I've got intentions of gold

Holnap után költözöm, és olyan rettenetesen szentimentális vagyok, hogy még magam sem tudom elviselni. Semmi városnézésre nem volt időm, amit elterveztem, de szinte az összes kedvenc helyemre sikerült elmennem, és csináltam egy csomó jó dolgot is, amik mind egészen kicsik és jelentéktelenek voltak, de úgy hozzá tartoztak, tartoznak a berlini életemhez, mint valami rituálé, zB.:

• ettem lila tortát (áfonyás)
• ittam lattét a kedvenc helyemen és egy új helyen
• elmentem a kedvenc bolhapiacaimra (Boxhagener pl, Mauerpark, Prinzenstr, Nachtflohmarkt)
• ettem pizzaszeleteket a kedvenc helyemen
• hamburgert a kedvenc helyemen
• voltam az Ostkreuznál, a Treptower Parkban
• elmentem biciklizni
• a cuki könyvesboltban ahol a helyes eladófiú van
• sétáltam Kreuzbergben
• voltam egy Humanaban
• metróztam az s7-essel
• sétáltam Wilmersdorfban és Charlottenburgban is
• voltam Neuköllnben, és egy új parkot is felfedeztem
• megnéztem egy filmet a moziban ami Berlinben játszódik, (a Zoo Palast a legjobb mozi Berlinben, bár 10 euró egy jegy, de az édes popcorn náluk a legjobb, vannak kanapék a nézőtéren és csodálatos effektek mielőtt elkezdődik a film)

 A lakótársaim az agyamra mennek az utóbbi időben, szóval valószínűleg pár hónapon belül akkor is elköltöztem volna, ha itt maradok Berlinben. Biztos, hogy bennem is van a hiba, hogy nem szeretek senkivel együtt lakni, de szinte már örülök, hogy most kollégiumban fogok lakni, ez pont ideális átmenet az egyedüllakás és a másokkal együtt lakás között. Úgy lesz, hogy 10 emberre van egy konyha és két fürdő, ez biztos hogy kellemetlen lesz, de én úgy is mindig fura időpontokban szeretek hajat mosni, szóval még nem aggódom. Persze sokkal jobb lett volna, ha találok egy lakást, ahol egyedül héderelhetek, de így legalább nem kell egy csomó pénzt elköltenem kanapéra meg mindenféle konyhai cuccokra.
Ez az egész költözés meg annyira egy utálatos dolog, hogy nem igaz, már majdnem mindent bepakoltam, meglepetésemre csak 3 dobozom van és egy bőröndöm, de úgy is lesz még vagy kettő, az ágyneműnek, a díszpárnának meg a szemétnek. Van ez a rakás cucc, amit nem tudok máshogy hívni mint szemét, mert ha nem lennék  végtelenül szentimentális akkor már tuti kidobtam volna. (lásd epres arcmaszk, lyukas zokni, melltartó amit amúgy utálok de marha drága volt ezért nem dobom ki, nadrágok amik mind túl kopottak, de nem annyira hogy tényleg eldobjam, így most várom mikor szakad ki a térdemen, vagy ha szerencsém van, a combomon,ötmillió kézkrém, könyvek amik nem tetszettek, de 10 eurós könyveket csak úgy nem dobhatok ki, szóval micsináljak, bepréselem a százkilós dobozaimba.

Tegnap még ettem egy iszonyú jó hamburgert a kedves fiúval, csirke volt benne meg krémsajt, és édeskrumpli volt hozzá, annyira jó! A krémsajtot be kéne vezetni minden hamburgerbe, komolyan, miért nem tudtam erről eddig.
Először valahogy azt gondoltam, hogy lehet, hogy nem is kellene szólnom semmit, hogy költözöm, csá, de aztán mégis küldtem neki egy üzenetet, és most már úgy örülök, kb, még ő sajnálta hogy el van törve a válla és nem tud elvinni. (jó, ezt én is sajnálom, részben mert tök jó lett volna ha valaki cipeli a dobozaim felét, másrészt meg szívesen hallgattam volna 5 órán át ahogy beszél) Ez olyan kedves, az egész fiú olyan kedves, kiderült, hogy az égvilágon semmit sem akar tőlem, és nem is tudom, mit gondolok, egy kicsit örülök, mert megkönnyebbülés, hogy nem kell a továbbiakban ezen aggódnom, másrészt meg valahogy olyan rosszul esik a visszautasítás , még akkor is, ha nem igazán az, mert én is tudom, hogy nem működne. Csak hát izé, feküdtünk a kanapén és hülyeségekről beszélgettünk hajnali 2-ig, és egyszer csak olyan rettenetesen jó lett volna a vállára hajtani a fejem, vagy megcsókolni vagy mit tudom én, de végülis talán jó, hogy nem történt semmi, ma reggel vettem észre, hogy egy csíkban nem borotváltam le a lábam. Ma pedig küldött egy szelfit, amin egy nyuszi jelmez van rajta, mert tegnap egész este arra próbáltam rávenni, hogy vegye már fel a nyuszijelmezt túl sok vicceskedés meg aranyoskodás értem én ezt

Meg nekem még az is 2016 grandiózus felfedezése, hogy én tudok fiúkkal nagyon jót beszélgetni, ezzel a fiúval is tudok nagyon jót beszélgetni, bár olyan fura nézetei vannak, mint hogy a nőket képtelenség megérteni, mert a nők logikátlanok, de ő úgy is a komplikált embereket szereti, és most veszem észre, ahogy leírom, hogy ez halálosan idegesítő így kimondva, ő meg mégis úgy tudja előadni, hogy még barátságos is bír maradni, én meg csak röhögni tudok, annak ellenére, hogy felrobban a fejem a felháborodástól. Meg valószínűleg az se olyan jó, hogyaszonygya, egy kis befőttes üvegnyi füvet tart otthon, komolyan mondom, először fel sem fogtam, hogy ez a csomó virágos növény, izé, ez most akkor egy csomó marihuána amit majd egyedül fog elszívni. (ezt ő mondta).

Ó jaj, szerintem úgyis egyedül fogok maradni a macskáimmal a bársonykanapémon, bár az unokatestvérem szerint csak minden este lefekvés előtt képzeljem el az ideális férfit, és akkor egyszer majd úgyis találkozom vele.
Hát nem tudom.* Én azért szeretném ezt a dolgot kicsit tudatosabban intézni.
De ha ez tényleg így lenne, már nagyon sok férfival kellett volna megismerkednem.





*tudjuk, hogy ő az az unokatestvérem, akinek meggyőződése, hogy az összes regény romantikus ponyva

89%-ban biztos vagyok abban,

hogy az univerzum nem akarja különösképpen, hogy én valaha is találjak egy fiút. A maradék 11%-ban azért bízom, hétfőn is leszólított egy fiú amikor ültem egy parkban, és az egyik barátnőmet vártam, de már megint gyökér voltam és elrohantam.

Szóval van ez a fiú, akivel már néhányszor randiztam, persze mindig nagyon ritkásan, mert mindig volt valami, meghalt a nagymamám, aztán született a gyereke, de mindig olyan kedvesen küldözgette az üzeneteit, még akkor is, amikor volt a temetés olyan bölcs dolgokat írogatott nekem, valami fantasztikus. Mindezek ellenére közölte velem, hogy ő nem hiszi, hogy valaha is belőlünk egy pár lesz, de még azért találkoztunk meg beszélgettünk (visszagondolva nem tudom, hogy minek) és ez mindig olyan jó volt, kedves és vicces és egy csomót tud beszélni. Komolyan, nem is gondoltam, hogy milyen jó, ha egy fiú nagyon sokat tud beszélni. Na jó, gondoltam, mert az exfiúm pont nem beszélt olyan sokat, kivéve ha horgászatról meg világháborús filmekről volt szó, és ettől néha úgy éreztem, hogy idegesítő vagyok, mert állandóan mondanom kell valamit.

Aztán pár napja burkoltan kijelentette ez a fiú, hogy én tul.képpen teljesen elcsavartam a fejét, amúgy persze ő is nekem, és igazán nem tudom, hogy mit csináljak. Váratlanul rettenetesen szomorú vagyok, mert nem tudja, hogy elköltözöm, nem gondoltam, hogy bármi ilyen fordulat adódhat, nem gondoltam semmit, azt se igazán, hogy még látjuk egymást, nem tudom, hogy mondhatom meg (de ha ő valami ilyesmit közölne velem whatsappon, én tuti, hogy nagyon szomorú lennék), és most még a válla is el van törve úgyhogy semmi búcsúszex, szóval nem tudom. Bármit csinálok ez nem jó, és egy szörnyű és érzéketlen libának tűnök, aki csak játszadozik mindenkivel, pedig nem. Amikor megismerkedtünk, akkor épp csak beadtam a mesterszakokra a jelentkezésem.

De most tényleg, mindig van valami baj. Csak ilyen apró dolgok, hogy nem vonzódom hozzá, én nem érdeklem, ő nem akar csak szexet, én nem akarok még azt se, mindketten szexet akarunk, de az úgysem jó hosszú távon, olyan kicsi mint egy 12 éves, van barátnője, és nem vagyok elég jó.  Erre akkor itt ez a kedves fiú, még csókolózni is olyan jól tud, és akkor most el kell költöznöm. Jó, nem az Antarktiszra, meg van vonat is, de az nem olyan, mint most, hogy 5 buszmegálló.

Arról volt szó, hogy kiviszed a szemetet, paródia 7 felvonásban

Pár  hét múlva kezdődik az egyetem, szóval most megint lakást vagy szobát keresek, akármit, csak legyen már 4 fal meg egy ajtó, és mondjuk a város határán belül. Utaláom ezt az egészet, én nem akarok egy csomó idegennel együtt lakni, meg amúgy is, írhatnék el csomó más dologról is, mint hogy ma a kínai étterem előtt ülve pucolt a bácsika vagy 50 répát, de nekem egyszerűen feláll a hátamon a szőr a lakótárs szótól is.
Amúgy meséltem már Louise-ról, aki semmiképp nem Luisa volt? Szerintem az a lány volt a zsarnokság, boszorkányság és xenofóbia megtestesítője, még az is lehet, hogy apám nem véletlen hívja az összes idegesítő nőt magunk közt Lujzának? Szóval Louise az "idegesítő vidéki aki most költözött el a szüleitől"* tipikus megtestesítője volt, ami nem olyan nagy baj, ha nem lett volna olyan lekezelő meg néha talán egyenesen gonosz is.Gondolom azon már úgy se lehet túltenni amikor komolyan csapdát állított (ie. mindenféle dolgokat helyezett el az ajtó mögé, hogy ha valaki kinyitja, akkor lássa) és aztán elkezdett ordítani velem, hogy miért mentem be a szobájába felkutatni a vibrátor gyűjteményét   a sajtreszelőért  hogy biztos legyek benne, be van csukva az ablak, micsoda gyarló jóindulat!

Aztán volt a főbérlőm Vincent, aki iszonyú aranyos volt, csak a lakás volt a legborzasztóbb a világon, de valahogy mégis szerettem (a lakást, nem Vincentet), meg Sandra, a proletár, aki egyszerűen lelépett a kaúcióm kb 30%-val mindenféle szólás nélkül, nem értem, de gondolom 150 euróért elég messzire képes menni.

Aztán vannak a mostani lakótársaim is, a 45 éves nő, aki fogalmam sincs, hogy 45 évesen miért akar idegenekkel együtt lakni, egyszerre 600 dolgot szeret csinálni, amikor meg nem, akkor 3cm hosszú ruhákban szokott szalszázni járni egy Patrik nevű férfivel, akinek az alakjára olyan tökéletesen illik a Zara Men kollekció, hogy az fantasztikus.***
A másik a 32 éves nő, aki még 2016-ban is komolyan feketére festi a haját, ami főleg azért sajnálatos, mert senkinek nem kellene feketére festenie a haját a fekete hajúakon kívül  mert igazából csodálatos szőkés vörös haja van meg zöld szeme, és idáig sajnos csak annyira sikerült meggyőznöm a vörös haj előnyeiről, hogy most piros csíkokat festetett a haja aljába, tényleg pirosakat. Ő amúgy Észak-Rajnai-Vesztfáliából jött Berlinbe pár hónapja, egészen komolyan a motivációs gondolatokkal**** teli poszterének köszönhetően.

