epic fail meg minden

Még mindig olyan helyzetekbe keveredek, hogy az nem igaz, most legutóbb, hogy elmentem az egyik barátnőmhöz, mert segített átszerkeszteni az egész önéletrajzomat (mondjuk minek, gyakorlatilag üres), meg főztünk valami curryt, ami iszonyú finom lett, csak azt hittem, hogy kiugrik az epém tőle, a sajt torta meg nem is volt sajttorta, de 90 centért nem is tudom mit vártam.
Aztán még az is lett volna a program, hogy összerakjuk az új szekrényt (???), de ez nem annyira ment, úgyhogy megjelent Jaffar (mit tudom én mi volt a neve, egy közepesen gonosz arcú muszlim* férfi), hogy majd összerakja. Kicsit döcögősen ment a társalgás, mivel Fausia nem tud rendesen németül (ill. úgy tud, hogy állandóan azt hiszem, hollandul beszél, pedig németül), Jaffar meg (elvileg, haahha) nem tud angolul, de ettől még sikerült összerakni a szekrényt, ami iszonyú nagy, olyan nagy, hogy elfoglalja az ajtó legalább 1/3-át, persze meg lehetne fordítani, de ez csak szerintem jó lehetőség. Aztán valahogy jól kicsúszott a számon, hogy így nem fognak szélesvállú szexi férfiak beférni a hálószobád ajtaján, és erre elszabadult a muszlim pokol Jaffar fejében, hogy hogy lehet, hogy Fausia mindenféle férfiakat hord a lakására??!!
Persze nyilván csak azért merek ilyen vicceket megejteni, mert tudom, hogy semmilyen férfit nem szokott felvinni a lakására, de amúgy is tök mindegy, egyedül lakik, felnőtt ember, azt csinál amit akar. Ja, aha, kivéve, hogy a többi muszlim (amúgy ismeretlen) férfiak szerint nem. Olyan végtelenül bunkónak, meg kultúrálisan érzéketlennek érzem magam, hogy az valami hihetetlen, bár meglepő módon semennyire sem vesztünk össze (tényleg nem). Mármint azt már megtanultam, hogy halal (aka nem vihetek csak úgy virslit ebédre), meg ilyen fura kimondatlan szabályok, hogy ha egy muszlim fiú csak desszertre hív meg egy lányt, akkor csak szexelni akar (ezek szerint tinderen tényleg minden fiú csak meg akart dugni fagyizás után? franc), meg hogy milyen illetlenség muszlim kávézóba (??) farmerban meg kötött pulcsiban (?!) smink nélkü (??) menni, de nem tudok igazán mit kezdeni ezekkel a dolgokkal. Azt hiszem, hogy tiszteletben tudom tartani, de miért kell úgy éreznem magam, mint egy elefántnak a porcelánboltban, csak mert egy európai országban nem tudom azonnal, hogy mi a muszlim illem?
Egyltalán nem tudom, hol ez a határ, vagy mit tudom én, hogy mit kell csinálni, mert amúgy én simán bemegyek az ázsiai közértbe, hogy vegyek egy ásványvizet, és ugyan feltűnik, hogy minden licsis, de az nem hogy én vagyok az egyetlen fehér ember, amíg fel nem hívja a figyelmem rá valaki, és akkor csak arra kell figyelnem, hogy mindenkinél egy fejjel magasabb vagyok, fehér, nem tudok semmit elolvasni, és valaki az előbb megkérdezte, hogy megfoghatja-e a hajam. (???)


Meg még arról is akartam írni, hogy még mindig megy ez a huza-vona az exfiúmmal, és egy pillanatra megint azt hittem, hogy együtt leszünk, és boldogan élünk míg meg nem halunk, de már ilyen alapvető dolgokon sem tudunk megegyezni, hogy mikor meg hol találkozzunk (nekem amúgy szinte mindegy, csak szexeljünk már)  és kiborulok az egésztől, hogy az egyik percben el akarok gyorsan utazni Amszterdamba, és jól megpuszilgatni a cuki fejét, a következő pillanatban meg úgy érzem, hogy a fenébe az egésszel.
Az a baj, hogy már annyiszor összetört a szívem emiatt az egész miatt, és újra és újra csak iszonyú csalódott vagyok, mert nem működik és nem tudom, hogy mikor és hogy fogok valakit újra szeretni és én úgyse kellek senkienk, mert kócos vagyok meg ronda, meg tegnap egy pillanatra gondolkodnom kellett azon, hogy hogy írom le azt hogy "amije".

Meg az is, hogy most tegnap is kb elvacakoltam az egész napot azzal, hogy megírtam egy jelentkezést, mert kb hat órán át halogattam, hogy elkezdjem megírni, mert mi van, ha nem sikerül,
és még arról sincs szó, hogy nem tudok angolul, el sem merem képzelni, hogy fogok bármit is németül megírni.

ja, meg hogy szombat este szuperhősnőnek kéne öltöznöm.




*ez viszonylag fontos a továbbiak szempontjából

Gilmore girls, meg fecsegés

A mai nap nem olyan jó, de azért apró jó dolgok csak vannak, mint mondjuk, hogy az egyik kedvenc könyvem megfilmesítik, és már a trailer is olyan kedves.

És a a legjobb, hogy hát kérem lesz 4 új, 90 perces Szívek szállodája rész!! 90 perc! Mondjuk Netflixen fog menni, úgyhogy nem tudom, hogy lehet ezt majd Magyarországról megoldani, de ez most még nem töri le a lelkesedésem. Amúgy meg, kész szerencse, hogy karácsony óta végig néztem az összes évadot németül, úgyhogy most kínosan képben vagyok, még az is lehet, hogy a 2007-es divatot illetően is, és szerintem mindenféle elfelejtett és/vagy  esetlegesen klasszikus dolgok jöjjenek újra divatba most azonnal. (mondjuk semmit nem értek a trendekhez, lehet, hogy most is azok, a nagy kérdés, hogy hol lehet ilyen dolgokat venni)

Mint mondjuk:

V nyakú pulóver. Ebay-ről sikerült kiderítenem, hogy ezt úgy hívják, hogy "cricket jumper", és lehet venni mindenféle változatban, ilyen sötét lilában persze nem, mindegy, én kékkel is beérem.

 

Szőrös farmerkabát. Aaannyira 2005, de nem rég láttam valahol ilyet, és tök szupernek gondoltam, csak persze már nem emlékszem, hol. És mondjuk, sosem hordtam farmerkabátot, de mindegy, egy ilyet kerítenem kell. (jó, lehet, hogy mégsem ment ki a divatból)

Az ilyen átlapolós/átkötős kardigán. Volt egy ilyenem rózsaszínben, horgolt volt és gyönyörű, csak aztán valahogy anyánál kötött ki, ki tudja. Mindenesetre ez egy szuper jó ruhadarab, kivéve, hogy nem lehet kikötve hhordani, mert akkor furán áll a kötőke, de mindegy, ide vele. (A h&m-ben most is lehet venni hasonlót)

  

Ez a fura cipő, amit eredetileg golfozáskor kellett hordani a wikipédia szerint, és a színválasztással nem értek egyet (mármint, ki akar fehér cipőt hordani egy 5 évesen kívül??) de a fazon tök jó. Amúgy nekem erről a cipőről először India jut eszembe a Stokerben, meg az a jelenet, amikor egyszerre vesz vagy 10 pár ilyet. (barnában szerintem jobb lenne)

Jó, lehet, hogy mégis divatos, én Rebeccának teljes mértékben hiszek. 

Az olyan farmer, ami nem szorítja a bokámat, no, szerintem az tök jó lenne. Mondjuk ezt a kérdést már meg is oldottam a múlt héten, amikor vettem egyet kb 8 euróért Asos-ról.

meanwhile külföldön:

via

biztos, hogy D. Tóth Kriszta, meg a magyar nők álmodták ezt a pólót.

a savanyú gyerek naplójából

az oktatási helyzet margójára

szóval nem tudom minek töröm itt magam mindenféle tanulással, meg egyetemek, diplomák, nyelvvizsgák(??), teljesen felesleges, a szüleim úgyis mindig mindent mindenféle helyzetben sokkal, sokkal jobban tudnak nálam.
még az antroplógiát is, pedig amúgy az apám mérnök.

