most gyorsan inkább elolvastam egy 400 oldalas könyvet, aminek az a címe, hogy Me before you, rendkívül csöpögős módon Mielőtt megismertelek a magyar fordítása, és elég giccses a borító is, én nem tudom, mi van a magyar könyv kiadással, hogy ilyen csúnya borítókat kell gyártani, tudom, tudom, ne ítéljünk semmit a külseje alapján, könyvet főleg ne, (na jó, szerintem a sült csirke kivétel lehet) de akkor is. jó, ez a könyv nem egy Boris Vian, de azért megindító, és akkor én még röhögtem anyámon amikor meghatódott Danielle Steelen, mondjuk gondolom, ez nem olyan mint Danielle Steel, bár én még soha nem olvastam egy könyvét sem, szóval már megint mit ítélkezem, ugye. ez a könyv mindenesetre tényleg megható, egy teljesen lebénult fiúról szól és az ápolónőjéről, ez a téma most így elég rossznak hangzik (legalábbis nekem), de elég érdekes, vannak események, kedvesek a karakterek, és most rendkívül hálás vagyok, hogy a bokám törtem össze, és nem mondjuk az egész felsőtestem.

meg azt sem tudom, mi ez, hogy az egész világ, vagy legalábbis a a média olyan megható akar lenni, és olyan mély értelmű, kezdve a Redbull reklámmal, (vagy ez meg ez nyilván a buta emberek érzelmeire a legegyszerűbb hatni, és most voltam ezen az Amnesty International diák konferencián, ahol mindenféle aktuális dologról szó volt, többek közt persze Szíria, Észak-Írország, meg Sri Lanka, amiről én bevallom, eddig nem tudtam nagyon sokat, de most hallottam róla pont eleget, ill. annyit biztosan, hogy most van egy kampány, a Sri Lanka-i kormányt igyekszik meggyőzni a korrupció meg az erőszak megfékezésére, ami a polgár háború végén volt, készült róla dokumentum film is, én csak 3 percet láttam belőle, amit ott megnéztünk az egyik plenárison, és már most úgy érzem, nekem pont elég volt, de azért megnézem majd (itt vannak a vetítések, ha valaki Angliában vagy Kanadában lakik, de most már nem is tudom, miért reklámozom ezt ennyire, mivel tulajdonképpen elég megrázó, csak szerintem egy jó ügyet támogat, és oddaadták nekem a DVD, én meg jól továbbadtam valaki másnak, mmint ami az egyetem Amnesty csoportjának jár, mivel nem is ismerek ott senkit, és hogy rendezzek én ott film vetítést, szóval most lelkifurdalásom van )

rendeztek egy demonstrációt is, ami kicsit hatás vadász lett, volt sok molinó, meg kaszás halálnak beöltözött emberek, rímelő jelszavak, meg amit akartok, én igazából soha nem voltam még semmi ilyesmin, lehet, hogy nem elég nagy az állampolgári kötelesség tudatom (bár itt most felmerül bennem a kérdés, hogy miért próbáljam meggyőzni egy másik ország kormányát bármiről?), vagy nem tudom, szóval tulajdonképpen elég érdekes volt, kezdve azzal, hogy miért a Parlamentnek háttal állva, miért nem a sri lankai nagy követség előtt (??),  és ugyan én semmit nem tudtok a médiáról, meg a kampányokról, de ez mégis olyan különös, hogy hetekkel ezelőtt tudták, hogy mi most demonstrálni fogunk ennek az ügynek az érdekében, (mert hetekkel ezelőtt elküldték a programot, amiben benne volt ez, habár az nem, hogy pont Sri Lanka, és milyen véletlen szerű, hogy pont megjelent ez a film, és ott vetítik több filmfesztiválon meg mit tudom én, aztán véletlen nekünk is pont ezért az ügyért kell kampányolnunk...? annyi embertől hallottam azt, hogy ő még életében nem hallott erről a polgár háború dologról, és habár nem tudom megítélni ez mennyire köztudott, és mennyire húzunk mindannyian zsákot a fejünkre, hogy ne kelljen ilyesmikről hallanunk, de nekem egy kicsit rontja a dolog eredetiségét, hogy ennyien alig tudtunk valamit erről.. úgy értem, ha valaki épp csak hallott egy dologról, nem fog egyből kiállni a parlament elé transzparensekkel még kétszázadmagával sem, gondolom. 

de eközben egész végig arra kell gondolnom, hogy lehet, hogy a magyarok nem elég vehemens nép, ill. hogy mindent eltűrnek, vagy itt mindent meg lehet csinálni, nem is tudom, mert ha őszinte akarok lenni, mindig értetlenül álltam, miért tüntetnek egészen komolyan Horthy szobra előtt, úgy értem, értem, hogy mi a problémája a tüntetőknek, csak hogy pont egy  szobor miatt, vannak fontosabb dolgok is, vagy nem tudom. nem tudom, igazán nem tudok eleget erről, hogy bármi okosat is mondjak. (mondjuk én meg Herman Ottó sírja miatt szeretnék az asztalra csapni, az egyik tizenkilenc a másik egy híján..) 

ez az egész olyan jelképes dolog volt, tudom, és szerintem ez olyan szép. úgy emlékszem, nem tudom, mikor fejeztem ki a szolidaritásomat Budapesten bárki felé, és nem tudom, szoktak-e ilyesmit egyáltalán, de megint csak, honnan tudnám, nem követem annyira mi történik, csak hát végig olyan érzésem volt, hogy a magyarok sosem csinálnának ilyet, mert sokan olyan kicsinek és olyan jelentéktelennek gondolják magukat, és azt hiszik, hogy ők mit tehetnének egy ilyen nagy ügy érdekében, ami ráadásul olyan messze is van, vagy azt gondolják, hogy ez számukra irreleváns, itt pedig mindenki meg volt hatódva azon, hogy valaki vart egy patchwork takarót az afgán menekült néniknek, és mindenki festett vagy írt valamit az egyik kockára, és tényleg elég megható volt, mert már gondolom, hogy nem tudnak angolul, de ha én nem tudnék angolul, akkor is biztosan rettenetesen örülnék, ha valaki ilyet adna nekem, főleg ilyen messziről. és egy pillanatra olyan gonosznak éreztem magam, (és talán egy kicsit kizsákmányoltnak is, ha őszinte akarok lenni) mert nem tudtam nem egy jó adag szkepticizmussal figyelni ezeket az aktivistákat,  akik ilyen nagy elköteleződéssel és lelkesedéssel beszélnek a kampányaikról és a materializálható eredményeikről, és egyrészt kicsit irigykedni, mert ők tudnak ennyire lelkesedni, és hinni benne, én meg csak azon gondolkodom, hogy ha itt van ez a sok civil szervezet, önkéntes meg aktivista, és még elvileg Isten is van, akkor miért nincs már vége, miért van olyan, hogy az emberek halálra éheznek a 21. században, többen halálra fagynak télen a házukban Európában, hogy van olyan ország, ahol meghatározzák milyen lehet a hajad, különben törvény sértő vagy, és hogy Bp-en nem engednek be valakit a Morrisonsba csak mert afgán. (ill. hát feltételezhetően ezért)

ilyen transzparensek voltak

ilyen volt a vacsora, úgy nézett ki, mint egy jótékonysági esemény, mindenki köralakú asztalnál ült fehér abrosszal, és ette a paellát meg lasagnát, ez a United Nations molinó meg elég nagystílűvé tette az egészet, hah