Alapvetően náluk tényleg sose rosszabbat jó napokon, (mindenkit megkímélek a csillogó arany rózsákkal díszített dzsörzé ruhákban készített szelfijeinktől, amiket azelőtt csináltunk, hogy a házinéni szétvágta volna valami másnak (ő ugyanis varrónő is a szalszázás, a műszempilla installálás és a bio kozmetikum értékesítés stb, mellett), és a háztartásunkban olyan remek dolgok vannak mint szívalakú gofrisütő, péniszformájú jégkockatartó, rózsaszín virágcserepek (de igazából minden rózsaszín és/vagy lila,de ezt már úgy is kitaláltátok) meg masszázságy, sőt van egy teraszunk is, ahonnan látni a tévétornyot(!!!), meg egy csomó hortenziabokor (ez a legjobb rész).

Van egy csomó nagyon jó dolog, ezeket most megörökítem, hogy ne csak panaszkodjak már

• szuperjó konyhai felszereléseink vannak 
• és Nespressós kávéfőzőnk
• valamint tejhabosítónk!!
• ha otthagyom a kávéspoharam akkor elmossák, bár én is másokét
• nagyon szép minden, és új bútorok vannak a szobámban is, meg mindenhol
• mindig van kitől sampont csórnom, vagy fogkrémet
• mindig sírhatunk egymás vállán, ezt idáig nagyon súlyosan alulértékeltem

De én ettől még nem szeretem (avagy dolgok amiket simán figyelmen kívül hagyhatnék, de túl nyafogós vagyok hozzá)

