Most, hogy már nincsenek órák egy csomó időm van sétálni
És ha már házakról van szó, hadd nyagogjak egy pillanatig arról is, hogy mennyire utálok kollégiumban lakni. Ez nem egy ház, ez senkinek nem az otthona, az egész olyan átmenetiséget kiált, amit én nem szeretek igazán. Úgy értem, nem vagyok otthon, nekem nem London az otthonom, ez nyilvánvaló, de azért szeretném, ha a szobámban olyan érzésem lehetne, hogy ez a sajátom, csak az enyém, itt csak úgy lehetek saját magam, ahogy én szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése