Nem tudom, emlékszik-e még valaki az indiai fiúra, akivel kb. novemberben ismerkedtem meg, aztán rövidesen mielőtt nagy románc vagy legalább egy elcseszett viszony lehetett volna, a fiú kilépett a világból meg Európából, mert vízum?
Na, most megint felbukkant, én meg nyilván ellágyultam mint a huzat. Egyik nap facetime-oltunk vagy egy órát, és én azóta csak azon tudok gondolkodni, hogy milyen rettenetesen aranyos mint valami tinilány, aztán azon, hogy jó, de ez már az elején nem nagyon ment, meg totál megbántott, amitől jól nagyon nagyon butának is érzem magam, mármint arról volt szó, hogy én majd nem válok pudinggá amikor egy fiú szépen mosolyog rám!!!!4444 Nem??? Szerencsére elég bután érzem magam már most mert sorra nagyon lassan válaszol az üzeneteimre, vagy nem is válaszol, akkor mondjuk nem értem minek ír ő először, minek akart annyira beszélni velem újra, nem értek semmit.
Egyébként teljes mértékben osztozom Czicával a tinder és bumble sorson, csak én nem jutok el a randizásig olyan sokszor, mert általában bumble-ön totál elfelejtek válaszolni, pedig aranyos fiúk vannak, meg nincs kedvem, vagy nem merek mert kövér vagyok és ronda (bár úgyis egyértelműen látszik a képeimen, hogy nézek ki, szóval ennek semmi értelme), vagy béna vagy nem tudok/akarok hegyet mászni. Sose beszéltem rendesen erről a pszichiáteremmel meg a pszichológusommal sem, vagyis talán pár alakalommal. Mindig olyan érzésem volt legalábbis a pszichiáterrel kapcsolatban, hogy iszonyat prűd módon kezel az egészet ,ilyen kifejezéseket használt, hogy "intim kapcsolat" meg "szexuális kapcsolatot létesített", szóval na, marhára nem könnyítette meg, hogy az ember bármilyen szégyenérzetét leküzdje. Most meg már ma azt hiszem sikerült intéznem egy új pszichiátert, és ez jó nagy megkönnyebbülés.
Majdnem mindig majdnem mindenkivel úgy érzem, hogy nem jó valami, ezzel a fiúval is azt hiszem, hogy nagyon sok minden nem volt jó, többek közt mondjuk ahogy a depressziómat (nem) kezelte. Ha most arra gondolok, hogy leélnék egy életet úgy, hogy a partnerem valami depressziótagadó, hát nem is tudom. A téli depresszióm, ami nem tudom, hogy szezonális volt, vagy csak megint visszacsúsztam ebbe az egészbe (gondolom majd kiderül a következő pszichiáternél kiderül, eh) , de hogy ez olyan rettenetes volt, hogy tegnap, amikor igazán nyomorultul éreztem magam, pedig csak megjött, és bármilyen dolgozás helyett szinte csak a You-t néztem és olyan rossz volt a kedvem, hogy csak arra tudok gondolni, hogy miért csak két krémtúrót vettem? Meg más lányok akik amúgy sokkal rondábbak nálam, miért találtak már vagy 10 éve partnert?? Persze tudom, hogy nem csak ezen múlik, de már esküszöm nem tudok néha mire gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése