Szóval hogy bókolás. Jó, nem is bókolás, hanem egyáltalán, véleménynyilvánítás, mondjuk a testemről. A közelmúltban azt mondta nekem egy fiú, hogy nem tökéletes a testem, de neki nagyon tetszik. (igazából egy konkrét testrészt nevezett meg, de ez most mindegy is, meg lehet hogy nem is azt mondta, hogy "tetszik" hanem valami mást, nem emlékszem) Na, és szerintem ez sértő. Az ilyen félbók-félsértések szerintem borzasztó tiszteletlenek bármilyen helyzetben, de főleg olyasvalakitől akivel az ember intim helyzetekbe kerül, meg látjuk egymást meztelenül és hasonlók.
Mármint én tudom, hogy nem vagyok tökéletes, csak nem akarom hallani, hangosan kimondva sokkal rosszabb. És amúgy is, a szerelem, vagy akármilyen romantikus kapcsolat nem arról szól, hogy tökéletesnek látjuk egymást,vagy legalábbis reméljük, hogy a másik nem veszi észre a tökéletlenségeinket? Vagy egyenesen szupernek találja őket? Én nem akarom tudni, hogy a másik átlát a szitán, és tudja, hogy kicsi a mellem és narancsbőröm van. Nem akarom tudni, hogy tudja, hogy sokszor nagyon lassan csinálom a dolgokat, hogy a hajam nem mindig jó. Persze, hogy nem mindig jó a hajam. Valahogy olyan tárgyiasítónak érzem az egészet, hogy egy nő összes testrészét vmi kommentárral kell illetni, valamit mindig mondani kell, mintha az lenne a nőiségem megtestesítése, hogy szép a mellem.
Persze fogalmam sincs, hogy mások hogy gondolkodnak, de nekem soha eszembe se jutott megmondani a teológusnak hogy ja amúgy egy kicsit talán vékony vagy (amúgy volt egy idő, amikor iszonyú vékony volt) mert még ennek ellenére is vonzónak találtam, ő mégis valahogy egyébként abszolút tárgyilagosan megjegyezte, hogy én se vagyok vékony, de mégis olyan kifinomult vagyok és vonzó. Wtf? Ez most szövegkörnyezetből kiragadva azt hiszem, nem is olyan rossz, de akkor teljesen kiakadtam rajta, vmi kövér, és egyébként ténlyeg kb 150 kilós lányról volt szó, akivel az egyik haverja véletlen randizott az interneten. Véletlen!!
Egyébként ehhez kapcsolódó kellemes kis vicces anekdota (nem) hogy egy csomó ideig azt hittem, hogy az összes fiú akinek tetszettem, vagy érdeklődött irántam biztos teljesen hülye és/vagy ízlésficamos, vagy ez az egész csak tévedés lehet. Vagy ha nem, akkor tuti, hogy a fiú a béna, nekem csak ez jut, és én bénákkal nem kezdek.
A másik meg, ez az egyet nem értés dolog, és a hisztizés. Miért midnig a nőkre mondják, hogy hisztiznek? Az exfiúmmal valamin nagyon összevesztünk nem sokkal azelőtt, hogy elmentem volna Berlinbe a szakmai gyakorlatra, kb az volt a lényege, hogy mondtam neki, hogy miért midig én vásárolok be, és költök el egy csomó pénzt, és aztán cipelhetem a száz kilós szatyrot,ő meg nem mondott semmit, csak hogy ne hisztizzek, és bejelentette ő akkor most hazamegy. Annyira mérges voltam, hogy azt hittem, hogy ott az Allee közepén elkezdek vele ordítani, mert nekem ne mondja senki, hogy ne hisztizzek. Állandóan, ill. kb az összes konfliktusunkat azzal kellett megoldani, hogy ne hisztizzek (=hogy merek nem egyet érteni, kvázi miért vagyok engedetlen). Nem vagyok engedetlen mert nem értek egyet, és nem azért nem értek egyet, mert épp menstruálok.
Meg egyáltalán, ha egy nő nem ért egyet valamivel, akkor miért univerzálisan azt kell rásütni, hogy hisztis?
Ja meg pár napja megmondtam egy fiúnak, hogy tiszteletlen velem, és nem szeretem ha valaki tiszteletlen velem, látszott, hogy nagyon elszégyellte magát, a végén már majdnem rosszul éreztem magam, mert szóltam valamiért. Tessék, megtette a hatását a mindenféle konzervatív szocializáció, patriarchális társadalom kösz kdnp.
*amúgy én tiszteletlennek és pitizőnek érzem, hogy nagyvezérünk konzekvensen azt mondja, hogy hölgy vagy asszony, ahelyett hogy nő, szerintem ebben a kontex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése