Már megint csak ilyen unalmas dolgokkal szolgálhatok, hogy az esszémnek, aminek az a címe, hogy What impact do the mass media have on modern government and politics? még mindig csak a kezdő sora van kész, és már elegem van abból, hogy nem írja meg magát. Továbbá kezd egy olyan sanda gyanúm is lenni, hogy valami rémes harácsolás lesz a dolog vége. 
Voltam ma úszni is, ahol csak rémesen kisportolt ifjak voltak rajtam kívül, ahogy az már lenni szokott. Erről most zsenge első éves* korom jut az eszembe egyébként, amikor egy fiú, akivel mindig ugyan akkor jártunk úszni, és mindig odavágott nekem egy helót, aztán meg egyszer csak megkérdezte  a nevem a semmiből a medence közepén én meg úgy meglepődtem, hogy szólni sem bírtam.
A banális problémáimat meg, mint hogy uborkát egyek-e vagy koktélparadicsomot, inkább meg se említem.


*el sem hiszem, hogy idén diplomázni fogok(elvileg). Nyilvánvalóan nem lettem kevéssé patetikus, mint 18 évesen voltam, de ezen a ponton nem is ez a kérdés. Meg mindig eszembe jutnak az ápoló nénik, akik állandóan arról kérdeztek, hova járok iskolába, és mit csinálok, meg hogy ugye Tápén lakom, és az orvos, akik többször kérdezett a tanulmányaimról mint a saját apám,  és minden egyes kontrollvizsgálaton biztosítani kellett arról, hogy nem, nem halasztok évet, és mindent remekül kézben tartok.