2012. június 1.

Nem értem, hogy van az, hogy mindenki arról beszél, szegény magyarság már megint hogy el van szegényedve, és a helyzet nem is akar javulni, ó az a svájcifrank hitel, francba, aztán meg az ember bemegy egy bevásárlóközpontba, és mindenki úgy vásárolna*, mintha ingyen adnák, és holnaptól apokalipszis közeledne, vagy feltétlenül szüksége lenne egy hatszázhetvenkettedik szandálkára, ami csak egy pántból áll, de hernyóselyemből van a virágocska a lábfején, így racionális döntés 25 ezret kiadni rá. Persze ezen a ponton semmi jogom megjegyzéseket tenni a 25 ezres szandálokra, én is vettem tegnap egy kritikátlanul drágát, igaz, hogy az bőrből van, és fonott a pántja és gyönyörű. Továbbá szeretem azt is képzelni, hogy nem fog majd nagyon fájni a bal bokám benne, bár ezt az elképzelést nem tartom kifejezetten reálisnak.
Egyébiránt rémesen idegesít az is, amikor az eladónénik a privát problémáikat beszélik meg a vásárló előtt, és nem olyanokról beszélek, hogy hogyan lesz a legjobb a rántott csirke, ne aggódjatok. Nem nem akarom tudni, hogy milyen problémák vannak a ciklusotokkal és mi volt a nőgyógyásznál és hogy kinek a férje került börtönbe sikkasztásért. És nem nincs jogotok borzasztóan elitnek képzelni magatokat, csak mert nevetségesen sokba kerülnek azok a blúzok amiket árul az üzlet ahol dolgoztok, attól ti még nem lesztek hihetetlenül felsőosztályiak és igazdagok és szépek, és nem, nem képzelem azt, hogy jogotok lenne bírálkozni, csak mert nem vettem meg valamit amit kétszer felpróbáltam.


*tudom, tudom, szétnyílik a társadalmi olló, és a szegényeknek egyre kevesebb pénze marad, a gazdagok meg egyre többet vásárolnak, és van a középosztálynak az a része, akiket semmi nem rettent meg a hitelfelvételtől.

4 megjegyzés:

  1. én attól estem hanyatt, mikor voltam egy ilyen "menő" drága üzletben állásinterjún, és a csaj, aki interjúztatott, végig arról beszélt, h ez milyen kemény munka, meg nem való akárkinek meg teljes embert kíván, és mikor nem vettek föl, az volt az indoklás, hogy én ezt a hajtást tutira nem bírnám. fuu nagyon mérges voltam.

    lényeg, h szívemből szóltál :D

    VálaszTörlés
  2. Akinek 25 ezres szandálra van pénze az biztos, hogy nem a devizahitelesek közé tartozik, de nem is hiszem, hogy a középosztályba, ami már olyan vékony, hogy hamarosan már csak két társadalmi réteget lehet majd megkülönböztetni.
    A magyar társadalom nagy része pénzügyi szempontból analfabéta, nincs rálátása, semmilyen tudása. Nincs körültekintés, megfontolás, könnyen megvezethetőek az emberek, és emiatt most elég sokan bajban vannak. Egyre kevesebb lesz a tényleges vásárlóérték, és amilyen nagy tömeget látunk egy bevásárlóközpontban az semmit nem mond el, annak csak egy minimálisabb része az igazi vásárló erő. Egyre több azoknak a száma, akik az olcsóbb terméket veszik meg, mert nincs rá pénzük, így ezekre a termékekre lesz több kereslet. A márkásabb termékeknek az árát így lejjebb viszik, mert rá vannak kényszerülve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildi, elképzelésem sincs, hogy Szegeden hol lehet ilyen "elitkedő" butikokra lelni (jó jó, az Árkádban még soha nem voltam, gondolom ott...?),de teljesen átérzem ezt a kérdést. Most a zara jut hirtelen eszembe, ott tipikusan ilyen eladók vannak, főleg a fiúk, akik rémesen komolyan veszik magukat, és gondolom, hogy a minél szűkebb fekete répanaci a vallásukhoz tartozik.

      Dani, ez az elvékonyodó középosztály érdekes kérdés, bár nem hiszem, hogy megfelelő rálátásom az egészre ahhoz, hogy meg tudjam mondani, mi történik a középosztállyal, ítéletet mondani meg végképp nem tudok/fogok. De azért azt hozzá kell tegyem, hogy a nálunk volt egyszer egy felmérés arról, hogy ki melyik társadalmi osztályhoz tartozónak tartja magát (a középosztályt alsó, közép, és felső szekciókra osztva) és akkor szinte mindenki azt válaszolta, hogy ő bizony közép, pedig elhiheted, a közgázra nem tipikusan a feltörekvő munkásosztály gyerekei járnak többségben. (Persze, tudom, hogy az ilyen bemondás alapú felmérések nem hitelesek, mert az emberek nem akarják bevallani a gazdagságukat, bár sztem ez érthető). Na meg azért azt se felejtsük el, hogy mindenki másra szereti költeni, vagy éppen nem elkölteni a pénzét.

      Törlés
  3. Jól mondod, hogy eddig a középosztályon belül is, szemmel láthatóan meg lehetett különböztetni különböző csoportokat, és pont itt érezhető az a vékonyodás, hogy ezek a csoportok kezdenek eltűnni. Ahogy meg lehet különböztetni azokat az embereket akik a létminimum szintjén, v az alatt élnek. A felsőbb tízezer pedig elég durván meggazdagodott, abba bele sem lehet látni, de nem is ez a lényeg, hanem mindig az amiben élünk, amilyen a közvetlen környezetünk. A felmérésekre egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy egy "kalap szart" sem érnek és pénzkidobás az egész, mert egy időben az összes megyében kellene min ezer fős listát összeállítani, és az már sokkal nagyobb rálátást biztosítana, mert szükség van arra, hogy összefüggések mentén gondolkozzunk, hogy teljes rálátást kaphassunk. Ez azonban nem igazán fog megvalósulni. Itt az alapvető emberi hozzáállással is problémák vannak. Ha az emberek nem is merik bevallani, hogy miként élnek, de azt megmondják, hogy melyik réteghez tartozónak vallják magukat.
    Egyébként ha megfigyeljük a nagy bevásárlóközpontokat, főleg élelmiszerre szakosodnak, sokkal kevesebb ma már a háztartási, műszaki termék, hiába van még piaca. A vásárló erő egyre gyengébb, kevesebb, mert a fizetések lényegesen alacsonyabbak, mint ami elvárható lenne az EU-ban, és szép lassan mindenki megelőz, ahogy az a Szlovákoknak is sikerült már. Még Románia van lemaradva, viszont nekik van a legkevesebb államadósságuk az egész EU-ban, ami számukra gazdaságilag elég sokat fog jelenteni. Magyarország csúnyán kifejezve egy szemétraktár lett, ahol bármit megtehetnek a multik, de nélkülük még lejjebb lennénk.

    VálaszTörlés