ma meg az volt, hogy végre megcsináltattam a biciklim, ami nem is volt defektes, csak a szelepsapka leesett, amitől amikor a pumpát lehúztam, mindig kihúzódott a szelep azon része is, amitől az egész kerék azonnal leeresztett. mindenesetre sikerült az egészet német nyelven intéznem, és még egy kosarat is vettem, szóval rettentő elégedett vagyok. kivéve, hogy most a hátsó világítás is elromlott, szóval holnap vissza kell mennem azt is megcsináltatni.
aztán vettem egy kicsi karika fülbevalót, mert itt az összes menőnek látszó lányoknak ilyen van, és tudni akarom mi ez a hype. persze egyáltalán nem illik hozzám, én a csingilingi fülbevalókat szeretem amiket Izraelben meg Indiában vettem, de azért párszor fel fogom venni, hátha érzek valami változást.

és a bizsubolt előtt volt egy elég fiatal hajléktalan, pont olyan sötét haja meg borostája volt mint az exfiúnak, és ettől olyan nosztalgikus lettem, vagy szomorú vagy nem is tudom, egy pillanatra már majdnem hiányzott. az álomittas arca meg a szép borostája meg hogy akkor mindig milyen szépnek láttam.
aztán amikor jöttem ki a boltból akkor már nem volt ott a hajléktalan, és átmentem pár utcán és ott sem volt, és nem tudtam odaadni neki az almám.
jaj nem tudom.
ja de, aztán eszembe jutott amikor szakítottam vele és azt mondta hogy egy sznob ribanc vagyok és abban a pillanatban már nem is fájt, már nem is tudott fájni, inkább csak meg voltam döbbenve.
minden olyan hideg.

januári cipőkiadás

az ideális férfi tulajdonságairól szóló már amúgy is 672 oldalas listára kerüljön már fel még az is, hogy elnézi az összes divattal meg ruhákkal kapcsolatos hóbortomat is. továbbá nem bánja, ha ezt vagy azt veszek fel, mit tudom én, persze elméletben sokkal extrémebb vagyok mint gyakorlatban. (gyakorlatban csak állandóan hülye/fura virágos meg vintage szoknyákat veszek) (de igazából csak még mindig meg vagyok sértődve, hogy a fodrászlány nem lelkesedik ugyan úgy a farmer kötényruhákért mint én, mondjuk nem látta mire gondolok, de akkor is! hogy merészeli! )
már mint most megint, hogy fura cipők.:

arany Superga, de nem a fényes, hanem a matt. meg úgy egyáltalán az összes Superga, miért tartott annyi ideig rájönnöm, hogy sokkal kényelmesebb mint a Converse, vagy kb. bármi? 

martens bakancs, olyan üdítően trampli, nem tudom, mindenesetre nagyon tetszik 

ja, meg ez a Nike blazer, az unokahúgomnak volt ilyen amikor 15-16 évesek voltunk, és soha nem értettem, most meg mindenkinek ilyen van (és persze vastag színes gyapjúzoknikkal hordják! #divatdiktátorok) , így nekem is azonnal muszáj egyet beszereznem. 

igazán komoly és értelmes dolgokról most képtelen vagyok blogolni, bocsi.

in other news

meg még az is volt, hogy egy fiú randira hívott még decemberben, de elmaradt, én meg még örültem* is neki, mert úgyis ronda vagyok és kövér.

majd pár napra rá újra felvette velem a kapcsolatot facebookon a teológus** akit épp megcsalt a barátnője és dobta, és most megint zárdába akar vonulni. amúgy az előttem előtti barátnője is megcsalta már, szóval ez nem az első, és egy kicsit azon gondolkodom, hogy vajon van-e vmi alapja, hogy sorra elhagyják. mármint amúgy ugyan olyan hülye mint 5 éve, pont ugyan úgy azon pattog, hogy ő bűnös, mert házasság előtti szex, iszonyú nehéz vele bármiről komolyan beszélni bármiről. kb 10 perc után világossá vált, hogy csak azért írt mert szexelni akar (burkoltan még meg is mondta, szamár)  és én olyan mértékben undorodom ettől az egésztől, hogy szexelés a teológussal, hogy van ez, meg egyáltalán ez a fiú, így változnak az ember preferenciái, eképesztő. másrészt meg, annyira felháborít ez az egész, hogy nincs kivel szexelnie, és azt gondolja, hogy majd csak úgy elővesz a fiókból mint egy tavalyi kesztyűt, hát nem is értem.



