Úgy tűnik tényleg nem szabad várnom hogy történjen(megtörténjen...?) valami mert akkor soha nem fog. Murphy törvénye vagy mi.
Olyan szép idő van kinn,és én meg lusta vagyok kimenni.Biciklizni szeretnék pillanatnyilag a legjobban, és persze nem tudok. (ha csak nem lopom el valakinek a biciklijét a házból.
Ez a hét egyébként fantasztikusan kezdődött tegnap megkaptam a szoc zh eredményét, majd hazafelé jövet felbuktam egy vak néni botjában. Nekem egyébként tényleg kétballában van,csütörtökön a könyvtár forgóajtajában vágodtam majdnem hasra amikor integettem a csoporttársamnak.

Most jött el az a pillanat, amikor tényleg nagyon nagyon szeretnék gondolatolvasó lenni.

Szeretném azt hinni, hogy ami történik nem csak bemesélem magamnak/véletlen, hanem tényleg megtörténik.

Imádom, hogy mindenki olyan hihetetlenül okos körülöttem, hogy úgy érzi teljesen felesleges volt tanulni a Zh-ra.(vagy ha nem,akkor tanulás nélküll is fantasztikusan meg tudta írni. Ha másra nem, arra biztosan jó az egyetem, hogy kellően hülyének érezhessem magam.

piros bicikli, piros kabát piros busz.
biztosan megőrültem.

Utálom a MÁV-ot.
Hogy a jegyárusító néni olyan bunkó, hogy az egész sor felhördül, én meg köpni-nyelni nem tudok a meglepetéstől. Mondjuk ha én is egész nap jegyeket árulnék minimálbérért, lehet én is bunkó lennék. Ma véletlen végigbuszoztam a 173-as vonalán majdnem kétszer teljesen (rossz irányba szálltam fel...), elég sokkoló élmény volt.
Szép és jó, hogy tanulunk a szegénységről, hogy aztán mi is szegények legyünk, mert a szociológiából a dolgok jelenlegi állása szerint haátrozottan nem fogunk megélni, de szemtől szembe tapasztalni kicsit mellbevágó volt. (Úgy érzem, most még megengedhetem magamnak, ogy a homokba dugjam a fejem)
Néha azon gondolkodom, hogy a biztonságiőr néni miért hiszi magát az egyetemen annyival feljebb valónak magát mindenki másnál... Pláne ha jobban meggondoljuk, hogy még a tanársegéd is magasabban képzett, mint amilyen ő valaha is lesz.

Mióta használom ezt az újféle orrsprayt,szokatlanul élesen érzem a szagokat. Ma pédául olyat éreztem mint elsőben az új füzeteké volt.

Túl sok ideje voltam kiegyensúlyozott, tudhattam volna, hogy egyszer úgy is rámtör a jól ismert szorongás,ennek ellenére mégis túl mellbevágó hogy kezelni tudjam.

ÓÓ hát.
Nem is tudom miért írom ezt.
De nem is számítigazából, mivel egymillió dolgot kérdőjelezek meg naponta saját magammal és mindennel,meg minden mással kapcsolatban.
Mint pédául,hogy hova tartok pillanatnyilag,és hogy mi lesz belőlem itt. Hogy helyes e azokkal barátkoznom,akikkel barátkozom.
Hogy miért van annyi előítéletem.
Emellett hihetetlen álszentnek is érzem magam. Az árulóság érzésével már hónapok óta kűzdök,pedig még az is lehet hogy semmi alapja nincs. Azt hiszem úgy 2 év után sem vagyok teljesen biztos abban, hogy hiszek e Istenben. Állandóan az jut eszembe,amit Einsteinről olvastam.Ő a 'Tudományistenben' hitt, ér rájöttem, hogy benne én is hittem mindig.
Hmm.
Azt sem tudom, hogy az mennyire helyes,hogy egyik nap hiszek Istenben,másnap pedig kocsmába megyek a csoporttársaimmal?
De legalább a macskám szeret.Ha más nem is.

Rájöttem,hogy lehet egész komolyan apáca leszek. De legalább is egész komoly esélyem van rá.Annyira lehetetlen vagyok,hogy ilyet még a világ nem látott. Mindig mindent elbénázom. Pontosabban, eljátszom azt a néhány lehetőséget is,ami esetleg adódna. Mindig a számomra unszimpatikusaknak vagyok szimpatikus. A majom módon táncolóknak,a taperolósoknak,meg az alkoholistáknak,például.
Holnap úgyis törlöm ezt,na nem mintha bárki olvasná.
Lehúzom a rollót.