You saved Scooter

A kisgyerekekről egyébként az jut eszembe, hogy én biztos magában beszélős nénike leszek, mert sokszor annyira lefoglalnak a gondolataim, hogy észre sem veszem (szó szerint, az a baj) mi történik körülöttem. Tavaly például egyszer mentem az egyetemre, és kora reggel volt, én meg á lmos voltam, és hallottam, hogy valaki azt kiabálja sokszor, hogy Adriiiiiiiiiii Adriiiiiiiiiii. Hallottam én, de nem tudatosult bennem, hogy ez esetleg akár még én is lehetek, mivel tőlem soha senki nem akar semmit, nekem soha senki sem akar mondani semmit, vagy velem gyalogolni az órára, vagy hasonló. Szóval csak akkor kapcsoltam, amikor már a vezetéknevem is kiabálta ez a kedves fiúcska. És akkor visszafordultam, és egy busz meg tényleg majdnem elütött. (és a fiúcska meg ott állt tágra nyílt szemmel, meg valami olyan "hogy lehetsz ekkora hülye?" arckifejezéssel,de ez egy másik történet.)