*ez valójában rettentő szomorú, én is érzem
**emlékszünk még rá? hát legszívesebben én nem emlékeznék

jaj olyan jó volt, ahogy tegnap vissza értem Oldenburgba és kinyitottam a hátizsákom, és akkor ott volt három rántott csirkecomb meg krumplipüré, a konyhában pedig még egy kis céklát is csórtam valakitől.
meg az is olyan jó volt, amikor a vonaton a büfésnénitől először hallottam igazi norddeutsch-ot, Moin, ik mach sofot oof!

másrészt meg, napok óta halálosan döbbent vagyok, a frissen házasodott barátnőm komolyan már most beteljesítette a kövérlászlói princípumát, és lehetőleg azonnal gyereket akar, azonnal!  az az érzésem, hogy ez nem egy túl átgondolt döntés, csak valami túlromanticizált képzet a gyerekvállalásról, de hát mit tudom én.
na és akkor tegnap a repülőn ült egy magyar fiú a német feleségével, meg a tipikus kis fehérszőke gyerekükkel, és az egész olyan irtózatosan cuki volt, hogy menten folyósra olvadok. a fickó egyfolytában az Iciripicirit szavalta a gyereknek meg az Altatót meg még valamit, amit most elfelejtettem, a nőtől meg csak annyit lehetett hallani, hogy nein, Julia, neim!! amikor a gyerek ököllel ütötte a repülő ablakát. (nem mintha egy féléves ki tudná törni egy repülő ablakát)
jaj nem tudom, nekem ez az egész gyerekvállalás olyan ijesztő, de ez a család olyan kis kedves volt, meg olyan szeretettel bántak egymással meg a gyerekkel, hogy az teljesen megható.
olvastam egy nő cikkét valahol a fura családjáról, aminek az volt a lényege, hogy ugyan a szülei szeretetben nevelték őket, sosem szűntek meg szerelmespár lenni, és az intimitás milyen fontos volt mindig, és volt valami olyan kapcsolatuk, amiknek a gyerekeik nem voltak részei. szerintem ez egy olyan szép gondolat, és azt hiszem, én is így akarok élni, bár persze fogalmam sincs ez hogy működik. arról sincs fogalmam, hogy a szüleim kapcsolata milyen, és hogy élnek egymás mellett. jó, azt látom, hogy elég jól, de egyrészt, gyerekként nem voltak kritikai meglátásaim a szüleim házasságáról, most meg már nem akarok ilyeneket kérdezni anyámtól. úgy értem, én holt biztos, hogy nem akarom megkérdezni anyámtól, hogy milyen a szexuális élete, bár bizonyára neki is épp olyan bizarr, hogy én egyszer megosztottam vele az enyémet, az meg, ahogy az unokahúgom elmondta nekem, hogy az anyja épp azt mesélte a délután (de ekkor voltunk vagy 12-13 évesek) hogy az anyja valahogy elmesélte valami film kapcsán, hogy leszopta a szeretőjét, no hát ez a morbidságok morbidsága.

jaj meg volt egy tök jó film élményem is, az Ernelláék Farkaséknál, az egész film másfél nap alatt játszódik, és semmi iszonyú megrázó nem történik, de valahogy az egész egy tömör magyarság élmény volt. mondjuk lehet hogy nem, és csak képzeltem mert mindig amikor Bp-en vagyok és egyedül kujtorgok meg aztán eszem a kakaóscsigám meg túrórudim a moziban, akkor erre vagyok kiélezve, hogy itthon vagyok, jaj nekem. azt hiszem ez az egyik fogadalmam 2017-re, hogy több jó magyar filmet akarok megnézni és könyvet elolvasni, meg egyáltalán akármilyen kultúrát fogyasztani.