how to be homesick

step1: nézegessünk mindenféle nyári Balatonon készült képeket:

step2: sajnáljuk, hogy már nincs meg ez a fényképezőgép

de azért gratulálok magamnak és az olvasóimank,  hogy a múlt hónapban a macskapornó volt a második leggyakoribb keresőszó.

mióta nincs rendes fényképezőgépem, csak fényképezni akarok.

arcom

such fun, so esszéírás.

kürölöttem minden második embert eljegyeznek, minden harmadik meg jelentkezik a CEU-ra, én meg csak csendben irígykedem.

meanwhile in the Jordan valley

Hebron I.

Hát, Hebron amolyan nem hiszem el, hogy ez létezik tipusú élmény, élénk színek és illatok, egy csomó ember és nevetés, és éételszag, ugyanakkor meg üres utcák, szöges drót, és mindenhol izraeli katonák, csak úgy.

2-3: elhagyott palesztin boltok, félig üres bevásárlóutca
4-6: szöges drót a kődobáló telepesek ellen, akik a palesztin utcák közvetlen szomszédságába költöztek, lefoglalt arab boltok, és teljesen bezárt bevásárlóutcák

arra meg, hogy a Birkenstock papucs komolyan divatba jött, már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
de nekem hamarabb volt.

Jaffa

Jaffa kikötője

az óváros

a tengerpart, távolabb pedig Tel Aviv

ez egy vacak kép, de jobbat az utópálya közepéről nem lehetett, ez egy, a középkor óta létező falu, ahonnan 1948-ban kitelepítették a palesztinokat


Beit Sahour, és távolabb Betlehem, itt szálltunk meg, ill. ez a kilátás a teraszról.

ah nem is teszek több képet, olyan szemcsés mind, hogy borzalom, de én jobbat nem tudok egy kompakt fényképezőgéppel.

de ettől is olyan bűntudatom van, hogy ilyen kritikusan írok a fiúról, amikor olyan jó hozzám, és olyan szeretettel bánik velem, ahogy a teológus soha sem.

ma van az utolsó nap Izraelben, és én már rendkívül fáradt vagyok, továbbá a következő egy évben nem akarok kebapot enni, meg semmi ehhez hasonlót (shawarma, falafel és társai), de a frissen facsart narancs és répalé hiányozni fog, és az is amikor egyszerre két mecsetből ordít a müezzin, mi meg minden sarkon futunk a két méter széles utcán hogy egy targonca sem sodorjon el, és minél kevesebb arab rángasson be az üzletébe. tegnap az egész óváros ordítással volt tele meg fesztiválhangulat mert valakit kiengettek a börtönből, voltam egy gyalogtúrán, de a maira már túl fáradt voltam elmenni. vettem még egy rakás ékszert meg cukrozott csicseriborsós cukorkát, ami nagyon finom, de kb 5 darab után elkezdett fájni a fogam, de remélem ez csak placebo hatás. ez a második hostel, amiben megszállok, az előző olyan rettenetes volt, lefotóztam, hogy mindenki lássa, én ilyet még nem láttam, hogy egy ablaktalan (!!!!??) kamra szerű helységbe bepréselnek 5 priccs szerű ágyat (ilyen keskeny ágyon ennyire vékony habszivaccsal még életemben nem aludtam), és akkor vaksötét van, nincs levegő, a fürdőszoba penészes, de azért 30 dollár, hah, no persze. 

a fiúmmal persze, hogy nem szakítottam, mert annyira cuki, hogy egyszerűen nem lehetett, meg azt hiszem nem is akarok. de azért arról van szó, hogy nem tudom, mikor leszek már egy olyan fiúval, vagy ez a fiú mikor lesz már olyan, hogy nem csak a szexuális vágyait akarja kielégíteni rajtam velem, hanem mondjuk hasonlóan lázba jön attól, hogy ülhet mellettem a moziban, meg beszélgethetünk vagy elmehetünk kilós rántotthúst enni? úgy értem, hogy a szex az jó, de én talán valaki olyannal akarok lenni, aki vigyorral a fején jön, hogy képzeljem el, mekkora halat fogott/mit olvasott a HVG-ben/ mit látott, és mindenféle dolgok lázba hozzák, és nem csak ilyeneket tud suttogni, hogy milyen bugyi van rajtam  (ez csak példa volt)vagy mit tudom én.

vagy lehet hogy csak örökösen elégedetlen vagyok, és nekem tényleg semmi sem elég, nem elég jó, nem elég beszédes, nem elég szép a farmerja, fene a pofámat. de amúgy azt is tudom én, hogy lehet, hogy nem kellene az első fiúval lennem minden áron, aki szeret is legalább egy kicsit, de ez már olyan jó érzés, és olyan boldoggá tesz, hogy ennyire fontos vagyok valakinek és tényleg a fél kezét adná értem, hogy azt hiszem, én tényleg az a fajta gyarló ember vagyok, aki önmagát szereti a másikban.

ha a szobában egy ember utál a százból, nekem ki kell menekülnöm.

Izrael meg minden

a Damaszkuszi kapu Jeruzsálemben

Az utóbbi 5 napban főleg annyi van, hogy eljöttem Izraelbe, és csupa szürreális élmény ér, kezdve az Izraeli légitársasággal, ami kifejezetten rettenetesen félelmetes, (de szerintem ezt mások is tudják, mert a járat félig üres volt, ), aztán hogy ellopták a fényképezőgépem, (ezért a vacak telefonos fotó) és hogy vagy 2 órát a rendőrségen töltöttem, meg egy rakás fegyveres katona társaságában, hogy éppen ordít a müezzin, láttam hol született Jézus és voltam az utolsó útján (Via Dolorosa), annyi pitát ettem, hogy otthon kiábrándító lesz a kebab vagy bármi hasonló, lealkudtam egy vacak 400 dolláros kompakt fényképezőt 250-re, de még így is sírok, mert az új, 2.8-as objektívemmel kb 20 fényképet csináltam mielőtt ellopták, minden csupa izgalmas, majd elmesélem. 

ja meg egy kép Tel Avivról!