modern románc 2-2,5

A múltkor olyan helyes fiú jött ki a pszichológus nénitől előttem, hogy csak na. Jó, nem helyes helyes, mint egy férfimodell, hanem ilyen aranyos tudósfejű....?  Kénytelen voltam kilesni a jelenléti íven a nevét de igazából egyfolytában azt bámultam, csak hogy ne kelljen a pszichológus nénit néznem, aki ugyan zseniális de elég szigorú arcú így nyilván félek tőle. Mivel az élet nem valami csodás romantikus tiniregény, most persze nem is tudok mit kezdeni ezzel az információval (mármint a fiú nevével), nagy kár, nagy kár.

Másrészt meg, ezt a dolgot nem értem, hogy egyszer tetszett egy fiú, azt hiszem, hogy egyáltalán nem (igazán) azért, ahogy kinézett, hanem amilyen volt. Ahogy beszélt, hogy halálosan szexi volt a hangja a telefonban (mondjuk rádióbemondó volt, szóval milyen legyen), meg mindig énekelgetett vagy fütyörészett, szociálisan érzékeny volt, és egyáltalán, iszonyú kifinomult (amilyen én bárcsak lennék), de ugyanakkor olyan tipikus észak-német protestánsan egyszerű is. És nekem mostanában olyan fiúk tetszenek, akik hasonlóan néznek ki, mint ez a fiú.


Ha nem lenne nyilvánvaló, most tanultam meg azt a kifejezést, hogy "navel-gazing", gyorsan ki is kellett próbálnom.