azt utálom ebben a fiúban, ami én is vagyok. határozatlan, nevetségesen önbizalom hiányos,szorongó. hogy nem tudja mit akar. hogy egyszerre több értékrendnek akar megfelelni, hogy szégyelli magát olyan dolgokért amiket nem követett el, hogy elutasít úgy, hogy nem is tudja, hogy nem mer semmit.

hogy nem tudja azt mondani, hogy nem.
és én sem tudom azt mondani, hogy nem. nem tudom, nem tudjuk kinyögni, hogy a viszontlátásra. nem tudunk csak barátok lenni, és nem tudjuk szeretni sem egymást, nem, nem igazán. nem tudunk, nem merünk veszekedni ezen, és sírni egymás vállán, csak félve ülünk csendesen a Feneketlen tónál órákig, és nem tudjuk, hogy mit mondjunk.

talán azt várom, hogy örökre ott maradjunk azon a padon, és ne kelljen gondolkodni, hogy mi lesz holnap vagy az után, és hogy mit érzek, és mit nem és én csak türelmes akarok lenni, de nem tudom hogy és főleg, hogy van-e miért. és hogy van-e értelme megbocsájtani, vagy egyáltalán, hogy mi ennek az egésznek az értelme.

mert persze, akármit csinálok, ez mindenhogy kockázat, mindenhogy rossz egy kicsit, és mindenhogy fájni fog nagyon mert most, hogy nincs vége, csak azon gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul, de ha vége lenne, akkor azt hiszem rettentően hiányozna, de akkor talán lenne más, akit sokkal jobban, így viszont nincs más, és nem is fáj, de nem is jó olyan nagyon.
és talán én túl megbocsájtó vagyok, de arra is jutottam, hogy én nem akarok mindenféle szabályokat a kapcsolataimban. nem akarom, hogy csak mert nem lettem azonnal szerelmes egyből kiessen a pikszisből a fiú. nem akarom, hogy csak mert bántottuk egymást, és rosszul bántunk egymással azt kelljen gondolnom, hogy biztos nem  tisztel, vagy hogy én nem tisztelem, és akkor biztos nem működne. és nem akarok saját magamnak mindenféle klisékről magyarázkodni.nem akarok kidobni valakit mert mindenki azt mondja, hogy legyen vége most azonnal kurvagyorsan. nem tudom, hogy akarok-e hallgatni még bárkire is. nem tudom, hogy lehet-e legitim ítéletet hozni ebben a kérdésben, nem tudom, hogy én tudnék-e.
 mármint nyilván gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen ember aki valami félresikerült kapcsolatban van, és tudom, hogy nincs jogom olyan kivételesnek képzelni magam. nem ez van, csak hogy én gyakorlatlan vagyok, ez a fiú meg annyira jóillatú.