ÓÓ hát.
Nem is tudom miért írom ezt.
De nem is számítigazából, mivel egymillió dolgot kérdőjelezek meg naponta saját magammal és mindennel,meg minden mással kapcsolatban.
Mint pédául,hogy hova tartok pillanatnyilag,és hogy mi lesz belőlem itt. Hogy helyes e azokkal barátkoznom,akikkel barátkozom.
Hogy miért van annyi előítéletem.
Emellett hihetetlen álszentnek is érzem magam. Az árulóság érzésével már hónapok óta kűzdök,pedig még az is lehet hogy semmi alapja nincs. Azt hiszem úgy 2 év után sem vagyok teljesen biztos abban, hogy hiszek e Istenben. Állandóan az jut eszembe,amit Einsteinről olvastam.Ő a 'Tudományistenben' hitt, ér rájöttem, hogy benne én is hittem mindig.
Hmm.
Azt sem tudom, hogy az mennyire helyes,hogy egyik nap hiszek Istenben,másnap pedig kocsmába megyek a csoporttársaimmal?
De legalább a macskám szeret.Ha más nem is.

Rájöttem,hogy lehet egész komolyan apáca leszek. De legalább is egész komoly esélyem van rá.Annyira lehetetlen vagyok,hogy ilyet még a világ nem látott. Mindig mindent elbénázom. Pontosabban, eljátszom azt a néhány lehetőséget is,ami esetleg adódna. Mindig a számomra unszimpatikusaknak vagyok szimpatikus. A majom módon táncolóknak,a taperolósoknak,meg az alkoholistáknak,például.
Holnap úgyis törlöm ezt,na nem mintha bárki olvasná.
Lehúzom a rollót.