only here to post a middle finger

Ma elmentem a pszichiáterhez és a szüleim is jöttek, és valahogy nagyon-nagyon fárasztó volt, vagy nem is tudom. Most olyan érzelmileg kicsavartnak érzem magam. Mármint nem a szüleim miatt, hanem, hogy még mindig nem múlt el ez az egész, fogalmam sincs, mikor fog, ahhoz képest, hogy jól eldicsekedtem azzal, hogy nem kell már anntidepresszánst szednem, de a szorongásoldót ma pont növelte.

Két hete gondolkodom azon, hogy írjak-e valamelyik barátnőmnek, hogy el kéne mennem a véreredményemért, hogy fel kéne hívnom. Minden egy örökkévalóságig tartó rettentes aggodalom és stresszforrás, és megőrülök már ettől, hogy nem tudom megoldani, nem tudom, hogy oldhatnám meg.
Olyan rettenetesen kicsinek tűnik a világ, és én mintha beleszorultam volna.
Annyira bele vagyok fáradva, te jó ég.

És az ujj, amire úgy is mindenki várt:

És amúgy nem tudok nem azon gondolkodni, hogy vajon Magyarországon engedélyeznének-e valaha egy ilyen szobrot.