nem tudok írni a fiúról, a fiúmról, mert úgy érzem, ha mindent elmondok, akkor olyan "a szó elszáll" módon elveszik az egész, és nem lesz lesz már igazán csak az enyém. mert ez egyszerre nagyon jó, és időnként vacak. sokszor úgy érzem, hogy nem működik, meg irracionális, mert semmi nincs benne, csak az, ahogy a fiú azt suttogja nekem, hogy szeret, miközben a hajamat simogatja, és én képes vagyok azt válaszolni, hogy nem hallom, mondd mégegyszer, mint Bridget Jones, mert annyira jó érzés ezt hallani, hogy még sokszor, sokszor akarom. ettől a mondattól pedig minden olyan lesz mintha csak mi ketten lennénk, mintha soha senki nem feküdt volna úgy egymás mellett a kanapén mint mi, és hirtelen fogalmam sincs hogyan kell kezelni ezt a helyzetet, nem tudom, mit kell mondani, nem tudom hogy kell ezt.
erről nem lehet úgy beszélni, hogy milyen vacak, vagy hogy milyen kedves, mert annyit mondani egyáltalán nem elég, hogy kedves, hogy mindig vesz nekem olyan nápolyit amit szeretek, vagy csokis kekszet, ha az nincs, és mindig kitakarít amikor ott vagyok, nem elég azt mondani, hogy odakészíti a szoba ajtóba a cipőm, hogy ne kelljen a hideg kövön mászkálnom, és hogy szexinek találja a virágos pizsamanadrágom (=gigacuki), semennyit mondani nem elég.
de sokszor úgy is érzem, hogy az egész kapcsolat nem elég, és nem csak mert nem értem, hogy miért jó ez nekem, de mégis jó, ugyanakkor amikor hiányzik valami, akkor sem tudom pontosan mi az. na jó, egy kicsit talán tudom. hiányzik, hogy sétáljunk mindenhova Bp-en, hogy elmenjünk valahova és üljünk az asztalnál és romantikusan bámuljuk egymást amíg nem hozzák az ebédet, aztán tele szájjal egymás szavába vágva akarjuk meggyőzni egymást mindenféle dolgokról, hogy fagyit együnk, vagy együtt vihogjunk a moziban, vagy elmenjünk egy parkba és süttessük a hasunkat, hiányzik, hogy elmondhassam, mit csináltam a fiúmmal, hiányzik, hogy valamit közösen csináljak a fiúmmal. hiányzik, hogy ő akarjon bármit csinálni.
couch potato? Ismerős a dolog, a tűzoltó pasim volt még ilyen: állandóan melegítőben feküdtünk a kanapén, spagettit és melegszendvicset zabáltunk és sorozatokat meg filmeket néztünk. Fizikailag éreztem rosszul magam ettől a tespedtségtől. Próbáld meg rávenni szabadtéri programokra.
VálaszTörlésEgyetértek az előttem szólóval, - Én is szeretek kifeküdni és csak lenni, de szeretek elmenni bárhová, ha van rá lehetőség. - Mert kell, mert rohadtul nem szeretek bezárva lenni hosszú távon, mozognom kell, ha valakim van akkor kellenek a közös élmények*, erre épül a kapcsolat igazából. Jön a nyár, szalonna sütések, koncertek, séták, mozi, múzeum, vagy mit tudom én.. ahova kedved van, cipeld el! :)
VálaszTörlés*Közös élmények ~ egy mozi, ami után futni kell a vonathoz és erre évek múlva is emlékezve, hogy áh, ez kurva jó volt. Így együtt, például nekem ez, megmarad, hiába nem leszek már a lánnyal többet úgy, de emlék amire jó emlékezni.