• a csomó kéretlen kritikát, arról hogy én túl konzervazív vagyok (ezt elmeséltem már több embernek, és mindannyian felröhögtek, szóval szerintem ez nem igaz)
• és hogy túl konzervatívan öltözöm- én amúgy inkább egyszerűnek szeretem képzelni nevezni magam, mivel nem szeretem ha flitteresek a ruháim, meg kövecskések, vagy iszonyú feszülősek és/vagy neonszínűek
• nem szeretem a kéretlen kritikákat és borzasztóan kiterjedt diskurzust a melltartókról. na már most nekem rettenetesen kicsi mellem van ahhoz képest, hogy a többi testrészem milyen nagy és milyen magas is vagyok, de ettől még nem tettem fel az életemet arra, hogy a lehető legnagyobbnak látszódjon a mellem, részben mert nem érdekel, részben mert szerintem kicsin is jó lesz nekem, és nem esik olyan jól, hogy egyfolytában azzal traktálnak, hogy nahát, te tudsz venni magadnak a forever21-ban melltartót? és ez jó rád? nem szorít? különösen rosszul esik, amikor a házinénim a 60 éves anyjához hasonlít, akin szintén van egy kis felesleg , csak az a baj, hogy az anyja egyébként sokkal kövérebb nálam, nincsenek illúzióim, de annak an őnek vagy 3 számmal nagyobb a felsőteste, a melle meg főleg
• ilyen mondatok hangzanak el rendszeresen, hogy vacsorára jól feltankolok fehérjéből , de amúgy tényleg, ki beszél így? továbbá rendszeresen közlik velem, hogy túl sok cukor van a virsliben, amit épp eszem*****, a borsófőzeléket csinálhatnám rántás nélkül is (igen, csak akkor nem borsófőzelék), és ha a házinénim hízik 2 kilót, már nem éri be a ruháinak a fele (tudom, hogy ez vékony és nagyon alacsony embereknél sokat számít, de hogy lehet olyan szoros ruhákban járni??)
• de egyébként a házinénim mindent tud a szépségápolásról és étkezésről, de ha nem, akkor legalább kellően határozott véleménye van róla
• mint ahogy minden másról is
• beleértve az összes fiút (hahaha, férfit!), akivel bármelyikünk randizik, de különben is, itt mindenkinek ez a kedvenc témája, különösen a 32 éves lakótársamnak, aki teljesen ráizgult erre a kérdésre, mert hogy biológiai óra gyerekek meg hasonlók, ezért semmit nem csinál, csak lovoo meg tinder randikra jár, aminek köszönhetően én túl gyakran találom szembe magam alsónadrágos férfiakkal a konyhában
• és aminek köszönhetően egyáltalán nem szeretek fiúkat meghívni magamhoz, mivel nem csak hogy nem túl sok privát szférám van, de minden egyes fiút górcső alá kell vetni,mintha legalábbis ez az ő dolguk lenne. 
• az Amway a legjobb dolog a világon. ez egy cég, ami mindenféle bio háztartási szereket meg kozmetikumokat, vitaminokat és még egy csomó más dolgot is árusít, szóval kb kész életforma, nem pont piramisos rendszerben működik, de nagyon hasonló, hogy minél több embert szervez be a lelkes résztvevő és ők minél több terméket vásárolnak, annál többet keres mindenki, szóval mindannyian abszolút lelkesen demonstrálják a bio szempillaspirál és folteltávolító előnyeit. amúgy szerintem is nagyon jó dolgok ezek, de én egyáltalán nem erre vagyok berendezkedve, hogy ilyesmikről győzzem meg a barátnőimet, mert tudom, hogy nincs pénzük ilyesmire (ezek a dolgok persze nem túl olcsók), és mindenki azzal van elfoglalva, hogy karriert építsen magának és elutazzon mindenhova, többek közt én is, és most még elég idelaista és nagyravágyó vagyok ahhoz, hogy úgy gondoljam, valamihez még csak kezdhetek majd ezzel a társadalomtudománnyal. tudom, hogy ezek a termékek nagyon jók, de azt is tudom, hogy ez egy rakás energia meg idő meg pénz ezt az egészet felépíteni, és az, hogy nem értenek a szóból hogy én ezzel most nem akarok foglalkozni igazából elég rosszul érint. 
• rendszeresen, ill. az ízlésemnek túl gyakran van szó arról, hogy ezt vagy azt nem jól csinálom, ugyanakkor meg ilyen szinten, hogy nem mostad el másfél napig a serpenyőt, de mindent elmosogatsz, csak az én lábosomat nem, ugye érezzük a logikai anomáliát itt? én abszolút elfogadom, ill. meggondolom az összes kritikát, és gyakorlailag semmiért nem szólok semmit (kivéve a tonhalas rántottás serpenyőért, az valami undorító szagú), de amikor ilyen nevetséges kritikák érnek, és ráadásul úgy, hogy a más szemében a szálkát, a sajátunkban a gerendát se, ie. az is baj, ha nem mosom el a saját serpenyőm, de az is, ha a tiédet nem, amit te nem mostál el, no, hát ne nézzük már egymást ekkora majomnak. ötmillió ilyen helyzet van még, minthogy komolyan én vagyok a hibás mert koszos lett a mosdókagyló, amit kb 3 hete kitakarítottam, aztán elutaztam Bp-re, és azóta senki nem törölte le? vagy hogy nem vittem le a szemetet, amikor még két másik ember is él ebben a háztartásban? esküszöm nem értem.
• állandó xenofób meg mit tudom én milyen ellenséges megjegyzések a külföldiekről (én német fiúval szeretnék lenni, hogy cuki szőke gyerekeim legyenek, ehm izé wtf?) én nem állítom, hogy nem tettem még kellemetlen megjegyzést, és eldurrant a fejem amikor nyáron egyfolytában fűszag volt, mert valamelyik arab család a házból szétszívja az agyát, de én is külföldi vagyok, nem? 

