intim

 Most, hogy egy modoros klisévé váltam* beszélhetünk kínos meg intim dolgokról is. Főleg intim, az egész blog kínos (de erre úgyis a "cringe" a 2020-as szó). Tehát én szeretném azt mondani, hogy idén valami felvilágosult meg modern podcast hallgató lettem, de inkább abszolút rapszódikus, amikor eszembe jut, meghallgatok öt részt, vagy akárhányat, amíg el nem tereli az internet vagy a netflix a figyelmem. A Mi a Femme podcastot nem rég kezdtem el hallgatni, és hát azért csak nem rég, mert véletlen a Párnacsatára kattintottam :DD  (jó, tudom). Meg amúgy tudtátok, hogy már Viszkok Fruzsinak is van podcastja? Esküszöm, az a lány azt hiszi, hogy már a létezése is izgalmas lenne a tinilányoknak, pedig olyan vanilla meg véleménytelen az egész nő, hogy nem is értem, hogy tud akár egyet is eladni a naptárjaiból, amiknek az elejére oda van baszva nyomtatva a neve, mintha  eszébe eszembe se jutna, hogy valaki nem egy idegen/youtubesztár nevét akarja a naptárja elejére?! Frujo frojo (az nem egy joghurt?) bánom is én.

Ott tartottunk, hogy Mi a Femme podcast, és akkror a legfrissebb epizód gyerekek, na az a maszturbálásról szól. Maszturbálás. És akkor itt még nincs vége. 

Nem annyira sikerült hozzá szoknom (vagyis igazából elég idegesítő...? asszem), hogy állandóan szükségtelen angol szavakat meg mondatokat (mondatokat???) használnak, hogy kúlabb legyen az egész, vagyis a hallgatóság nyilván olyan woke, és az egyik szerző azt hiszem nem magyar (erre a nevéből jutottam, de amúgy nem is fehér, csak azért szólok, mert biztos Magyarország egyik fele szerint ezt így kell megállapítani**), ill. egy kicsit akcentusa van, de aztán jött egy másik vendégszereplő is, aki nem elég, hogy férfi(!!444)*** de annyi angol szót használ, hogy először azt hittem, hogy külföldi, vagy mit tudom én, nem Magyarországon nőtt fel, de később megvilágosodtam, hogy ez Yank, egy teljesen magyar zenész, akinek János a neve (haha), és akkor bizonyára jött ez a kíváló szójáték. Az epizód végére csak azért nem kezdtem ivójátékba arra a szóra, hogy "basically" vagy "artist" , mert fantáziátlan vagyok, és nem hordok magammal gint csak úgy. Voltak még ilyen szavak is, hogy "speak up" meg "ally" meg "supporter" amiket szerintem le lehetett volna fordítani simán magyarra (ha az amerikai nevű artist tudna rendesen magyarul. Vagy Englishül, nem tudom mi a divat most.)  Nem bírom már ezt a kúlságot, ugyanakkor iszonyú jókat mondott, mondtak, nem az intimitásról meg a maszturbálásról itt már, hanem arról, hogy hol van a férfiak helye a feminizmusban, meg a nők egyenjogúságáért folytatott harcban (allyship, ugye). 

Szóval, hogy visszatérve a maszturbáláshoz, szerintem nagyon jó, hogy ilyen személyes meg intim témákról is egyre többet lehet beszélni és hallani, habár fogalmam sincs, hogy mennyi embert ér ez el, különösen, hogy mivel hogy ennek a podcastnek eléggé női profilja van ill. feministaként és/vagy pro mindenként definiálja magát. Nem igazán tudom vagy emlékszem, hogy fiatalon mennyit beszéltem erről, de az iskolában nagyon kevés értelmes dolgot hallottam ezügyben. Jó, most önkényesen az értelmes dolgot úgy definiálom, hogy mondjuk konszenzusról van szó, vagy arról, hogy a szex az ok, természetes, és nem csak súlykolást arról, hogy de vigyázzál fiam, meg húzzad fel az óvszert meg ilyenek.  És akkor 10 évvel később jön két csaj, és arról beszél az interneten, hogy hogy építik fel az orgazmusukat ezzel a satisfier nevű eszközzel, ami szívja az ember csiklóját. 

