epic fail az amikor kinyitom az útlevelem, és a vízum úgy van beleragasztva, hogy szó szerint majdnem kiesik.

most jöttem rá, hogy elfelejtettem megnézni a kiállított fotóimat, úgyhogy inkább nem is megyek holnap iskolába,mert azt nyilván meg kell néznem. főleg most, hogy már van szemüvegem, tehát látok is,és majdnem olyan intelektuell fejem van benne, mint az alteregómnak.

az utóbbi időben annyi koffeint fogyasztok, hogy eljutottam oda, hogy megundorodtam tőle, nem csalás nem ámítás. az jut erről amúgy eszembe, amikor Poznanban egy egész mini tábla epres Milkát megettem egyszerre és akkor olyan éber voltam, hogy hú.

ha máshonnan nem, onnan már biztosan tudhatom, hogy öregszem, hogy a "végzős hallgatók figyelmébe" kezdetű neptun üzeneteket muszáj megnéznem, mert most már aztán tényleg végzős vagyok és nekem szólnak.
nézzenek oda.

a bőröndöm olyan nagy, hogy alig lehet az ajtót félig kinyitni, kész szerencse, hogy már csak négyet kell aludni!

ha nem történik semmi rossz, és épp nincs okom szomorúnak/mérgesnek/frusztráltnak lenni akkor azon kezdek el gondolkodni*, hogy lehet ez, mit felejtettem el.
hát mit képzelek én.


*kifejezetten amikor megyek a hülye villamoshoz.*

*ezért mióta van taxi törzsutas kártyám és igazából egész olcsó, taxival járok. na jó nem, csak amikor túl hideg van túl korán és túl messze. meg amikor túl későn. főleg ekkor, de egyetemre soha.
hát nem ér az annyit.

mintha annyi lenne az álszimpátia ebben a világban, mind sajnálunk és sajnálkozunk mindenen és mindig, de ha mégis csak segíteni kellene, akkor az idős néni engedi, hogy a kismama leüljön a villamoson és a kisnyugdíjas ad a hajléktalannak zsömlét ebédre.
bennem meg már van ilyen fura védekező mechanizmus, mit csináljak, nem tudok mindent és mindenkit mindig sajnálni és segíteni, nem tudok együtt érezni, mert kiszipolyoz, érzem, hogy elfogy a boldogság és a jókedv, mert a szegény és szomorú biztonsági őrrel is együtt akarok érezni a sparban, és a virágárus nénivel, de nem tudok, vagy inkább nem akarok, mert akkor mindig csak elkezdenék sírni. és ettől úgy sem javul meg a világ.
a sparban különben mindig olyan szomorú idős megfáradt biztonsági őrök vannak, nem tudom mi történhet a keep out tábla mögött.

fenébe a szakdolgozattal, én inkább antik kereskedő/vintage ruhaárus leszek.
most azonnal.

napi 3 értelmetlen tény:

• anyám cipőfűzőt fest nekem,mert olyat nem lehet kapni amilyen kell
  
• anyám laptopján miért néz ki máshogy a blogom?
• a harmadikat elfelejtettem.

amúgy meg túl sok a felesleges érzelem.

the awkward moment, amikor a nyakadba esik az ebéded. szó szerint.

égő eléggé ez a tífusz elleni védőoltás, főleg a fejemen, kár hogy szó szerint.

és mert a problémáimból sosem elég, azt se tudom, hogy mondjam le a pszichológust.

fene a fejemet, hogy mindig ilyen kétes bizniszekbe keveredek, vagy ha nem, akkor csak szimplán elfelejtem mit ígértem.kár, hogy nem születtem menőnek, mert akkor legalább illene az imázsomhoz,mint a kedves lengyel fiúnak a sailor moonos facebook profilkép.

no jó igazából csak az van, hogy vaterán vettem egy cipőt elvileg, de nem akarom már igazából átvenni, egyrészt, mert rettenetesen messze kéne menni érte, másrészt meg, nincs is rá szükségem, jó hogy erre utólag jövök rá.*

ma megyek,beoltatom magam malária ellen elvileg, meg végre kötök egy előfizetést a telefonomhoz, ami egyébként tényleg okosabb nálam, az embernek lassan félnie kell a technikától.
most mennem kell, nehogy lemaradjak a csoportos interjúk alapjairól.





