a nappalink olyan szép néha

nahát micsoda napsütéses napunk volt ma, még a kabátom is kigomboltam mikor sétáltam a villamoshoz(ja, mert nekem ilyenekre is van időm), még az sem rontotta el, hogy a félig ismeretlen fiú* telefonja ébresztett,meg hogy ott tudok-e lenni az egyetemen 20 perc múlva, hát mégis mi a francot képzelsz magadról.
holnap pedig, ilyet fogok operálni a falamra, csak képeslapokból, aztán meg a másikra fotókból, csak azokat még haza kell mennem, hogy ki tudjam rendesen nyomtatni fotónyomtatóval. egyszer lefotózom már majd ezt a szobát, olyan kicsi, hogy az valami félelmetes, egészen gyufás skatulya érzete támad az embernek, és olyan keskeny, mint valami folyosó, és mégis olyan kedves, olyan sok a könyv, meg az emlék,meg az antik íróasztal, csak lenne valami már a falon. a legjobb része persze a csillár, ami ha leesne, álmomban kiszúrná a fejem.
nem tudom, nem értem, másoknak hogy nincs ilyen kapuzárási pánik érzete, legalábbis a velem egy évfolyamra járóknak, de talán nem is ez a megfelelő kifejezés. lehet hogy az, hogy hamarosan dolgozni kell. nem mintha nem tennék meg mindent annak érdekében, hogy minél jobban húzhassam a dolgot. de ettől még legkésőbb 5 év múlva tényleg dolgozni kell. de igazából nem ez ejt kétségbe, hanem, hogy nem lehet majd akármikor szedni a sátorfát/hátizsákot és menni, nem lesz majd nyári szünet 3 hónapra, nem lesz majd hosszú hosszú téli szünet, minden olyan szigorú lesz megfontolt és felnőtt, és én erre még nem vagyok kész. nekem külföldre kell költöznöm, aztán máshova, aztán önkénteskedni, írni, sokat írni meg olvasni, mindenfélével próbálkozni, venni egy kutyát, aztán egy macskát, aztán külföldön vacak és alig fizetetlen állást vállalni, megtanulni mindenféle nyelveket, sokat fotózni, és mindezt egyszerre, és aztán, végül, valami olyan állást vállalni,ahol sokat kell utazni.

*a fiú szóról jut eszembe, hogy elhatároztam, hogy nem diplomázhatok szinglin, hát milyen dolog lenne az már, viszont attól tartok, hogy ennek meg csak az lenne a vége, hogy halasztanom kéne a diplomát.

a kedvenc mondatom az akciós részlegről a szomszéd próbafülkéből az, hogy szerinted mind az ötöt megvegyem?
hát mondom én, hogy a legjobb módszer a spórolásra, ha az ember nem bírja kinyitni a pénztárcáját.

561

annyi mindent szeretnék, és a valóság mintha egy kellemetlen lassított felvétel lenne, mint amikor álmomban nem tudok elég gyorsan futni, vagy elég gyorsan csinálni...akármit.
hiányzik az észt konyha. hiányzik a puritánsága, ahogy nem volt benne csak az asztal meg a két hokedli, hogy ott volt mögötte az erkély ahol annyit álltam, a nyári fuvallat, de főleg az éjjelek. az éjjelek,amikor sötét volt és csend és semmit nem lehetett hallani csak a lenti terecskén hepajozókat, de az is csak addig tartott,amíg nem fogyott el a sör meg a kókuszlikőr.
és én meg akkor írtam, szavakat és mindenféle mondatokat egymás után, összefüggéstelenül és aztán összefüggéssel, és csak vártam és vártam, hogy eszembe jusson a megfelelő szó, vagy szókapcsolat, és aztán aztán túl soká lett, persze,amikor letettem a fejem a párnára mindig eszembe jutott, és tudom, hogy rossz volt az egész, hogy hány órát öltem bele abba a néhány oldalba, és mégis milyen büszkeséggel töltött el, pedig azóta sem igen jutott eszembe sok okos dolog.

csak egyszerűen szeretném ha megint ilyen lenne. naplemente este 10-kor, és rózsaszín ég,aztán lila, aztán tea, és mégegy, egy mindenféle szavak és nevek a főszereplőnek, írni lenne de jó.

