Egyre kisebbek és rövidebbek lettek a lábaim, és minden olyan fekete, meg légüres volt, nem is tudom, aztán megjelent a doktorbácsi, lebegett a köpenye, mint valami szárny, és csóválta a mutatóujját, mint aki éppen fenyíteni készül, meg aztán magyarázott is valamit, nem emlékszem mi volt pontosan, csak arra hogy rossz volt, de akkor felébredtem.

Mikor fogok már ettől megszabadulni, anya szerint túl sokat foglalkozom a lábammal, ja igen, megnézném én, hogy te mivel foglalkoznál,ha két hónapja nem tudnál járni, nem hogy rendesen, sehogy sem, és egész nap itt lennél kibaszott egyedül, és féléjszakás kalandod is csak a településkutatás könyv mentális térképezés fejezetével lenne. Mi a franc. Szabadulni akarok már ettől az egésztől, hogy itthon lenni, szakdolgozat, nem tudok lemenni a lépcsőn, nem tudok kimenni amikor jön a postás, nem tudok levenni egy üveget a spájz polcáról mert nem tudok lábujjhegyre állni, nem kapcsolja be senki az elszívót, nem tudom minek a hipermondern konyha ha nem is használjuk, nem is működik, hogy is felejthettem el. És egyre többször nem tudom mit kezdjek magammal, nem tudok szembenézni ezzel az egésszel, magammal, meg az állítólagos problémáimmal, amik úgy teszek mintha nem is lennének, mert az ágyamból úgy sem tudom megjavítani egyiket sem, mert ahhoz talán magamat kéne megjavítanom,  tudom, tudom, mostanra megtanulhattam volna konfliktuskezelni, szembenézni magammal, az emberekkel, vagy egyáltalán csak a szemébe nézni valakinek, hogy ilyen egyszerű dologra sem vagyok képes. 

Mindig eszembe jut Kasia is, és amikor azt mondta, hogy én mindent úgy eltávolítok magamtól, és külső pozícióból figyelek, én próbálom magam külső pozícióból szemlélni, ha másra nem, kezdetleges önkritikának biztos megteszi, de egyre csak megijedek magamtól, az egy dolog, hogy rendszeresen nem vagyok őszinte magammal, nem tudok őszinte lenni, nem tudok semmit kimondani, magamnak se, igazán személyes dolgokat, hogy mit akarok, meg mit gondolok erről vagy arról, és hogy mi hiányzik, csak olyan dolgok hiányoznak, amikről nem is képzeltem, és rettegek hogy ez már nem is én vagyok, vagy mi van ha én tényleg ilyen vagyok, lehet, hogy rossz vagyok, de ki vagyok én, hogy egyáltalán megmondjam, hogy mi a rossz,

Mintha rajtam kívül mindenki annyira tudná mit csinál.