Na már most én arra jutottam, hogy addig nem fekszem le, amíg kész nincs teljesen ez a bibliográfia vacak, meg a mentális térképekről szóló szekció, tehát lényegében az egész. K meg már ott alszik a nappalimban békésen, és most még lelkifurdalásom is van, amiért nem szórakoztatom, hanem már megint még mindig a szakdolgozatommal múlatom az időt.
Na de azért nem ez volt egész nap, hanem voltunk a Párizsi áruházban, és vettem könyveket, hogy aztán ülhessük a padon sokáig, amíg nekem végig kellett néznem az egész Budapest füzetkét, amit Indiába küldünk majd el. Majd jött egy hajléktalan, aki olyan sokáig zaklatott minket, hogy már nem bírtam megjátszani elég hitelesen,hogy nem értek magyarul,majd amikor nem beszéltem elég hangosan(=nem hallotta mint mondok) borzasztóan megsértődött, és elkezdett ordítani velem, hogy micsoda egy hülye vagyok.
Erről egyébként valamiért az jutott eszembe, amikor a lábműtét előtt az orvos egyfolytában arról beszéltetett kérdezett, hogy kik a kedvenc szociológusaim, én meg Bourdieuról dumáltam valamit, meg a kultúrális tőkéről, meg hogy Durkheimet a metrón olvastam első évben és milyen borzasztó volt, ez után nem emlékszem már mi történt, csak hogy ott voltam az asztalon. Persze, nem is én lennék, ha ezt nem teszem ide.
Közben amúgy már hatszor elhatároztam, milyen más foglalkozásokra kellene váltanom a szociológia helyett, komolyan mondom,mintha csak ugyan arról beszélnénk, beszélnék egész végig, és így magyarként, magyarként aki mindig sírva vigad, és mintha komoylan mindig csak arról lenne szó, hogy milyen borzasztó nekünk, milyen borzasztó, hát olyan borzasztó, hogy Indiában még a gazdag családoknak sem mindig van áram a házában. (Ja mert ma azon is gondolkodtunk, többek között, hogy mit adjunk egy indiai családnak nászajándékba, miután meghívódtam egy lagzi bihari verziójába, kár, hogy okkal rettegünk attól, hogy a fehér,annyira nem is szőke fejünket többen bámulnák, mint a menyasszonyét)Szóval eredetileg a bekezdés mondat elején azt akartam mondani, hogy szerintem magyarként ez, hogy szociológia különösen tragikomikus, tekintve, hogy többet beszélünk a társadalom problémáiról, mint arról, hogy milyen király a szociális ellátó rendszerünk, állandóan csak a problémákról van szó, a kellemetlen ördögi körről, körökről, amik micsoda öröm, körülveszik az életünket, cigány,3h, BAZ megye, nincs munka, zsákfalu, mit tegyünk, testhezálló ez kérem. Na de azért mégsem annyira, az ember mégse érezze már magát hasznosnak, milyen világhoz vezetne az.


(Ez a bejegyzés már megint rémesen konstruktív, tisztában vagyok vele, köszönöm.)