Építik fel.

Szívja.

Let that sink in. (Csak hogy a nyelvi tradícióknál maradjunk.) 

Az az igazság, hogy nekem ezt az epizódot nem volt olyan jó hallgatni. Majdnem kiszalad a számon, hogy cringe, de hát nem tudom... Azt hiszem, hogy egy idegen teljesen személyes tapasztalatairól hallani nem pont ugyan az, mint általánosan hallani valami ilyen úgymond személyes témáról, ami valamilyen formában azért az emberek nagy részét érinti nemtől függetlenül. Ugyanakkor meg, ha nem jövünk zavarba meg kapcsoljuk ki ezeket a dolgokat félúton, aztán nagy nehezen hallgatjuk végig, és "beszélünk róla" akkor gondolom nem érhető el társadalmi változás, nem lehet normalizálni olyan dolgokat/kérdéseket, amik mindig ott voltak, csak eddig mindenki mással volt elfoglalva, aszitte, hogy a Bibliában minden benne van már (turns out, 2020-ban nincs) 

Most miközben gondolkodtam, hogy miről írjak, eszembe jutott, hogy valaki, de szerencsére nem emlékszem, hogy ki (így is kínos, mindegy), vagy hogy milyen szituációban, azt mondta, hogy milyen jó, hogy én perverz vagyok. WHAT.

Ahhoz képest, hogy egy férfi sem szereti (az internet tanulsága szerint), ha a nő úgy fekszik az ágyban, mintha egy fatörzs lenne, de ha meg nem fekszik ott úgy, akkor már perverz? Mármint olyan jó lenne, ha nem számítanék automatikusan "perverznek" meg "szexéhesnek" (lol, ez létezik még?) Jó lenne, ha normálisnak számítana, ha egy nőnek van alapvető érdeklődése a szex iránt, úgy értem, olyan borzasztó kettős mérce, hogy a férfiaknak ez az "ösztöne" meg "csodálkozol, ha úgy öltözöl", de a nők, na ők nehogymá orgazmusra gondoljanak, cöh. 

Most, hogy már kezd kínossá válni, és lehet, hogy senki nem olvas idáig, beszélhetünk is az intim kelyhekről, (amikről amúgy eredetileg akartam, csak aztán jött az öt oldalas intermezzo. ) 

Egy elég olcsó DM-ben megvásárolható modellt vettem meg, mert hát olcsó volt, és spontán döntöttem, két méret van, S-es, amit elvileg a nem szült nők használhatnak, M-es meg azoknak akik szültek, de a dobozról nem derül ki igazán, hogy mekkora, vagy milyen a méret különbség. Úgy értem... ez a cucc elég kicsi. Na nem akkor kicsi, amikor fel kell rakni, hanem ahhoz képest, hogy elvileg milyen sokáig kéne, ill. lehetne benn tartani, youtube-on több lány is azt mondja, hogy reggel berakod, este kiveszed, és kész. Hát nem tudom... 

Szerintem kifejezetten nem olyan könnyű felrakni, ugyanis nem csak fogod és berakod, mint a tampont, hanem fogod, kettéhajtod (vagy háromba, erről több elmélet van, de szerintem úgy nehezebben ugrik vissza az alakjára), ezután pózba helyezkedsz, aztán megfontolod, hogy elég csúszós-e a helyzet, és majd ezután rakod be.

