I've got intentions of gold

Holnap után költözöm, és olyan rettenetesen szentimentális vagyok, hogy még magam sem tudom elviselni. Semmi városnézésre nem volt időm, amit elterveztem, de szinte az összes kedvenc helyemre sikerült elmennem, és csináltam egy csomó jó dolgot is, amik mind egészen kicsik és jelentéktelenek voltak, de úgy hozzá tartoztak, tartoznak a berlini életemhez, mint valami rituálé, zB.:

• ettem lila tortát (áfonyás)
• ittam lattét a kedvenc helyemen és egy új helyen
• elmentem a kedvenc bolhapiacaimra (Boxhagener pl, Mauerpark, Prinzenstr, Nachtflohmarkt)
• ettem pizzaszeleteket a kedvenc helyemen
• hamburgert a kedvenc helyemen
• voltam az Ostkreuznál, a Treptower Parkban
• elmentem biciklizni
• a cuki könyvesboltban ahol a helyes eladófiú van
• sétáltam Kreuzbergben
• voltam egy Humanaban
• metróztam az s7-essel
• sétáltam Wilmersdorfban és Charlottenburgban is
• voltam Neuköllnben, és egy új parkot is felfedeztem
• megnéztem egy filmet a moziban ami Berlinben játszódik, (a Zoo Palast a legjobb mozi Berlinben, bár 10 euró egy jegy, de az édes popcorn náluk a legjobb, vannak kanapék a nézőtéren és csodálatos effektek mielőtt elkezdődik a film)

 A lakótársaim az agyamra mennek az utóbbi időben, szóval valószínűleg pár hónapon belül akkor is elköltöztem volna, ha itt maradok Berlinben. Biztos, hogy bennem is van a hiba, hogy nem szeretek senkivel együtt lakni, de szinte már örülök, hogy most kollégiumban fogok lakni, ez pont ideális átmenet az egyedüllakás és a másokkal együtt lakás között. Úgy lesz, hogy 10 emberre van egy konyha és két fürdő, ez biztos hogy kellemetlen lesz, de én úgy is mindig fura időpontokban szeretek hajat mosni, szóval még nem aggódom. Persze sokkal jobb lett volna, ha találok egy lakást, ahol egyedül héderelhetek, de így legalább nem kell egy csomó pénzt elköltenem kanapéra meg mindenféle konyhai cuccokra.
Ez az egész költözés meg annyira egy utálatos dolog, hogy nem igaz, már majdnem mindent bepakoltam, meglepetésemre csak 3 dobozom van és egy bőröndöm, de úgy is lesz még vagy kettő, az ágyneműnek, a díszpárnának meg a szemétnek. Van ez a rakás cucc, amit nem tudok máshogy hívni mint szemét, mert ha nem lennék  végtelenül szentimentális akkor már tuti kidobtam volna. (lásd epres arcmaszk, lyukas zokni, melltartó amit amúgy utálok de marha drága volt ezért nem dobom ki, nadrágok amik mind túl kopottak, de nem annyira hogy tényleg eldobjam, így most várom mikor szakad ki a térdemen, vagy ha szerencsém van, a combomon,ötmillió kézkrém, könyvek amik nem tetszettek, de 10 eurós könyveket csak úgy nem dobhatok ki, szóval micsináljak, bepréselem a százkilós dobozaimba.

Tegnap még ettem egy iszonyú jó hamburgert a kedves fiúval, csirke volt benne meg krémsajt, és édeskrumpli volt hozzá, annyira jó! A krémsajtot be kéne vezetni minden hamburgerbe, komolyan, miért nem tudtam erről eddig.
Először valahogy azt gondoltam, hogy lehet, hogy nem is kellene szólnom semmit, hogy költözöm, csá, de aztán mégis küldtem neki egy üzenetet, és most már úgy örülök, kb, még ő sajnálta hogy el van törve a válla és nem tud elvinni. (jó, ezt én is sajnálom, részben mert tök jó lett volna ha valaki cipeli a dobozaim felét, másrészt meg szívesen hallgattam volna 5 órán át ahogy beszél) Ez olyan kedves, az egész fiú olyan kedves, kiderült, hogy az égvilágon semmit sem akar tőlem, és nem is tudom, mit gondolok, egy kicsit örülök, mert megkönnyebbülés, hogy nem kell a továbbiakban ezen aggódnom, másrészt meg valahogy olyan rosszul esik a visszautasítás , még akkor is, ha nem igazán az, mert én is tudom, hogy nem működne. Csak hát izé, feküdtünk a kanapén és hülyeségekről beszélgettünk hajnali 2-ig, és egyszer csak olyan rettenetesen jó lett volna a vállára hajtani a fejem, vagy megcsókolni vagy mit tudom én, de végülis talán jó, hogy nem történt semmi, ma reggel vettem észre, hogy egy csíkban nem borotváltam le a lábam. Ma pedig küldött egy szelfit, amin egy nyuszi jelmez van rajta, mert tegnap egész este arra próbáltam rávenni, hogy vegye már fel a nyuszijelmezt túl sok vicceskedés meg aranyoskodás értem én ezt

Meg nekem még az is 2016 grandiózus felfedezése, hogy én tudok fiúkkal nagyon jót beszélgetni, ezzel a fiúval is tudok nagyon jót beszélgetni, bár olyan fura nézetei vannak, mint hogy a nőket képtelenség megérteni, mert a nők logikátlanok, de ő úgy is a komplikált embereket szereti, és most veszem észre, ahogy leírom, hogy ez halálosan idegesítő így kimondva, ő meg mégis úgy tudja előadni, hogy még barátságos is bír maradni, én meg csak röhögni tudok, annak ellenére, hogy felrobban a fejem a felháborodástól. Meg valószínűleg az se olyan jó, hogyaszonygya, egy kis befőttes üvegnyi füvet tart otthon, komolyan mondom, először fel sem fogtam, hogy ez a csomó virágos növény, izé, ez most akkor egy csomó marihuána amit majd egyedül fog elszívni. (ezt ő mondta).

Ó jaj, szerintem úgyis egyedül fogok maradni a macskáimmal a bársonykanapémon, bár az unokatestvérem szerint csak minden este lefekvés előtt képzeljem el az ideális férfit, és akkor egyszer majd úgyis találkozom vele.
Hát nem tudom.* Én azért szeretném ezt a dolgot kicsit tudatosabban intézni.
De ha ez tényleg így lenne, már nagyon sok férfival kellett volna megismerkednem.





*tudjuk, hogy ő az az unokatestvérem, akinek meggyőződése, hogy az összes regény romantikus ponyva