ma van az utolsó nap Izraelben, és én már rendkívül fáradt vagyok, továbbá a következő egy évben nem akarok kebapot enni, meg semmi ehhez hasonlót (shawarma, falafel és társai), de a frissen facsart narancs és répalé hiányozni fog, és az is amikor egyszerre két mecsetből ordít a müezzin, mi meg minden sarkon futunk a két méter széles utcán hogy egy targonca sem sodorjon el, és minél kevesebb arab rángasson be az üzletébe. tegnap az egész óváros ordítással volt tele meg fesztiválhangulat mert valakit kiengettek a börtönből, voltam egy gyalogtúrán, de a maira már túl fáradt voltam elmenni. vettem még egy rakás ékszert meg cukrozott csicseriborsós cukorkát, ami nagyon finom, de kb 5 darab után elkezdett fájni a fogam, de remélem ez csak placebo hatás. ez a második hostel, amiben megszállok, az előző olyan rettenetes volt, lefotóztam, hogy mindenki lássa, én ilyet még nem láttam, hogy egy ablaktalan (!!!!??) kamra szerű helységbe bepréselnek 5 priccs szerű ágyat (ilyen keskeny ágyon ennyire vékony habszivaccsal még életemben nem aludtam), és akkor vaksötét van, nincs levegő, a fürdőszoba penészes, de azért 30 dollár, hah, no persze. 

a fiúmmal persze, hogy nem szakítottam, mert annyira cuki, hogy egyszerűen nem lehetett, meg azt hiszem nem is akarok. de azért arról van szó, hogy nem tudom, mikor leszek már egy olyan fiúval, vagy ez a fiú mikor lesz már olyan, hogy nem csak a szexuális vágyait akarja kielégíteni rajtam velem, hanem mondjuk hasonlóan lázba jön attól, hogy ülhet mellettem a moziban, meg beszélgethetünk vagy elmehetünk kilós rántotthúst enni? úgy értem, hogy a szex az jó, de én talán valaki olyannal akarok lenni, aki vigyorral a fején jön, hogy képzeljem el, mekkora halat fogott/mit olvasott a HVG-ben/ mit látott, és mindenféle dolgok lázba hozzák, és nem csak ilyeneket tud suttogni, hogy milyen bugyi van rajtam  (ez csak példa volt)vagy mit tudom én.

vagy lehet hogy csak örökösen elégedetlen vagyok, és nekem tényleg semmi sem elég, nem elég jó, nem elég beszédes, nem elég szép a farmerja, fene a pofámat. de amúgy azt is tudom én, hogy lehet, hogy nem kellene az első fiúval lennem minden áron, aki szeret is legalább egy kicsit, de ez már olyan jó érzés, és olyan boldoggá tesz, hogy ennyire fontos vagyok valakinek és tényleg a fél kezét adná értem, hogy azt hiszem, én tényleg az a fajta gyarló ember vagyok, aki önmagát szereti a másikban.