 Elmagyarázom, mivel az az igazság, hogy én semmilyen olyan életszituációt nem látok, ahol én ezt nem otthon ki tudnám cserélni, ugyanis, ha nincs ott egy csap, amivel megmosod a kelyhet és a kezed is, akkor hogy? Egy csomó plázában, még ha néha van is ott csap, nem jön belőle meleg víz, nem hogy szappan, hát köszi. Aztán még van az a dolog, hogy nem olyan könnyű bedugni. Egyrészt, ha nem elég, eh, csúszós vagy nedves odalenn, akkor tényleg nehéz (ill. nem tudom hogy) betenni. A csomagolás amúgy síkosítót javasol, ami szerintem egy kicsit overkill,  de hát nem általlottam venni egyet emiatt (perverz vagyok, tudjátok), amúgy hasznos, csak ugye ha már megjött, akkor nem kell. A pozíció roppant szerencsétlen, eléggé le kell guggolni, vagy a csomagolás szerint feltenni az egyik lábunkat a vécére, hát ok, de még akkor sem biztos, hogy megfelelő helyre sikerül felrakni. Elvileg nem kell túl mélyre, mint egy tampont, de ha nem elég mélyre rakod, akkor lehet érezni és elég kényelmetlen, ill. egy idő után mondhatni fáj. Ami még jobb, hogy ha nem megfelelő helyen van, akkor folyik, ami szupi. Youtube-on láttam egy videót, amiben egy lány elmesélte, hogy egyszer egy repülőgépen felszállás közben a lendülettől kicsúszott és az egész mindenfelé folyt, és én ezt sajnos nem tudom kiverni a fejemből.

A kedvenc részem pedig, hogy itt semmi nem szívódik fel sehova, mivel ugye, ez egy kehely. Tehát ugye ha az ember órákon át viseli ezt a valamit, akkor a vér az ott jól... megáll....? és folyik össze-vissza....? És szerintem ez egy kicsit undorító érzés. Feküdni meg aztán különösen, ugyanis vissza folyik, és hát. FÚJ. (szerintem.) Egyszer sikerült ezzel sikeresen aludnom úgy, hogy nem folyt mellé (ie. jól helyeztem fel), de reggelre emiatt, hogy ott volt és így... visszafolyt a vér vagy nem tudom, ez elég undi érzés volt, és valahogy viszketett is. Elvileg az összes ilyen kehely orvosi szilikonból van, nem tudom, hogy ez mennyit számít amúgy, de azon gondolkodom, hogy lehet, hogy kipróbálok egy másik fajtát. Nem tudom, igazából az a baj, hogy az elképzelés nem olyan jó. Ha erősebb a vérzésem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy egy munkanapig (idáig csak itthon próbáltam ki) mondjuk komfortosan érezném magam ezzel a cuccal úgy, hogy nem cserélem ki, ha meg gyenge, akkor meg azért nem, mert nem/nehezen tudom feltenni, dörzsölődik, és kb felesleges. 

Én most amúgy azt gondolom, hogy a menstruációs bugyi jobb opció, és szeretnék majd venni redy bugyit, de hát ezzel kapcsolatban is, az az elgondolás, hogy napközben kicserélem a bugyim egy kicsit kérdéses. eh.

összehajtási mód, amit nem ismertem, de jónak tűnik

* (a karantén/covid hobbim a versolvasás lett, és valahogy az a heti örömöm, hogy sikerült megvennem Terék Anna egyik verseskötetét, amit sok helyen nem lehet kapni, (ugyanitt, kéne még csinálnom mit gondolt a költő posztokat, mert az a baj a versolvasással, hogy az ízlésem is rossz), másrészt meg napok óta Frank Sinatrát hallgatok, és valahogy ma ahogy a Blahán mentem át, egészen nevetséges és groteszk volt ez a zene a fülemben, és közben odajött hozzám egy lány pénzt kérni, de olyan meglepetten és bambán néztem, hogy megállapították, hogy biztos külföldi vagyok)

**de igazából remélem, hogy ez csak az ultraszar humorom volt

*** komolyra fordítva a szót, ez szerintem remek ötlet, a kivitelezéstől eltekintve függetlenül

it is the interior life, that makes us a great difference in the end

 Az utóbbi kb 10 napban amúgy azon szorongtam, hogy most mindenki egy gyökérnek hisz, mert az utolsó bejegyzésemben tényleg arról picsogtam egészen hosszan, hogy valaki nem ad meg 8500 forintot?! És ez a blog még nem esett le a Föld színéről?! Jesszusmaris.  