Na jó, még az is lehet, hogy most nem jut eszembe semmi más?







*én is voltam ilyen, nyilván
**és úgyis tudjátok, hogy nem ettől volt vidéki
***ez a mondat egészen komolyan elhagyta a száját egyszer
****follow your dreams, never give up, be tough
***** a csomagolás szerint mintegy 0,2 g cukor van kb 5 virsliben

Lolla

Szóval ez a Lollapalooza annyira jó volt, hogy muszáj megemlékeznem róla. Csak délután fél 4 körül bírtam odaérni (11-kor kezdődött), iszonyú sokan voltak mindenhol, az egész Treptower Park megálló egy tömeg volt, persze telefonálni nem bírtam, kb 70 fok meleg volt, és olyan por, hogy a végén már térdig koszos lett a lábam (amúgy elképesztő, hogy hány embernek jut eszébe flipflop papucsba menni egy fesztiválra 2016-ban??! mondjuk láttam pár magassarkú szandált is)

Persze élőben minden sokkal jobb, mint spotify-on, és pont ez ment amikor oda értem, csodálatos délutáni aranyfény és napsütés az arcomon, többször kéne ilyet csinálnom. Amúgy én egyáltalán nem tudtam, hogy ez aMilky chance német,  nem is értettem, hogy hogy németül beszélnek hirtelen a közönséghez.

Aztán jött James Blake, ahol nagyon nagyon sokan voltak, és borzasztóan zavart, hogy mindenki olyan közel áll hozzám meg izzadt meg mit tudom én, kb még az órám is melegített, dehát James Blake!!! szóval tök mindegy. Persze gyönyörű volt, meg megindító meg minden, volt egész sok idős ember is, ez különösen (akiket mindannyiukat egy magasított páholyba helyezett a biztonsági őr, aww)

Utána ettünk lángost almaszósszal (ez iszonyú jó, Magyarországon is divatba kell hozni), volt ez a magyar ételes stand, nem is értettem az egészet, kb az összes étel vega volt, kivéve a kolbászt?! ( :D) De az almás lángos nagyon jó, csak kicsi, és miér' 5 euró. (leírni is fáj) További kulináris élményem a furcsa zöld tészta mindenféle fűszerekkel, meg egy harmad kürtőskalácsra meglehetősen hasonlító sütemény. A második kocsmában nem volt már szénsavas ásványvíz, így az eladólány azt javasolta, hogy ad inkább proseccot és tehetünk bele jeget meg egy kis vizet is (ez most akkor nem a fröccs elképesztő megcsúfolása???),  ha szeretném, majd mellettem két amerikai turista egészen komolyan azon tanakodott, hogy vajon jó áron volt-e 3 dl bio-vegán-öko bor 10 euróért, no kidding.

Amúgy én még azt sem vettem észre, hogy ez a fesztiválozás mekkora fehérember mulatság. Jó persze Magyarországon nem olyan feltűnő hogy Soundon és a Szigeten is mindenki fehér, mivel a magyarok is és a holland turisták is fehérek,  mivel a politika gondoskodik róla hogy semmilyen külföldi ne akarjon idejönni  mert ha felszállok a hatosra még mindig nem az a jellemző, hogy tele van csadoros meg török nőkkel, de ez a fesztivál Berlin pont azon részén van, ahol az Sbahn mindig tele van törökökkel meg arabokkal néhány megállón át, és ez most is így volt, csak most ott volt még mellé csillió fonottkarkötős Vans/New Balance cipős fesztiválozó (amúgy nem mintha én nem pont ilyen lennék), csak ők mind leszálltak Treptower parknál a törökök meg fennmaradtak. Aztán odabenn láttam három afro-amerikai hipszter lányt, és kb öt kínai-amerikai hipszter lányt (el kellett magyarázzam nekik mi az a lángos!!), és kész. Az egész tömeg szőke volt és piros arcú, és azon szórakoztam, hogy mondtam Natalie-nak, hogy úgy is észre veszlek majd, olyan szőke a fejed, dehát mindenki olyan volt.