Taj Mahal

amúgy szerintem ez az egész Taj Mahal dolog egy kissé túlértékelt, olyan nagy tömeg van, hogy az még Indiához mérten is elképesztő, ott lopják ki az ember szemét, ahol nem szégyenlik, mármint eleve a koncepció, hogy a külföldieknek hetvenötször annyiba kerül, mint a helyieknek, külön sorban vizsgálnak át (akarom mondani,át sem vizsgálnak, az ember akár egy rakétát is bevihetne,vagy amit akar), és ronda cipőben érdemes menni egyébként, máskülönben ha csak nem az ember a táskájában cipeli, esélyes, hogy lába kel. (nem mintha ezt a cipészek nem fedeznék fel a kijáratnál, és próbálnának meg cipőt eladni nekünk, valami horribilis áron. nem is értem amúgy, hogy van az, hogy a Taj mahal körül még több épület van, amelyek mindegyike megérne még egy misét, nem csak a turistának, de az útikönyveknek és a lexikonoknak, ugyanis mind gyönyörű, de ha nem lettem volna ott, nem is tudnám, hogy egyáltalán léteznek, sőt azt sem tudnám, hogy ez az egész olyan, mint valami erődítmény (igen, tényleg fal, meg folyó van körülötte, olyan kapun kell átmenni, mint a reptéren, és vannak részek ahova tán be sem engednek, csak mert nem. nem mintha ettől még nem lenne tele az egész hely rendőrökkel (akiknek zöld ruhája van, szóval inkább valami erőszakos keleti katonákra emlékeztetnek), meglepően kevés a turista a helyek többségén, jó kivéve, a belső parkot, de még ez sem csökkenti a fehér ember szenzációmértékét, kész öröm.
tevés kocsin ülni pedig félelmetes, nem ajánlom.

Big Fort, Agra

549

meg talán ez a 2011 olyan felemás is volt, sok sok nevetés, olyan jó dolgok történtek, hogy csak nahát, meg amiket nem is vártam, volt annyi nevetés és mulatság, és aztán meg olyan dolgok, amiket szintén nem vártam, és akkor volt keserűség is, de talán ez nem is igazi keserűség, csak ha megtanulnék beletörődni, vagy inkább elfogadni, magamat is, másokat is, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne, és boldogságos. mondani persze könnyű, nincsenek minden nap új emberek a családomban, főleg nem kicsik és hisztisek és spenótot követelők, boldog 2012-t.

viszont most, hogy megtaláltam a mézes-mustáros csirkeszárny ízű pizzát, teljes az életem.

nos, most már elég késő van ahhoz, hogy elkezdjek pánikolni(=tanulni)
holnap írok okosat és szépet!

komolyan mondom, az árnyékok a legjobb részei a nappalinknak.

amúgy már órák óta kutatásmódszertan B-t kellene tanulnom, de azért még elmondom, hogy én még csak tegnap realizáltam, hogy már 2012 van, és nem 2011, és hát hogy idén én már 22 leszek, 22! el sem hiszem. ezt már egész biztosan említettem, de régen(read:13 évesen, vagy ilyesmi) mindig olyan képzetem volt a húszas éveink elejéről, hogy az biztosan valami nagy csoda, de minimum fantasztikus és menő, (vagy fantasztikusan menő) mert akkor az ember már csomó mindent csinálhat amit akkor,13 évesen nem, de most valahogy nem érzem magam instant menőnek, csak mert azt mondhatom, hogy én már 21 vagyok,vagy akármi.
no de csak hogy ne fulladjon ez itt valami újévi patetikus visszaemlékezéssé, elmondom, hogy a parti egészen jól sikerült, sőt, kifejezetten, mert végülis, pina coladatól a kék, ouzo ízű likőrig minden volt, maradék karácsonyi süti, és nevetséges mennyiségű szendvics is, no meg persze, az unokatestvér, aki a parti felét hajsütéssel töltötte, csak hogy aztán magenta színű überszekszi harisnyában erre vonagolhasson mindenki mulatságára. az idő 3/4 részét amúgy meg azzal töltöttem, hogy egy idegen lánnyal felváltva nevettünk és komolyan eszmét cseréltünk Budapestről és Szegedről, a többi lányokkal pedig óvatosan kellett egymás közelébe menni, nehogy egymásra/magunkra vagy a fehér előszobaszőnyegre öntődjön a vodkanarancs, mert akkor lesz nemulass.
a vizsgán pedig,amin biztos voltam benne, hogy legjobb esetben is kettest fogok kapni, nos lett vagy 70%-os (legalább ennyi kellett ahhoz hogy hármast kaphassak az előző, igencsak elrontott zh után). el kell mondjam azért, hogy a tanszék közepén zh-t írni nem kifejezetten fun, főleg, hogy van ott egy néni aki legalábbis dékánnak hiszi magát, de olyan fúria módra viselkedik velünk mindig, mintha legalábbis ő találta volna fel a kulturális tőkét.
végszó pedig legyen az, hogy a 10 napos jetlag és a vizsgaidőszak sosem lesz nyerő kombináció.

mém, Lilitől, és amúgy ebben az a jó, hogy bármit írhatok, úgyse olvassa el senki.

Hány éves leszel 5 év múlva? 26, ha minden a terv szerint halad.
Szerinted akkor házas leszel? nem tudom, igazából ezen nem gondolkodtam még... amúgy nem hiszem.
Melyik filmet láttad utoljára? fifti/fifti, az apukámmal a moziban.
Kit tárcsáztál utoljára? Emőt
Ki hívott téged utoljára? apa, kb 3 perce
Kitől kaptál utoljára smst? Csengétől
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? nem tudom, attól függ. mióta összetörtem a másik telefonom, és most új van(read: tudok rendesen sms-t írni, látszik a képernyő) azóta nincs baj az sms-ekkel
Van háziállatod? van, másfél macskánk. az egyik félig a szomszédé, in case you wondered.
Mit csináltál tegnap éjfélkor? tanultam, azt hiszem.
Hova mentél utoljára? vizsgázni.
Mit szeretsz a télben? nem tudom, semmit. na jó, a téli kabátot meg a sálat.
Mit szeretsz a nyárban? meleg van, és utazunk?
Mit szeretsz a tavaszban? nem is tudom..... a tavaszt hogy lehet nem szeretni? mármint vannak madarak, virágok, meg napfény.
Mit szeretsz az őszben? aj.
Társaságkedvelő ember vagy? igen,de nem mindig, minden körülmények közt.
Melyik a kedvenc éttermed? hm. sbarro, bár Budapesten még nem láttam.
Melyik a kedvenc kávézód? Szegeden az Assam teaház, mondjuk az nem kávézó.
Mit ettél utoljára? minipizzákat:D
Melyik a kedvenc desszerted? krémes
Melyik a kedvenc levesed? kukoricaleves
Szereted a kávét? csak Indiában
Naponta mennyi vizet iszol? nem tudom, de próbálok sokat, hogy szép legyen a bőröm
Mit iszol reggelente? narancslét vagy teát
Hason fekve alszol? nem tudom... amúgy nem hiszem, ha csak nem úgy alszom el
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? nem
Szereted a Snoopy-t? nem tudom...nem?
Tudsz pókerezni? nem
Jártál valaha Kanadában? nem
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? nem
Szeretnél gyerekeket? persze
Voltál valaha kórházban? igen
Tenger vagy medence? attól függ, mi a cél. mármint ha kifejezetten úszni akarok,akkor medence. meg amúgy is, a tenger abnormálisan csípi a szemem
Gyakran hordasz ékszereket? igen
Melyik a kedvenc tévéműsorod? nincs?
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? apa
Plüssállatokkal alszol? igen:D
Milyen a mobilod csengőhangja? csengetés
Megvannak még a gyerekkori ruháid? némelyik igen
Milyen színű a fal a szobádban? sárgás
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Pesten igen, otthon nem
Sokat flörtölsz? nem tudom... nem hiszem
Olvasol napilapokat? otthon igen. mondjuk mikor hazamegyek valami partiból hajnalban,akkor mindig elolvasom a Népszabadságot a kupac tetején (ez gáz?Ö
Nézel valamilyen szappanoperát? bizonyára, de nem szeretem szappanoperának titulálni
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? há' hogyne.
Melyik a kedvenc szendvicsed? lazacos, meg a vajkrémes salátás
Melyik a kedvenc bőrszíned? világos, sötét hajjal főleg.
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? lila,kék, meg minden féle sötét.
Mit szeretsz magadban a legjobban? ahh, nem tudok választani. (remélem érzékelhető az irónia)
Milyen színű a szemhéjfestéked? zöldes, meg valami gyöngyház
Milyen színű a szempillaspirálod? fekete
Milyen hosszú a hajad? vállig ér
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? nem tudom, attól függ hova megyek, meg évszakról is.
Otthon meztelenül járkálsz? nem
Van, hogy körbetáncolod a hálószobádat egy szál fehérneműben? nem igazán
Mi idegesít leginkább a fiúkban? hát hogy olyan... gusztustalanok..néha-
Szereted a szakállas/borostás pasikat? persze
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? ilyen klisé dolgok, mint hogy bizalom meg megértés és tolerancia nyilván, de olyanok is, mint hogy legyünk közvetlenek, és ne a látszatra építsünk, vagy a felesleges jó benyomásokra, meg a humor is jó dolog
A külső számít? most komolyan, kinek nem?
Szeretnél piercinget a köldöködbe? hogyne, bár már van három. a köldökben amúgy szerintem elég 1998
Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal, akik elmentek az osztályból? eggyel amúgy igen, néha.
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? hát nem vagyok olyan bömböltetős típus, ha ez a kérdés.
Milyen színűek a függönyeid? fehér
Hol szoktál vásárolni? mit? ruhát? a turkálóban meg mindenféle random boltokban
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? igen végül is, naponta.
Szereted a gyerekeket? nem is tudom...még nem.
Milyen alkoholt ittál utoljára? őőőőő..nem emlékszem.
Félsz az elkötelezettségtől? igen, azt hiszem.

ha én is azt tudnám mondani, hogy szeretlek, de már nem kedvellek, mint a filmekben mondják a merész hősnők, vagy ha tudnék elengedni, netán beletörődni, minden sokkal sokkal egyszerűbb lenne.
miért nekem kell mindig elnézést kérnem és szabadkoznom, olyan hibákért amik nem csak az én hibáim, már belefáradtam, hogy nekem kell mindenre gondolni, mindig tenni valamit, akármit.
nem is tudom, a lelkem mélyén akarom, hogy működjön ez az egész, de nem is tudom..., talán nem eléggé, talán meg sem érdemled.

hát ja, ez most tényleg olyan volt, mintha egy megfáradt feleség lennék. vagy éppen a szerető.
kész szerencse, hogy egyik sem vagyok, hha.*



*mi lenne akkor itt!

éppen Foucault-t olvastam,amikor hopp felugrott ez az interneten,nahát.