Beszéljünk inkább érdekes dolgokról, mint szentségtörések. 

Melyik a rosszabb: a the National énekese duettet énekel Taylor Swift-tel (és már a Snow Patrol énekesével is énekelt, és mindkét szám elég meh)

vagy hogy a Mizo újabban Norbi update low carb protein kakaót árul! Norbi update!! Most azon is gondolkodom, hogy dezertálnom kell-e a kedvenc kakaómat. 

Aztán meg az is, hogy nem tudom, miért tartott ilyen sokáig megnéznem ezt a könyves videót: 

Úgy szeretem, amikor könyvekről beszélnek. Úgy szeretem a könyveket. Ennek a Max Joseph nevű fickónak nem igazán ismerem a munkásságát, csak az ősz hajára emlékszem, meg hogy amúgy olyan kellemes hangja van. Amúgy teljes mértékben csak azért ismerem, mert megjelent Casey Neistat videóiban, és elég hasonló is a stílusuk. 

Mivel itthon vagyok egy csomót (jobban mondva kb. mindig) valahogy kifejezetten vágyom arra, hogy valami inger érjen, hogy minden nap halljak vagy lássak valami érdekest, és ez olyan jó volt. Tudom, hogy ez most rettenet fellengzősen hangzik, meg az időm felében hülye vígjátékokat nézek netflixet (jobban mondva hallgatok, ún. házi munka, de inkább matatás közben) 

Youtube-on találtam, ha jól emlékszem ezt a "How to with John Wilson" című sorozatot is, ami eléggé hasonlít a Neistat Brothersre (jaj, én vagyok az az idegesítő fangirl, aki még azt is megnézte, és még tetszett is, jézi, teljesen fura) Olyan mint egy közepesen szar és félig értelmetlen vlog, aminek véletlen nagyon jó a narrációja, nincsenek állandó szereplők és a témák is rettenetesen random módon kiválasztottak (vagyis biztos nem, de ilyennek tűnik, ilyenek, hogy Small talk, meg Scaffolding (állványozás) vagy How to improve your memory, és látszólag véletlenszerű válaszok meg interjúalanyok útján alakul az egész. Azt bánom csak, hogy a narrátor, John Wilson hangját nem olyan jó hallgatni.

Anyukám állandóan meg akar győzni arról, hogy a Drága örökösöket érdemes néznem, (vagy egyáltalán, bárkinek), hát bocsi, akkor már szívesebben nézek egy félórás epizódot a felállványozott New York-ról. (ez még nekem is váratlan fordulat... asszem? félig? Egy kicsit idegesítő, hogy New York az ultimate Európán kívül úticél, ha ott voltál, mindenhol voltál, legalábbis a proli  instagram szerint (és valamit venni kell az Abercrombie/Hollister vagy mit tudom én, melyik korcsoport számára melyik divatos márkából)  (khmkhm, Brandy Melville, khm)

A szomszéd gyerekek megint olyan iszonyúan sikongatva játszanak, hogy kb meg kell őrülni, az anyjuk nem tudom milyen ügyben tud egész nap veszekedni velük, de képes rá, a gyerekek meg fel-le futkosnak a lakásban mintha ez egy kifutópálya lenne (kb 15 méter hosszan valóban végig lehet futni a lakáson), szóval most bosszúból folytatom a fennhangon podcast hallgatást, a tegnap elkezdett maszturbálásról szóló epizódot.

Egyáltalán nem erről akartam írni, de mindegy, szóval ma sikerült elintézni mindent a tavaly elhunyt (ez a szó elég modoros, de hát hogy beszéljek a nagyapámról) nagyapám házával kapcsolatban mindent, ill. most már végleges, hogy eladtuk. Egyébként teljesen nevetséges, az akasztotta meg az egészet, hogy amikor a vevő hitelt igényelt, elég részletesen utána néztek mindenféle papírnak a házzal kapcsolatban, és akkor kiderült, hogy a telekkönyv szerint pár százalékkal nagyobb része van beépítve a teleknek, mint engedélyezett. Szóval ugyan sikerült engedélyeztetni ezt a kis különbséget, de ha nem, akkor le kellett volna bontani kb 2 vagy 3 falat a ház hátuljához épített garázs/műhely részből (ami meg vagy egy millió forint).

