szóval a helyzet az, hogy elképzelésem sincs, hogy hogy fogom végigcsinálni a jövő hetet(igen azt ami holnap után kezdődik) de a jóreggelt keksz délig tartó lendületet ígért, hát van még hátra fél óra, remélem működik.

ami a többi dolgaimat illeti, most épp nem érzem hihetetlenül boldognak magam.(milyen prózai,tudom) szóval azért nem, mert.. nem is tudom. nyilván elégedetlen vagyok magammal,meg mindennel amit csinálok,annak ellenére, hogy a környezetemmel sikeresen elhitettem, hogy rettenetesen ambíciózus vagyok, vagy legalábbis, tudom, hogy mit akarok közben meg nem, mert amikor oda jutottam, hogy ott volt tőlem egy lépésre amit annyira akartam, akkor hagytam, hogy anyám lebeszéljen, és félreraktam (a polc tetejére) csak hogy ő örüljön,mert igen anya a te boldogságod tényleg hatszor fontosabb a szempontomból mit esetlegesen a sajátom-
különben meg mit vagyok már ilyen megkeseredett? nyilván az a baj, hogy annyi mindent készpénznek veszek veszünk, hogy az már szinte igazságtalanság azokkal szemben akiknek épp nem adatott meg.
jaj az élet.
meg még azt is akartam mondani, hogy nem értem miért settenkedik az agyam hátsó szegletébe állandóan a fiú,akihez valójában tudom, hogy soha nem lesz semmi közöm, pláne, hogy nem is beszélünk, még annyit sem mint tavaly, és mégis mi a frászt kképzelek én? nyilván az én bajom, mi a frászt képzelek, de ettől még tarthatom magam egyidejűleg nevetségesnek is.
ja mert egyébként az új életcélom,hogy meggyőzzem magam azért nem állnak sorba az ifjak, hogy randira hívjanak, mert túl nagyszerű vagyok, és félnek tőlem. ez nyilván nem igaz, de jobb ezt hinni, mint azt, hogy egy menthetetlen lúzer vagyok.