Ha pedig valaki ismer jó német nyelvű írókat (mondjuk Thomas Mannál vagy Geöthénél egyszerűbbeket), akkor feltétlen kiáltson! Osztrák, német, svájci, luxemburgi, bármi érdekel, eddig nagyon keveset ismerek ténylegesen, Benedict Wells-t, Bernhard Schlinket, Daniel Glattauert, és persze Hans Falladát, de tőle még nem mertem semmit olvasni.

fúj

ezzel a német nyelvtanulással meg az a helyzet, hogy most ebben a pillanatban is tanulnom kellene, mert két nap múlva nyelvvizsgázni fogok, és gyakorlatilag már annyira pánikolok, hogy alig tudok bármit is érdemben tanulni.
meg az is a helyzet, hogy habár ez most akkor elvileg egy felsőfokú nyelvvizsga, de én amúgy nem tudok németül. persze tudom, hogy ez különösen nehezített terep, egyrészt mert angolul sikerült Londonban olyan jól megtanulnom, hogy sírva akarok fakadni, amikor hozzá hasonlítom a német tudásom, másrészt meg eszembe jut az a férfi, akit egyszer valami orvosi rendelőben hallottam magyarul beszélni, és voltam vagy 13, de egyből kiszúrtam, hogy akcentusa van, és anyámnak nem is tűnt fel, szóval én azóta azon gondolkodom, hogy vajon én is ilyen vacakul hangzom-e németül? meg amúgy nem tudok spontál akármit odavágni a nőnek a boltban, amikor beszólt, mert nem használtam a csipeszt, hogy kivegyem a kenyeret, meg néha nem jutnak eszembe nagyon egyszerű dolgok, mint hogy tegyék már félre nekem (reservieren, ennél egyszerűbb szó nem is lesz)
a harmadik gondolatom pedig, hogy ez a nyelvvizsga, hát komolyan, állítom, hogy a vizsgabizottsága alapelve a legszebb öröm a káröröm lehet, de komoylan, olyan feladatok vannak, hogy az eszem megáll. Németországban az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelője.Érveljen ellen/mellett, a mellékelt szemelvények (grafikonok) felhasználásával! 
Az Európai Únióban szavazati kötelezettséget kellene bevezetni, és a szavazókat pénzjutalommal illetni. Érveljen a mellékelt szemelvényekkel! 
anyátokköcsögit

Ezek amúgy nem túl nehéz témák, csak mondjuk németül informált véleményt alkotni, meg mellékmondatokat használni meg kötőszavakat meg passzívot meg függőbeszédet, adsjvf. FÚJ.

megy ez, mint az 1x1

jó de aztán meg eszembe jut, amikor egy-két éve anyámmal a Tescoban voltunk, és véletlen felhangosították a rádiót, és elkezdett ordítani Blondie-tól a Maria, és én hirtelen értettem, hogy my heart beats like a subway train, és olyan gyönyörűnek tűnt, esküszöm nem tudom, hogy a sikeres közgáz vizsgám után volt-e olyan katarzisszerű sikerélményem.

amúgy ez az egyik kedvenc német popzeném, egyrészt szerintem szép, másrészt meg minden sor egy dalra tett utalás, ami zseniálisan okos, itt vannak a megoldások. (amúgy van egy másik dala is, aminek szintén vannak megoldásai, és elvileg John Lennon-hoz/-ról szól, csak most nem találom a cikket, amiben olvastam)

még mindig szentimentális vagyok

Pár hete így nézett ki Berlin, most meg 10 fok van, kigombolt kabátban sétálok és délután négykor még világos van, és felfedeztem egy kávézót, ahol olyan lattét adnak, mintha selymet innék.

