művészet minden formáját elutasítja, vagy legalábbis nyíltan kifejezi, hogy mennyire nem érti és értékeli, meg mindenki azon gondolkodik, hogy miért nincs jeggyűrűje, mondjuk nem tudom, ki az a nő, aki feleségül megy ehhez a férfihez aki vagy százszor olvashatta a Leviatánt.?
továbbá megnéztük még a 12 év rabszolgaságot, ami egy csodálatos film, úgy értem, a rendezés, meg a látvány nagyon szép, a sok zöld mező, szép házak, szép ruhák, Michael Fassbender még mindig csodálatos, habár a filmben véresre veri a rabszolgáit, ami elég rettenetes részlet volt, és azóta is olyan gondolataim vannak a metrón*, hogy ha 200 évvel ezelőtt lennénk akkor ez a fekete nő potenciálisan rabszolga lenne Amerika déli részén, és ettől állandóan elborzadok. az egyik csoporttársam abban a kocsmában dolgozik, ahova Michael Fassbender szokott járni Hackneyben, és ez tök menő, szerintem. egy másik csoporttársam meg elhozta a moziba a fiúját, aki persze egy szép holland fiú szexi borostával, ami önmagában tul.képpen nem lenne borzasztóan érdekes, csakhogy ez a fiú kedves, vagy nem is tudom, olyan gondtalannak látszott meg vidámnak, és élettelinek, és azóta azon gondolkodom, hogy minek problémázom én ilyen szerencsétlen és komplexusos fiúkon mint a teológus, (aki mondjuk már nem szerencsétlen, valami főkönyvelő lett a Józsefvárosi piac könyvelőirodájánál, és  most annyi pénzt keres, hogy feltétlen szükségesnek érzi, hogy előttem kezdje el számolgatni a nyilvánvalóan sok pénzét miközben szkájpolunk, bizonyítási kényszer much?) meg a jogász, akinek egy hétig tart válaszolni az emailemre, és nem is tudom, hogy minek várom még mindig, hogy írjon, minek akarok bármit is egy fiútól, aki a kb. hetvenedik emailben benyőgi, hogy még mindig az exbarátnője miatt szomorkodik, és habár hozzáteszi hogy alaptalanul, én mégis mit kezdjek ezzel? tudom, tudom, hogy miért nem vagyok türelmesebb, és az anyukám mindig azt mondja, hogy ne legyek türelmetlen, és perrsze, ez racionális, főleg hogy úgysincs másik fiú, meg miért kellene, hogy mindig legyen, de a moziból hazafelé menet azon gondolkodtam egész végig, hogy miért kell nekem megaláznom magam állandóan ilyenekkel, hogy várom hogy randira hívjon egy fiú, akinek a komfort zónája tényleg csak a II. ker. meg a kedvenc kocsmája, és túlságosan szorong ahhoz hogy elmenjem moziba egy lánnyal, akit gyarkolatilag nem is ismer, mikor vannak (vannak, ugye?) kedves fiúk akik kimennek az utcára meg beszélnek sokat, meg vidámak?
mondjuk most úgy érzem, megint irreális vagyok, mert én is sokszor pesszimista vagyok, és/vagy rosszkedvű, és azt hiszem rok időt töltök egyedül, vagy egyedül a könyvtárban (amúgy ezt titkon élvezem), és én sem vagyok mindig barátságos, ill. nem tudom, hogy legyek az, hogy kezdeményezzek másokkal, idegenekkel úgy beszélgetést, hogy ne legyen különösen esetlen, ne kérdezzek túl sok túl személyeset, vagy nem tudom. nem tudom, biztosan túl sokat problémázom ezen.

