January and February were a long year

 Ezt pár napja írtam, amikor még nem volt háború Ukrajnában, és most már olyan jelentéktelennek tűnik az egész. Igazából minden iszonyúan jelentéktelennek tűnik emellett, hogy vannak emberek, akik már az első nap meghaltak, vannak akiknek lerombolták a házát, és Kijevben egy rakéta áll ki az egyik zebrából. Ma reggel láttam egy videót, amiben egy tank rámegy egy autóra. Azt írják, hogy a vezető túlélte, de szerintem még sose láttam ilyen iszonyúan borzalmas dolgot. Fogalmam sincs, hogy kell visszatérni, vagy foglalkozni a hétköznapi dolgokkal. Most mégis iderakom ezt a posztot, hát ha valaki mással akar foglalkozni (vagy hát én mással akarok foglalkozni).

Megint hülyeségeken kezdtem ez gondolkodni,  mint hogy a por lebomlik-e (most már tudom, hogy igen), meg hogy milyen izgalmas, hogy ha vastagabb kardigán van rajtam, akkor kevéssé fázik zokni nélküli lábam. És amúgy miért nem jutott eszembe korábban, hogy lefekvés előtt a vécén ülve is bekrémezhetném az arcom? Maximális időkihasználás, kérem tisztelettel. Jobb, mint fogmosás közben kávét inni. 

Tegnap rettenetes gyomorfájást kaptam délután, miután megettem két banánt aztán meg vettem egy lattét a Móriczon. Szerintem tök finom a kávé amit ott a gombában lehet venni (de igazából ha valamiért érdemes oda járni, azok a glutén/cukor meg mindenféle mentes desszertek, azok is nagyon jók), jó, nem olyan, mint a Keletben, de na, és akkor tegnap figyelmes lettem rá, hogy 350 forintot számolnak fel a laktózmentes tejért. 350!! Eszem megáll. Ezen most úgy meg vagyok sértve, hogy nem tudom, mikor veszek ott legközelebb. Amúgy nem  különösebben hangulatos hely, ha csak nem nyár van, és ki lehet ülni, de tegnap nem volt hely, szóval elvitelre kértem. Alig tudtam meginni kb a felét, akkorra már úgy fájt a gyomrom, szóval elmentem a Starbucksba kamilla teát venni. Nyilván pont nem volt, és a hely fele amúgy üresen állt, de mellém ült egy első randizó párocska, és az egész annyira kínos volt, hogy tisztára elment a kedvem kb mindentől. Mármint az egy dolog, hogy a csaj haja olyan volt, mintha Karen lenne, pedig volt vagy 25 nem tudta kiejteni az S betűt, nem tudott semmit a fiúról,  és mégis ki megy a Starbucksba randizni? Egy BARNA műszőrme mellényben?  Annyi problémám van mások választásaival.  

Jó, igazából midennel problémáim vannak, vagy nem is tudom, január óta az egész élet kellemetlen. Először azt hittem, hogy pms-em van, de az már volt kétszer, és még mindig minden rossz. A kedvem rossz, akkor az elmúlik, de melegem van, leveszem a kardigánom, akkor elkezdek azon problémázni, hogy vastag és löttyedt a karom, meg amúgy rondának is érzem magam, mert kövér az arcom. Olyan kócos a hajam, hogy nem igaz, akkor ez megoldódik, de lekopott a körömlakkom, kirepedt a mutató ujjamon a bőr, akkor meg elköltöttem a pénzem a gyógyszertárban, ettől bosszús vagyok, mert sokkal kevesebb pénzem van mint gondoltam. Hát de basszus. 

Korrepetálom az egyik barátnőm férjét angolból, és valójában kezd iszonyú idegesítő lenni az egész. Nem_ emlékszik_semmire. Először olyan fokon sorozatosan lemondta fél órákkal az óra kezdete előtt, hogy meg kellett mondanom neki, hogy ha nem mondja le délelőtt 12-ig, akkor ki kell fizetnie az óra felét. Mármint ne haragudjon már, de én csütörtök estére sose tudok programot szervezni, mert ő este 7 és 9 között akar tanulni, és akkor este 6 után közli velem, hogy el kellett vinnie Zs-t, a barátnőt az orvoshoz, amit bizonyára hetek óta tudnak. Igazából kb. december óta ripityára van törve a telefonja, így most nagyjából nem lehet elérni kb semmilyen módon időszerűen. Pár hete halálosan kellemetlen volt, amikor mondtam neki, hogy tartozik nekem jó sok pénzzel az órákért, amire közölte, hogy ő már fizetett.... khm, novemberben. Őszintén csodálkoztam, hogy végülis kifizette, ami miatt most tulajdonképp gonosznak érzem magam, de amúgy most megint egy hete ígéri, hogy kifizeti az utóbbi pár órát, és pont tudtam volna hova tenni azt a pénzt, de már annyiszor (2) szóltam emiatt, hogy már teljesen kimaxolódott a szekunder szégyenérzetem. (Kb 3 perc egy ilyen átutalás, ha már el van mentve a számlaszám...?) Nem akarok úgy tenni, mintha én lennék a legpontosabb ember a világon, de miért derogál annyira férfiaknak felírni bármit? Amikor valami nagyon fontos van, mint mondjuk pszichiáter, akkor beleírom ebbe a todoist alkalmazásba (meg a telefonomba csak úgy is), ami elkezd villogni amikor szeretném, hogy figyelmeztessen, hogy mikor lesz, és aztán előtte kb fél órával is, és a legjobb érzés a világon kipipálni meg így balra suttyolni mint tinderen, hogy kész. A többi dolgot, amit meg még elfelejtek beleírni is a telefonomba, na azokkal nem tudom mi van, de úgyse emlékszem rájuk. 

