Most van ez a snidling bokor vagy nem is tudom minek nevezzem a konyhaszigetünk közepére állítva, és egyszerűen fantasztikus, az ember csak letép egy szálat, és elkezdi rágni,mint a parasztok egy bukolikus idillben a füvet(vagy mit rágnak). De ami még ennél is jobb, hogy az ember csak levágja, felvágja, és már is abba az illúzióba kerülhet, hogy valami biot rakott a reggeli szendvicsére. Kamamberrel a legjobb,különben.

Ma volt 2 darab órán (ebben a félévben van 4 azaz négy kötelező tárgyam, plusz egy szakszeminárium meg egy szakdolgozat,nevetséges) ebből az elsőt,ami 8-kor volt elaludtam, szóval maradt a 13.10-es, hát,rettenetes volt,meg kell mondjam. De nem is rettenetes, inkább haszontalan, pedig a tantárgyi adatlap szerint jónak kellene lennie, nem értem mit tudnak elkövetni ezek a tanárok. Mondjuk a tantárgyi adatlap szerint minden tárgynak jónak kéne lennie, és akkor mégis van olyan tanár akinek percenként háromszor(!!!) sikerül ő-znie. Ilyenkor jutnak eszembe ilyen kicsi,és nagy mértékben önmarcangoló gondolatok, mint hogy miért nem lettem orvos, vagy közgazdász, vagy fizikus, vagy mit tudom én,mint a szüleim barátainak a gyerekei, akik mind okosak, és jól képzett felnőttek lesznek, sikeresek,erről nem is beszélve, én meg itt a szociológus palánta a heti 6 órámmal,vagy miért nem leszek ügyvéd, azt még akartam is talán egy kicsit, mondjuk akarok én sok mindent, csak nem eléggé, talán ez az egész gimnázium választás eleve egy bukott projekt volt, mert hogy itt reál tárgyakat nem tanítottak, az teljesen biztos, vagy legalábbis nekünk nem, (ez utóbbi valószínűbb, mondjuk), hangyányi gúnnyal emlékszem vissza azokra a szép és jó időkre, amikor még jó voltam,na meg szerettem a kémiát, amúgy én tényleg szerettem a kémiát, csak aztán tizedikben volt az a baleset, és sokszor hiányoztam, ami után persze már alig bírtam követni a kémiát,(mondjuk mindenki más is,de ez más kérdés) és elkezdtem utálni ezt az egészet, hogy egy egyenletet nem tudok felírni rendesen. Nem tudom, miért a hülye balesetet hibáztatom azért,mert nem lett se kémikus, se fizikus, se orvos, vagy hasonló, és egyébként is, long story short, most itt ragadtam a szociológiával,amivel mégis csak kellene kezdenem valamit, de minimum átképezni magam. Csak ott van az agyam hátsó traktusában ez a fura gondolat, hogy ha valami menő szakmát tanulnék (értsd:ami ilyen fura, mondvacsinált,(vagy nem) közmegbecsülésnek örvend, az emberek meg tudják, hogy mi az), akkor biztos jobb ember is lennék, de minimum okosabb, tanultabb, sikeresebb, és lenne sok-sok pénzem, vagy nem, de ez nem is kifejezetten számít ezen a ponton, mert nekem ezekhez a szakmákhoz, amiket a környezetem jó ötletnek tart nincs igazán kedvem, és ettől rossznak érzem magam, mintha ez az egész valamiféle ördögi kör lenne,amiből csak akkor fogok kijutni, ha jelentkezem a jogra, vagy nem tudom. vagy ha megkérdezem a pszichológust, mit csináljak.

Ilyen megjegyzéseket pedig, hogy most már hivatalosan is tudok járni, és nem törött a lábam, bizonyítottan, kár volt tenni, ugyanis, ahogy mondani szokás Isten nem ver bottal, olyan tempóban tudok csak járni, mint egy átlag 90 éves, a kondícióm is olyan, elmegyek az egyetemre és már hullafáradt vagyok, vagy hasonló.