és még az is kiderült, hogy a kínai lányok komolyan azért nem beszélnek hozzám, mert nem tudnak. nem tudnak angolul. és komolyan egyre csak azt kérdezem, hogy mégis hogyan lehetséges ez, amikor 7.5-öt kell mindnekinek elérni az IELTS-en? és hogy lehetséges, hogy egy televíziós műsrkészítő szakos nem_beszél_angolul Angliában? és egyáltalán, milyen módon tud ő ebből profitálni 10 000+ fontért, (merthogy a nem EU-s diákoknak ilyen nagyon sok)? vagy hogy vették fel, ill. hogy írta meg a motivációs levelét, ha azt nem tudja elmondani nekem értelmesen, hogy vigyem le a szemetet? Meg egyáltalán mi ez, hogy odavágja nekem, hogy vigyem le a szemetet, amikor ő főz 5 fogásos vacsorákat magának? és az egy dolog, hogy én vagyok a takarításfelelős azon a héten, de ne kopogjon már be hozzám, csak hogy elmondja, van egy kis probléma, amiről kiderül, hogy az, hogy kivették a kukából a szemeteszsákot, de le nem vitték (nem tudom, hogy egy száz emeletes kollégiumban miért nincs szemétledobó?) szóval most ott egy büdösödő tejtócsa a konyha közepén.  mármint mennyire kell butának lenni ahhoz, hogy kivedd a szemetet, de ne vidd le, mikor nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy kukazsák biztos, hogy ki fog folyni?
elegem van abból is, hogy állandóan kínai visításra kell hazajönnöm, állandóan az ajtó előtt kell beszélgetni, nyitva kell hagyni a szobaajtót, én azt gondolom, hogy aki nem fogja fel, hogy egy 600 szobás kollégiumban becsukjuk az ajtót, mert az arra van, hogy békénhagyjunk másokat, miközben szkájpon visítunk a családtagjainknak, az maradjon otthon, Kína úgyis akkor mint fél Európa, van elég hely. meg az is maradjon otthon, aki azt bírja nekem mondani, hogy tudod, mi kínaiak vagyunk kínaiul beszélünk, mikor megmondom, hogy talán ne váltsál már kínaira, ha már velem veszekedsz, hogy takarítsak utánad, nem, nem tudok szolidáris lenni, mert nem tudtál megtanulni angolul, miért az én problémám ez?
a kínosságot még lehet persze fokozni, az unokatestvéremmel, aki most belépett az Amwaybe, így én is kénytelen voltam beléptem, és gutaütés az egész, Granovetter és a gyenge kötések elmélete óta óta tudjuk, hogy az ilyen mindenféle bizniszek családban és közeli barátok közt nem mennek, és mégis, belegondolt már valaki, hogy mennyire kellemetlen és esetlen, amikor az unokatestvérem akar nekem eladni valamit? és hiába hangoztatjátok nekem, hogy ez mindenkinek jó, neki is, nekem is, igazából mindannyian magunkra gondolunk, és annyira képmutatónak éreztem ezt az egészet, meg a nőt, aki milyen nagyon sokat keres ezzel, good for you barátom, de nem azért jártam 5 évig egyetemre, hogy én most körömlakkokat és öko szőnyegtisztítókat beszéljek rá a szomszédasszonyra. vagy akárkire. bár azt hiszem, a legjobban az esik rosszul, hogy már másodszorra rángatott oda az unokatestvérem, hogy találkozunk és beülünk valahova, most másodszorra már jó sokat még várhattam is rá, és a felháborodásomra az a válasza, hogy jó, akkor üljek le ott az Amway irodába, és várjam meg ott, úgyis mindjárt kezdődik a prezentáció, és értitek, arról volt szó, hogy elmegyünk kávézni, vagy valami. (nyilván miért vagyok olyan naiv, hogy ha azt mondja nekem, a Holborn állomásnál találkozunk, nem oda megyünk, de ez ígyis, mindenhogy is, övön aluli.

na meg végignéztem az összes mindenféle epizódot a szünetben, és most komolyan Downton Abbeyt kell majd néznem takarítás közben? borzalom.

ez olyan hosszú, hogy úgyse olvassa el senki, szóval pár értelmetlen kép a szobábmból.:

(csak ne kérdezzetek arról, hogy mi az, hogy dependency theory, mert még mindig nem tudom.)

és úgyis mind tudjuk, hogy ez az utolsó "szuperhangulatos" kép hazugság, mert az asztalom kb ennyire néz ki jól legtöbbször, nem hordok minden nap pöttyös blúzokat, sőt szuper preppy sem vagyok.

*az egyetem egy többé-kevésbé fekete negyedben van