meg még az is volt, hogy a reptéren elkérte az email címem egy kedves fiú, (volt jó sok idő beszélgetni meg száraz muffint enni, mivel késett mindkét repülő,) akivel azóta váltottunk csillió levelet, de harmincat biztos, és ma úgy volt, hogy elmegyünk moziba, és hát, nem jött el. én ott álltam a mozi előtt, és aztán a film után is a hidegben, és csak nem jött.
 igazából most már csak annyira csalódott vagyok és szomorú, hogy még sírni sincs már igazán kedvem. butának is érzem magam, mert hogy nem gondoltam, hogy ez túl jó, hogy igaz legyen, nem úgy megy az, hogy itt ez a fantasztikus fiú, aki olyan szépeket meg okosakat ír nekem, hogy el se hiszem, és akkor nem derül ki róla, hogy valami baj van vele, mint hogy retteg mindenféle emberi kapcsolattól, ami nem az interneten folyik?
vagy nem tudom már, hogy mit gondoljak, mert ez olyan arculcsapás volt, hogy gondolkodni se tudok igazán, csak sajnálom magam, és hallgatom a radiátor sípolását. meg undorodom magamtól, mert az összes fiúról meg a szexről meg a testiségről (A fiatal és gyönyörűt néztük volna, ill. néztem is, amiben kb. 5 percenként van egy szex jelenet) az exfiúm jut eszembe, akiből annyira elegem van, hogy már szinte bűntudatom van.
csak hát én annyira akartam ezzel a fiúval lenni, vagy bármit csinálni együtt. annyira akarok, de csak annyi maradt belőle hogy a postafiókomban ott virít, hogy Gergő.