Amúgy meséltem már Louise-ról, aki semmiképp nem Luisa volt? Szerintem az a lány volt a zsarnokság, boszorkányság és xenofóbia megtestesítője, még az is lehet, hogy apám nem véletlen hívja az összes idegesítő nőt magunk közt Lujzának? Szóval Louise az "idegesítő vidéki aki most költözött el a szüleitől"* tipikus megtestesítője volt, ami nem olyan nagy baj, ha nem lett volna olyan lekezelő meg néha talán egyenesen gonosz is.Gondolom azon már úgy se lehet túltenni amikor komolyan csapdát állított (ie. mindenféle dolgokat helyezett el az ajtó mögé, hogy ha valaki kinyitja, akkor lássa) és aztán elkezdett ordítani velem, hogy miért mentem be a szobájába
Aztán volt a főbérlőm Vincent, aki iszonyú aranyos volt, csak a lakás volt a legborzasztóbb a világon, de valahogy mégis szerettem (a lakást, nem Vincentet), meg Sandra, a proletár, aki egyszerűen lelépett a kaúcióm kb 30%-val mindenféle szólás nélkül, nem értem, de gondolom 150 euróért elég messzire képes menni.
Aztán vannak a mostani lakótársaim is, a 45 éves nő, aki fogalmam sincs, hogy 45 évesen miért akar idegenekkel együtt lakni, egyszerre 600 dolgot szeret csinálni, amikor meg nem, akkor 3cm hosszú ruhákban szokott szalszázni járni egy Patrik nevű férfivel, akinek az alakjára olyan tökéletesen illik a Zara Men kollekció, hogy az fantasztikus.***
A másik a 32 éves nő, aki még 2016-ban is komolyan feketére festi a haját, ami főleg azért sajnálatos,
Alapvetően náluk tényleg sose rosszabbat jó napokon, (mindenkit megkímélek a csillogó arany rózsákkal díszített dzsörzé ruhákban készített szelfijeinktől, amiket azelőtt csináltunk, hogy a házinéni szétvágta volna valami másnak (ő ugyanis varrónő is a szalszázás, a műszempilla installálás és a bio kozmetikum értékesítés stb, mellett), és a háztartásunkban olyan remek dolgok vannak mint szívalakú gofrisütő, péniszformájú jégkockatartó, rózsaszín virágcserepek (de igazából minden rózsaszín és/vagy lila,de ezt már úgy is kitaláltátok) meg masszázságy, sőt van egy teraszunk is, ahonnan látni a tévétornyot(!!!), meg egy csomó hortenziabokor (ez a legjobb rész).
Van egy csomó nagyon jó dolog, ezeket most megörökítem, hogy ne csak panaszkodjak már
- szuperjó konyhai felszereléseink vannak
- és Nespressós kávéfőzőnk
- valamint tejhabosítónk!!
- ha otthagyom a kávéspoharam akkor elmossák, bár én is másokét
- nagyon szép minden, és új bútorok vannak a szobámban is, meg mindenhol
- mindig van kitől sampont csórnom, vagy fogkrémet
- mindig sírhatunk egymás vállán, ezt idáig nagyon súlyosan alulértékeltem
De én ettől még nem szeretem (avagy dolgok amiket simán figyelmen kívül hagyhatnék, de túl nyafogós vagyok hozzá)
- a csomó kéretlen kritikát, arról hogy én túl konzervazív vagyok (ezt elmeséltem már több embernek, és mindannyian felröhögtek, szóval szerintem ez nem igaz)
- és hogy túl konzervatívan öltözöm- én amúgy inkább egyszerűnek szeretem
képzelninevezni magam, mivel nem szeretem ha flitteresek a ruháim, meg kövecskések, vagy iszonyú feszülősek és/vagy neonszínűek - nem szeretem a kéretlen kritikákat és borzasztóan kiterjedt diskurzust a melltartókról. na már most nekem rettenetesen kicsi mellem van ahhoz képest, hogy a többi testrészem milyen nagy és milyen magas is vagyok, de ettől még nem tettem fel az életemet arra, hogy a lehető legnagyobbnak látszódjon a mellem, részben mert nem érdekel, részben mert szerintem kicsin is jó lesz nekem, és nem esik olyan jól, hogy egyfolytában azzal traktálnak, hogy nahát, te tudsz venni magadnak a forever21-ban melltartót? és ez jó rád? nem szorít? különösen rosszul esik, amikor a házinénim a 60 éves anyjához hasonlít, akin szintén van egy kis felesleg , csak az a baj, hogy az anyja egyébként sokkal kövérebb nálam, nincsenek illúzióim, de annak an őnek vagy 3 számmal nagyobb a felsőteste, a melle meg főleg
- ilyen mondatok hangzanak el rendszeresen, hogy vacsorára jól feltankolok fehérjéből , de amúgy tényleg, ki beszél így? továbbá rendszeresen közlik velem, hogy túl sok cukor van a virsliben, amit épp eszem*****, a borsófőzeléket csinálhatnám rántás nélkül is (igen, csak akkor nem borsófőzelék), és ha a házinénim hízik 2 kilót, már nem éri be a ruháinak a fele (tudom, hogy ez vékony és nagyon alacsony embereknél sokat számít, de hogy lehet olyan szoros ruhákban járni??)