És akkor most meg még az volt, hogy az unokahúgom tartozik nekem 8500 ft-tal. Ez úgy jött ki, hogy az egyik barátnőnk szülinapjára vettünk egy (leértékelt) fülbevalót, amiből az ő része  4000, továbbá egyszer kapott valami ételmérgezést, amikor jól bevásárolhattam neki, és az 4500 ft volt. Mondtam neki októberben(!), hogy jó, nem baj, ha nem most fizeti ki, mert megbüntették valami parkolás miatt 30 ezerre, aztán meg mit tudom én milyen biztosításra ki kellett fizetni 50 ezret egy hónap alatt, és én jófej (?!) vagyok, haha. Szóval gondoltam, hogy elkérem a pénzt tőle ma, erre elkezd felháborodni, meg olyan hangnemben megírja, hogy milyen 8500 ez, hogy nem is értem. És hogy így meg úgy, ő meg csinált tortát (szerencse, hogy az a fő érve, hogy nem kérte ezt vagy azt, na hát én meg azt a fura túró tortát nem kértem) , meg egy másik barátnőnk bora, ami 2000 volt, és annak fizessem ki a felét, meg mit tudom én, hogy amúgy, a tavaly karácsonyi ajándék ügyén még tartozom 4000ft-tal. (tavaly karácsonyi ajándék, nem hiszem el) . Amúgy a 4500 forintos bevásárlás blokkját ott hagytam az asztalán, mert azt mondta, tegyem oda, és majd megadja, ó aha, haha. 

Amúgy olyan szívesen mondtam volna neki, hogy jó, bocsi, akkor most fizessél visszamenőleg az utóbbi 20 nyárért, amikor hetekig nyaraltál nálunk ingyen, azért a kb. 10 évért amikor használtátok, de leginkább elhasználtátok a garázsunkat, azokért a hónapokért amikor ingyen laktál nálam, de hát én nem vagyok olyan rossz májú. 

De egyébként a családi ebédek jóformán mindig nálunk vannak, mert a nagynéném mindig úgy főz, hogy mindenkinek jut kb 1 szelet mindenből, (és igazság szerint nem is valami jó szakács, és ezt nem csak én mondom a családban), anyám szerint mert nincs pénze többre, de hát kiskoromban mindig annyi minden volt a hűtőjükben, hogy nekem az luxusnak tűnt, vagy hát én nálunk sose láttam olyat. (továbbá nem akarok cinikus vagy érzéketlen lenni, de nem kötelezte senki, hogy vagy 10+ évig legyen egy férfival, akit félig-meddig el kell tartani, vagy ha keres is, akkor elkölti, eh, marihuánára.  

Gondolom mások költéseit nem mindig lehet érteni, meg nem is kell, mindenki azt vesz amit akar, de kész tényként kijelenteni, hogy bezzeg ezt meg azt megvetted. Mint amikor vettem Dubajban egy sportcipőt kb 30 ezerért, mert annyira feltörte a szandálom a talpam, hogy kb nem tudtam menni, és muszáj volt.És akkor hogy jó, most vettél cipőt, de egy üveg borra sajnálod a pénzt. Gondolom sajnálok 5 ezret egy üveg borra (bár nem is emlékszem, hogy miért nekem kellett volna megvenni, hha), vagy csak nem is akarok bort inni annyira mint te. Szerintem marhára szükségtelen november közepén vászon cipőt venni, amikor az amúgy is műbőr csizmád vagy 3 éves és nem olyan... friss, de mindegy, mit tudom én, tök hasznos volt megvenni egy Tom Taylor cipőt, amiről kiderül, hogy csónakszerű , nem vissza küldeni, aztán venni egy egészen hasonló Calvin Kleint. Igazából a valóságban nem szoktam ezzel olyan sokat foglalkozni, de ez a cipős dolog valahogy olyan szembetűnően szükségtelennek tűnt, hogy nem is értem. (de ne aggódjatok, majd szólok, mikor rendezzük meg az éves budapesti basic bitch konferenciát.)

