a karácsony pedig már most fárasztó, pedig még el sem kezdődött. egyáltalán nincs hangulatom hozzá, és hogy őszinte legyek, négy napja realizáltam, hogy egyáltalán, 4 nap múlva karácsony. gyorsan vettem pár ajándékot, de a barátnőimnek már nincs is kedvem adni igazán, szóval csak annak veszek, akinek találok valami igazán jót, remélhetőleg úgyse tudják meg.
a nagyanyám alig lát, de vele sütteti meg a nagynéném a süteményt, a zserbón keksz állagú a csokimáz, a többire még nem mertem gondolni, anyám elajándékozott egy macskát a hétből,  apámmal pedig megint veszekedni kell, hogy ne  az ötödik arany/gyöngy láncot vegye meg anyámnak, mert egyszerre úgyis csak egyet tud felvenni.
van valami kurva szomorú abban, hogy nálunk még mindig ürügy a karácsony arra, hogy mindenkinek obszcén módon drága és szükségtelen dolgokat adjunk, habár a család egyik fele alig a szegénységi küszöb felett tengődik a  rettenetes adóssága miatt, a másik felének pedig rendszeresen kikapcsolják a villanyt, én meg azt sem tudom, mit csináljak jó dolgomban.
de a legeslegszomorúbb mégis az, hogy olyan őszintétlen. hogy nem kérdezhetem meg, hogy ő most együtt van-e a gyereke apjával, és hogy minek kellett, és miért, és ők azt mondhatják, hogy nem fogok soha pénzt keresni, de én nem nézhetek le senkit még gondolatban sem, nem hogy nyíltan, és példák halmozása nélkül is, túl sok témát kell kerülni, amitől olyan a karácsonyi ebéd, mint az unalmas csevej a boldogtalan házasok között.