- de egyébként a házinénim mindent tud a szépségápolásról és étkezésről, de ha nem, akkor legalább kellően határozott véleménye van róla
- mint ahogy minden másról is
- beleértve az összes fiút (hahaha, férfit!), akivel bármelyikünk randizik, de különben is, itt mindenkinek ez a kedvenc témája, különösen a 32 éves lakótársamnak, aki teljesen ráizgult erre a kérdésre, mert hogy biológiai óra gyerekek meg hasonlók, ezért semmit nem csinál, csak lovoo meg tinder randikra jár, aminek köszönhetően én túl gyakran találom szembe magam alsónadrágos férfiakkal a konyhában
- és aminek köszönhetően egyáltalán nem szeretek fiúkat meghívni magamhoz, mivel nem csak hogy nem túl sok privát szférám van, de minden egyes fiút górcső alá kell vetni,mintha legalábbis ez az ő dolguk lenne.
- az Amway a legjobb dolog a világon. ez egy cég, ami mindenféle bio háztartási szereket meg kozmetikumokat, vitaminokat és még egy csomó más dolgot is árusít, szóval kb kész életforma, nem pont piramisos rendszerben működik, de nagyon hasonló, hogy minél több embert szervez be a lelkes résztvevő és ők minél több terméket vásárolnak, annál többet keres mindenki, szóval mindannyian abszolút lelkesen demonstrálják a bio szempillaspirál és folteltávolító előnyeit. amúgy szerintem is nagyon jó dolgok ezek, de én egyáltalán nem erre vagyok berendezkedve, hogy ilyesmikről győzzem meg a barátnőimet, mert tudom, hogy nincs pénzük ilyesmire (ezek a dolgok persze nem túl olcsók), és mindenki azzal van elfoglalva, hogy karriert építsen magának és elutazzon mindenhova, többek közt én is, és most még elég idelaista és nagyravágyó vagyok ahhoz, hogy úgy gondoljam, valamihez még csak kezdhetek majd ezzel a társadalomtudománnyal. tudom, hogy ezek a termékek nagyon jók, de azt is tudom, hogy ez egy rakás energia meg idő meg pénz ezt az egészet felépíteni, és az, hogy nem értenek a szóból hogy én ezzel most nem akarok foglalkozni igazából elég rosszul érint.
- rendszeresen, ill. az ízlésemnek túl gyakran van szó arról, hogy ezt vagy azt nem jól csinálom, ugyanakkor meg ilyen szinten, hogy nem mostad el másfél napig a serpenyőt, de mindent elmosogatsz, csak az én lábosomat nem, ugye érezzük a logikai anomáliát itt? én abszolút elfogadom, ill. meggondolom az összes kritikát, és gyakorlailag semmiért nem szólok semmit (kivéve a tonhalas rántottás serpenyőért, az valami undorító szagú), de amikor ilyen nevetséges kritikák érnek, és ráadásul úgy, hogy a más szemében a szálkát, a sajátunkban a gerendát se, ie. az is baj, ha nem mosom el a saját serpenyőm, de az is, ha a tiédet nem, amit te nem mostál el, no, hát ne nézzük már egymást ekkora majomnak. ötmillió ilyen helyzet van még, minthogy komolyan én vagyok a hibás mert koszos lett a mosdókagyló, amit kb 3 hete kitakarítottam, aztán elutaztam Bp-re, és azóta senki nem törölte le? vagy hogy nem vittem le a szemetet, amikor még két másik ember is él ebben a háztartásban? esküszöm nem értem.
- állandó xenofób meg mit tudom én milyen ellenséges megjegyzések a külföldiekről (én német fiúval szeretnék lenni, hogy cuki szőke gyerekeim legyenek, ehm izé wtf?) én nem állítom, hogy nem tettem még kellemetlen megjegyzést, és eldurrant a fejem amikor nyáron egyfolytában fűszag volt, mert valamelyik arab család a házból szétszívja az agyát, de én is külföldi vagyok, nem?
Na jó, még az is lehet, hogy most nem jut eszembe semmi más?
*én is voltam ilyen, nyilván
**és úgyis tudjátok, hogy nem ettől volt vidéki
***ez a mondat egészen komolyan elhagyta a száját egyszer
****follow your dreams, never give up, be tough
***** a csomagolás szerint mintegy 0,2 g cukor van kb 5 virsliben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése