szánalmas az egész, főleg én, de azért mondom.:

mert már majdnem leírtam, hogy megoldódott tegnap ez a nem vagyok beléd szerelmes kérdés, de rájöttem, hogy ez valószínűleg soha nem oldódhat meg.
egyrészt, mert ez inkább nem vagyunk egymásba szerelmesek kérdés.
másrészt, mert olyan fokon kiábrándító volt, hogy ha az is lettem volna, akkor sem tudnék szerelmes lenni ebbe a fiúba. azt hiszem.de tulajdonképpen nem is tudom már mit gondolok. azon kívül, hogy igazából nem kifejezetten akarom hogy vége legyen (és ő sem).

csak nem tudom, hogy ha eddig nem lettünk szerelmesek egymásba akkor ezután lehetünk? van értelme erre várni? lehet? és ha ott lóg a fejem felett a tudat, hogy mire várok, akkor lehet érezni bármit is?

meg hogy mások is vannak úgy együtt lányokkal meg fiúkkal mindenféle nagy szerelm nélkül. és csak a szexről szól, vagy nem, de most nem is igazán ez a lényeg. hanem, hogy ez olyan kiábrándító. úgy értem, én 22 vagyok, nem kötelességem úgy lenni valakivel, hogy lagymatag legyen, kicsit mintha besavanyodott házastársak lennénk. és igazából mindketten megérdemeljük, hogy szeressünk valakit,nem? és így, hogy nem is szeretjük egymást nem csak az időt vesszük egymástól el? nem pazarlás ez az egész? illetve, lehet olyan egyáltalán, hogy pazarlás?

meg ez is, hogy szerelem. mármint mindenkinek van elképzelése a szerelemről, de honnan tudjam én azt biztosan, hogy kibe vagyok szerelmes igazából? ill. hogy szerelmes vagyok-e igazából? és mi van ha valaki azt gondolja, hogy én szerelmes vagyok én meg úgy érzem, hogy ez nem az? akkor kinek van igaza? és mi van, ha soha nem fogom tudni magamról?

és hogy végülis én nem is akarom,hogy vége legyen ennek az egésznek ezzel a fiúval.nem tudom miért. mondjuk nincs vele olyan nagy baj, már amikor nem közöl kevéssé triviális dolgokat úgy mintha köztudott tény lenne. (erről most miért akarom magam meggyőzni? ej)  és hogy egyikünk se akarja otthagyni a másikat és akkor már nem is tudom mi van itt. jó szex.