azt hiszem nekem vizsgaidőszaki poszt-traumám van, már ha létezik ilyen. mármint... minden úgy kiürült és eltűnt. persze, mindig ez van amikor vége. csak valahogy nem így. mert én ma felhívtam a legeslegjobb barátnőmet és hirtelen nem tudtam mit mondjak... velem ilyen nem szokott lenni. én mindig tudom, hogy mit kell mondani. valójában nem. de mindig mondok valamit legalább ahelyett amit kellene.
kivéve most. mivel egyértelműen legalább öt sor óta írok a semmiről, ahelyett, hogy megemlítettem volna mindent, amit mondani tudok, mondjuk, hogy ezt a filmet nézem, de most szünetet tartok, szóval ezt hallgatom legalább századszorra az elmúlt 2 napban, és elmentem a kilós turkálóban, de semmi zseniálisat nem találtam csak egy pulcsit, de az tényleg zseniális, norvégmintás, és paradicsompirosas, a minta meg mustár és szürke, meg vajszínű, bár legalább 3 számmal nagyobb de mindegy legalább kellően turista/ stílusos skandináv(:DD) kinézetem lesz benne. meg voltam fodrásznál, aztán anyám megkérdezte voltam-e egyáltalán fodrásznál.
ja meg járok újra fotózni, és vasárnap kell majd menni, és az jó lesz. tisztára izgatott vagyok, és szerintem én leszek a legeslegamatőrebb, de még ez sem zavar. most még.

241543903