Az a szerencse, hogy biztos, hogy fogunk még egymás agyára menni ilyen dolgokkal, tekintve, hogy az unokahúgom új pasija... hát enyhén szólva szereti a villantást. Van egy Versace gumipapucsa (vagy mondjuk úgy, hogy még a gumipapucsa is Versace), és most azt terveltem ki, hogy karácsonyra adok neki egy Lidliset. Ezelőtt a vita előtt viccesebbnek tűnt, most már majdnem a rosszmájú vékony vonalán mozog, de hát mit tehetnék? Mi tényleg nem villantós család vagyunk. Apám zoknijában mindig több a levegő mint a zokni, és a karácsonyfa égőnk is vagy 35 éves (tudjátok, olyan csiptetős), mit tehetnék? Egy kiló arany ékszer (á la apám (éves ajándéka anyámnak)) amúgy is csak az egyenesági rokonoknak jár. 

Á, olyan rossz a szájízem, hogy még a pizza is alig segített.

blogmas

 Tele van a youtube ilyen vlogmas videókkal, és ugyan teljesen el vagyok késve, de akkor most csinálhatok ennek a mintájára egy blogmas-t, nem? 

Amúgy hogy őszinte legyek, tegnap már elkezdtem volna, csak aztán gépeltem valamit délután, és annyira elkezdett reszketni a bal mutató ujjam, hogy egészen nevetséges, és ez lefoglalt a nap második felében (ingerekben gazdag élet). Rájöttem, hogy fájdogál az egész alkarom, aztán rájöttem, hogy tul.képp a vállam fáj és ettől az egész karom...? Nem tudom, lehet, hogy ez már az öregség jele, de engem teljesen megrémítenek a mindenféle testi fájdalmak. 

Ezen a vad péntek estén egyébként egy egészen szofisztikált (se) filmet nézek, az a címe, hogy How to be single. Mutatok egy remek képernyőfotót is: 

Amúgy azért kezdtem el nézni, mert Rebel Wilson van benne, aki mindig nagyon vicces. 

Valamiért egyáltalán nincs kedvem értelmes(ebb) filmeket nézni, vagy olyan sorozatokat amiket általában szoktam (orvosos vagy thriller), viszont megnéztem a Dash és Lily-t kétszer is, és arra a nyilvánvaló következtetése jutottam, hogy a filmekben és könyvekben több dolog történik a tinédzserekkel, mint velem feltehetőleg egész életemben.

Amúgy annyira döbbenetes, hogy ez a színész 24. Úgy értem, olyan aranyos, de olyan ízléstelennek érzem magam, amiért ezt mondom, mert úgy néz ki, (és azt hittem) mintha kb 16 lenne, közben meg 24? Egyébként teljesen azt hittem, hogy ez a fiú van a Perks of being a wallflower filmváltozatában, de az egészen más. Jaj, most már 30 évesen elég öreg vagyok ahhoz, hogy fiatalabb fiúk tetszenek nekem, jesszusmaris. 

A kapcsolatokról nyilván fogalmam sincs, de miért mennek a nők a férjükkel ruhát vásárolni? Mármint, akárhányszor bemegyek a Van Graaf-ba, mindig van egy veszekedő pár, hogyaszongya, ez túl drága vagy mit tudom én, és akkor még férfiak, akik határeset sértő megjegyzéseket tesznek a feleségükre azzal kapcsolatban, hogy ez túl kicsi/drágám ez a köldöködig ér/amúgy erre egyáltalán nincs szükséged (miért hiszik azt a férfiak, hogy a vásárlás a szükségről szól?) (egyébként anyám mindig azzal éri el, hogy  apám bármit megvesz neki, hogy nem vagy nagyon ritkán vesz sajátmagának bármit) 

A szomszédban meg nyilván házi buli van, az eszem meg ne álljon.