Meg ez a festival fashion, ami amúgy szerintem szuper idegesítő, legalábbis úgy, ahogy a Bershkában vagy mit tudom én hol árulják (de a Bershka amúgy is rettenetes, szerintem), láttam arany tornacipőt, szuper fonott hajakat meg Radiohead-en előttem állt egy hullámos aranyhajú fiú, és egyfolytában meg akartam simogatni a fejét (csak szerencsére túl magas volt). Amúgy meg vettem egy farmerruhát, annyira jó, bár egyáltalán nem az én alakomra találták ki, a fenekem túl nagy és a felsőtestem túl kicsi, de mindegy, még így is tetszik.

Jut is eszembe, Radiohead! Már el is felejtettem, pár éve mennyire lelkesedtem a Radiohead-ért. Tisztára nosztalgikus lettem, középiskolában volt ez az idétlen vöröshajú fiú, akivel néhányszor randiztam, és egyszer a Tisza-parton hallgattunk Radioheadet meg Placebot az Mp3 lejátszójáról, és tök romantikus lett volna, ha felfogom, hogy mi a helyzet.
No de ez a koncert, ez valami remek volt, bár annyian voltak, hogy egy idő után már nem lehetett bemenni (?? értem én ezt), és a végére rettentő migrénem lett, de mindegy, még így is fantasztikus volt,és egy kicsit megható ahogy ordított a közönség az első sorokban.


Volt még hülye tinédzser dráma is, ezen teljesen kiakadtam. Én csak kb 2 hete egy facebook csoportból vettem egy jegyet egy lánytól,  bár ezzel a barátnőmmel akivel mentem korábban megbeszéltük, és ő a jegyirodából, egy másik barátnőjével együtt. Erre a nagy mulatság előtti napon  Natalie felhív, hogy ez a másik lány, nevezthejük Nancy-nek (ha már úgy is így hívják) most hisztizik, mert ő azt hitte, hogy csak ketten mennek, és hogy Nati egyébként sem figyel rá eléggé,  meg hasonlók. Jó ez a lány mindig, komolyan mindig ilyen, senki nem érdekli és senkivel nem barátkozik, csak Natalie-val,akinek állandóan csörög a telefonja mert egyfolytában whatsapp üzeneteket küldözget. Amikor egyszer elmentünk egy bolhapiacra hárman, aztán ittunk egy kávét,  akkor is úgy viselkedett, mintha ott se lennék, én nem vagyok túl szívbajos az egyedüllétet illetően, de szerintem ez már bunkóság volt.
No mindegy, végülis az lett, hogy a délután felén kb egyedül voltam, ez nem volt baj, mivel úgy is jó volt a zene, így mindent meghallgathattam amit akartam, de akkor is, hogy lehet ilyet csinálni, hogy ott hagyni valakit, mert Nancy hisztizik? Egy fesztiválon, ahol úgy is csillió ember van? Azon is gondolkodom, hogy milyen barát hagy ilyen borzasztó hisztiket barátnőinek? Vagy hogy nem próbál racionalizálni? Mármint nekem eddig semmi problémám nem volt ezzel a lánnyal, de most már csak úgy érzem, hagyjanak ki mindenből ahol ő ott van, mert ez rettenetes és óvodás (amúgy kb 21 mindkettő), és nekem ilyesmihez már nincs kedvem. Jó oké, olyanhoz sem, aki úgy gondolja, ok valakit együtt hagyni, csak mert a másik hisztizik én meg nem, pedig arról volt szó, hogy együtt megyünk.
Úgy elhatároztam, hogy nem fogok ennyit problémázni mindenen, de most valahogy olyan nehezemre esik ezen nem problémázni, meg hogy inkább elfelejtem, de nem is tudom, mit lehetne tenni, egy kicsit kiábrándult vagyok.

ez az a rész, ahol az egész közönség leguggolt valami aktuális tánc részeként, kivéve kb három embert akik nem fogták fel időben, hogy mi a feladat, és még a színpad is lángolt