sosem gondolkodom olyanokon, hogy ennek a nőnek milyen sok a bőrhibája, és hogy egy zöld befőttes gumi van a hajában, vagy hogy milyen olcsó táskát visel, vagy hogy kilóg a háj a kabátjából, sosem figyelek más nők tökéletlenségére, csak olyanokra, hogy milyen szép szőrmegallérja van, meg hogy milyen nőiesnek vagy magabiztosnak látszik, sosem gondolom magam igazán semminek és senkinek más nőkhöz képest, csak amikor ők óvszert vesznek a dm-ben, én meg csak fogselymet, sosem érzem magam rémesen öregnek és szerencsétlennek, csak amikor két pattanásos, síkabátos tinédzser akkora doboz óvszert vesz, hogy megáll az eszem.
mindenki csak én nem, sosem.