Az egyik barátnőm pedig most írt, hogy akkor ő már meg is tervezte az esküvőjét, augusztus végén lesz, és gyakorlatilag kész van. Aznap jegyezték el egymást, amikor a párizsi támadás volt, és még emlékszem, hogy úgy megdöbbentem, hogy hogy lehet ilyet csinálni, mondjuk persze az életnek mennie kell tovább, de akkor is. És akkor hogy most már mi felnőttek vagyunk, igazi felnőttek, nem csak ilyen megtévedt frissen diplomázott gyerekek akik azt sem tudják mit csinálnak, csak mindenki azt hiszi róluk hogy felnőttek, hanem nekünk hamarosan családunk lesz, lakásunk, adó számunk, szocioökonómiai státuszunk, lakáshitelünk, autórendszámunk, adó 1%-unk, meg mit tudom én.Én azt hittem, hogy több időnk van még véglegesen felnőni, véglegesen felnőttnek lenni, véglegesen úgy élni, hogy most reggelit kell csinálnom a családnak/akárkinek.
És hogy mi most már felnőttek vagyunk mindenféle társadalmi helyzettel, mert ez a fiú olyan, hogy javasoltam, ill. ez a barátnőm kérdezte, hogy hova lenne érdemes nászútra menni, és nekem Szardínia jutott eszembe, erre ő meg azt mondta, az olyan snassz, mert Európába meg Észak-Afrikába úgyis bármikor elutazhat az ember, manapság, a fapadosok korában már igazán bárhova elutazhat az ember olcsón. Én meg csak hápogni tudok, több okból is, az egyrészt hogy lesz valaki ilyen entitled bitch nevetségesen magabiztos? Hogy jön ő ahhoz, hogy olyan biztos legyen a dolgában meg a pénzében, hogy adottnak vegye, hogy bármikor elutazhat mittudomén, Dubaiba meg Marokkóba meg mit tudom én? És hogy amúgy, tudod-e hogy a menyasszonyod kb sehol (jó, elment Amerikába nyári munkára, de ott sem utazott jelentősen) nem volt? Nem látta se Firenzét, se Londont, se Stockholmot se semmit? Meg amúgy is, csak egészen kicsit, egészen titkon lennék kárörvendő, hogyha elmennétek Sri Lankára vagy akárhova, és az első három napot végig hánynátok mert véletlen csapvízzel mostatok fogat.
Persze, én egyáltalán nem tudom mi a helyes attitűd a pénzt meg az életet meg akármit illetően, de azt mondjuk pont tudom, hogy nem akarok olyan lenni, mint ez a férfi aki kibérelte utánam a lakást, ahol előzőleg laktam, és persze pont magyar, szóval egész sokat beszélgettem vele, és miután megállapítottam, hogy legalább nem tapló bunkó, meg such wow, képzett, és beszél angolul (bár olyan modorosan, hogy majdnem elröhögtem magam), de olyan finnyás, hogy remélem a férjem sosem lesz ilyen, ill a férjem nem ilyen lesz. Gondolom elég vékony vonal választja el ezt az igényes vs finnyás megkülönböztetést, és én sem akarnék hosszú távon ilyen lakásban lakni, meg én is újságpapírt terítettem a hatszázéves szekrény aljára mielőtt beletettem a zoknijaim a fiókba, de az nem ugyan az, mint hogy elraktam azt a kisszekrényt mert úgysem használom nem merek hozzáérni olyan retkes.
Néha komolyan úgy érzem, minél több embert látok, annál kevéssé tudom, hogy pontosan milyennek kellene lennem, de egy kicsit biztos olyannak, mint anyám, aki borzasztóan szorgalmas, és csomószor ideges, de valahogy mégis csak laza tud maradni a fontos pillanatokban, mint a portfolióvédés, és amikor az unokahúgom kiönti a terítőre a kakaót, és azt tudja mondani, hogy nem baj, majd kimossuk, amitől a nagynéném csak kiakad, mert nekünk bezzeg van elég pénzünk és szociális biztonságunk kimosni és nem aggódni a vizszámlán vagy nem tudom.
Vagy olyan, mint apám, aki iszonyú jószívű, és bármilyen problémát meg tud oldani, és tulajdonképpen úgy tűnik, hogy nem akar semmit, vagy legalábbis nem olyasmiket, hogy egyiptomi pamut törölköző, vagy a legjobb zöldtea ami kapható, és alázatos, de amikor megjelennek ismeretlen férfiak és Kovács úrt keresik akkor mindig csak meglepődni tudok, meg hogy wow mert amúgy apám 40 éves férfiakat is gyereknek meg Norbinak meg Pistának hív, és remélem egyszer én is tudni fogom, hogy kell tiszteletet parancsolóan viselkedni. (bár ez biztos nem akkor lesz, amikor pöttyös tornacipőket akarok venni Asosról, pedig már úgyis van egy).
És amikor nagyon lusta vagyok, és nagyon motiválatlan és mindent fel akarok adni, akkor mindig eszembe jut amikor anya egyik kolléganője azt mondta, hogy ő nem tudja elképzelni, hogy nem vagyok szorgalmas, és nem dolgozom keményen, és én tényleg szeretnék az a lány lenni, akit mindenki keményen dolgozónak hisz, mert tényleg az is, de igazából megijeszt ez az egész, hogy keményen dolgozni, elérni valamit, felnőttség, és legszívesebben most azonnal bebújnék az asztal alá, ha nem lenne ott egy lyuk benne 10 konnektorral.