*aki ért az ilyen vaterás jogi kérdésekhez, üzenhetne nekem, mert a gyakorikérdéseket elég kétes eredetű információforrásnak ítélem meg, és nem tudom mit kell tennem, hogy korrekt maradjak, nem mintha ez lehetséges lenne, szándékaim miatt.

hát, Indiában sem fogunk lebarnulni.nohát, hogy is felejthettem el, hiszen tél van.

néha olyan hazugság és kifogásgyáros vagyok, hogy magamtól is megijedek.

és a félelmetes, hogy működik is, sokszor.

jesszus. megvettem a jegyet, Ázsia megyek.

belém szorultak a szavak, és túl sok a felesleges érzelem.
francba.

14

most jutott eszembe, hogy valaha elkezdtem egy ilyen 50napos mémet, most meg unatkozom, mivel nincs zh a láthatáron, nincs más hátra, mint folytatni, nem de?

14. Fictional book (regény?)
most éppen Molnár Ferenctől az Andor című könyvet olvasom, ami nem túl ismert mű ha jól hiszem, ám viszonylag szórakoztató, kissé sekélyes volta ellenére. Kedvelem a főszereplő karaktert, Andort, pont olyan gyarló, mint én. Előtte meg a Negyedik kezet olvastam John Irvingtől, ami alatt olyan érzésem volt, hogy csak várom és várom, hogy történjen valami de nem történt semmi, habár nem is jutottam el az utolsó 50 oldalra soha.

15. Ha hallanád a gondolataim
lenne egy rakás aggodalom meg szorongás, moodswings, ruhák, és különben meg, üres az életem, mert végignéztem a True blood összes részét.

16.Egy mű
hha. nem is tudom.
ja, de, evidens, Rune Guneriussentől ez, vagy bármi más.

17. Ha holnaptól lehetne csak úgy űrutazni
Hát én mennék. Vagy nem is tudom, egy bizonyos fokig ezt az utazás fogalmának a megszentségtelenítésének érzem, szóval lehet,hogy mégsem.

19. Egy képességed:
hhha. Ilyen furán szét tudom nyitni a lábujjaimat. Mástól még nem láttam, kac.

20.Hobbi.
jaj, hát. vesztegetem az időm, természetesen. De szeretem a könyveket, amik elég izalmasak ahhoz, hogy ne hagyjam őket félúton abba.

21.A tökéletes család receptje
Alapvetően gondolom kellenek szülők és gyerekek, de a nemüket nem határozon meg, mert az nem előfeltétel.Moreover you'll need 2 tablespoons of flatscreen, and some chineese takeaway
Na jó, nem. Kell még egy ház ahol van egy nagy zöld kert, megfelelő mennyiségű utazás, sok rokon, egy nyaraló Maine-ben, vagy esetleg a Balatonnál sok megértés, kellő együtt töltött idő, egy mosogatógép (ellenkező eset túl sok vita forrása lehet) soha el nem fogyó tiszta kiskanál, és persze, a turista bakancs.

22. Egy szereplő, akivel tudsz azonosulni
House, hát micsináljak.

23.Egy ember akivel örülök, hogy találkoztam
E

Time to get overly excited for this:

and then, this:

csak aztán nehogy túl fontosnak érezzem magam attól a vagy 60 szülinapi facebook üzenettől.
kac.

csak el ne felejtsem megjegyezni, hogy holnap este héttől ki lesz állítva egy képem a fotókiállításon az Alexandrában a Nyugati téren!

hivatalosan is true blood túladagolásom van, ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban vámpír Eric egy hosszú fehér lufival akar leszúrni, vagy nem tudom mit csinálni, de szomorú voltam, és a sarokban kucorogtam. az abasári házunk konyhájának a sarkában, amit már vagy 10 éve eladtunk.

kész szerencse, hogy az egyik legjobb barátnőm pasiját is Eriknek hívják. de ő nem vámpír, bár eladhatnánk egynek, úgyis olyan a külseje, mint egy férfi modellnek.