Aztán még az volt, hogy elég ocsmányul összevesztem az unokahúgommal, igazságtalan, hogy mindig emiatt szerepel itt, de most ez is olyan jó lesz. Szóval január közepén van a szülinapja, de csak februárban tudtuk volna megünnepelni mert senkinek nem volt jó rajtam kívül, és akkor pár hete meg volt beszélve, hogy valamelyik szombaton lesz. Jól kitaláltam, hogy hol fogunk enni meg sütizni meg minden jó lesz, és akkor szerdán benyögi, hogy legyen már inkább pénteken, mert szombaton vésni kell. Vésni kell. Nekem nem volt jó a péntek, mert már más programom volt egy másik barátnőmmel, akivel már hetekkel ezelőtt megbeszéltük,  és én ezt nem akartam lemondani. Azt is mondtam neki, hogy vasárnap kivéssük 20 perc alatt (értitek, még segítséget is ajánlok, erre és más dolgokra is) de nem, nem, az nem jó, és én amúgy se értem az ő problémáit. Mindig minden erre megy ki, hogy én nem értem a problémáit, meg nekem amúgy nincsenek is problémáim. Szóval most életemben kb másodszorra visszaszóltam, és elmondtam, hogy vannak problémáim (mint mondjuk a depresszióm), és nem csak az ő gondjai a létező és valós problémák. Annyira fárasztó ez az egész, hogy nekem nincsenek problémáim mert nincsenek nagyon komoly pénzügyi gondjaim,  nincsenek problémáim, mert nem veszekedtem a fiúmmal (hogy nincs fiúm, az fel se merül), nincsenek problémáim, mert már benne vannak a bútorok meg más dolgok a lakásomban. Nem tudom, hogy ez mások családjában hogy működik, hogy megértés, egymás kölcsönös segítsége meg ilyenek, de a miénkben nagyon nehezen, mert általában úgy van, hogy mi ill. a szüleim segítenek, aztán a mi dolgaink a "jó van az úgy" kategóriába esnek. Mármint ha én most nem akarom lemondani a programom, csak hogy nekem jó legyen, akkor az nem úgy működik, hogy te megkérdezed, hogy mi a programom, és eldöntöd, hogy a mi közös programunk. Aztán a nagynénémmel telefonáltam valamelyik nap, és akkor kiderült, hogy az unokahúgom valami egész más sztorit mondott el neki, és igazából talán ez böki a csőröm jóvátehetetlenül. 

A másik dolog ami nem volt jó (ez egy ilyen rinya poszt, de aki mostanra nem jött rá, az nem tudom, mit olvas) hogy a fiúka megismerkedett valaki mással és nagyon-nagyon bénán leterelt (hogy most nagy a nyüzsi meg ilyenek, és majd két hét múlva ér rá), és akkor megmondtam neki, hogy ne nézzen már hülyének. Vagy legalább ne tartson már talonban, meg mit tudom én. Kicsit az volt az érzésem, hogy nem gondolt arra, hogy egyértelmű amit csinál, bár őszintén, ez kinek nem az? Egy 20 évesnek? Mármint egy ideig rettenetesen érdeklődni aztán meg eltűnni meg nem írni napokig az ilyen textbook ghosting meg sok vasat tart a tűzbe esete. Aztán nem beszéltünk vagy 2 napig, amikor el kellett mondanom neki valami nyilván nagyon fontosat (egy korábbi vicc miatt, hogy Korda György van a Magyar Narancsban), és azóta is állandóan írogatunk egymásnak, csak néha már nem emlékszem minek. Esetlegesen teljesen hülye vagyok. Egyszer megmutatta, az üzenetváltásukat a volt barátnőjével mert nagyon felbosszantotta, és esküszöm, hogy az a lány annyit írt benne, hogy "jó, ahogy akarod". Biztos nem mutatta meg az egészet, de én ilyen indokolatlanul kultúrálatlan dolgokat nem láttam még egy elég okosnak tűnő fiútól. Jó butának érzem magam emiatt az egész miatt, mert ma reggel rájöttem, hogy még mindig sajnálom magam emiatt az egész miatt. Reggel a fiúka kiposztolta instára, hogy éppen kávét iszik a Bambiban valakivel, és olyan irigy lettem, meg féltékeny és savanyú, pedig nem is akartam. Én azt hittem, hogy okosabb vagyok ennél.Szinglinek lenni még mindig akkora élmény, mint még soha. (nem). 

Jó, de legalább feliratkoztam szavazatszámlálónak. Remélem beosztanak valahova Kelet-Magyarországra, ahol csak kocsma van, bolt nincs.