olyan nyomorultul érzem magam, hogy még rinyálni sincs kedvem. tényleg.
majdnem mint tavaly tavasszal, amikor gyanítottam, hogy beteg leszek ,de azért elmentem a hülye szakkolis sörözésre aztán még m-mel elgyalogoltunk esőben a borárosra, és mire haza értem, folyt a cipőmből a víz,majd olyan beteg lettem, hogy 2 napig gyakorlatilag nem aludtam és nem ettem. most a hasam fáj, meg a hátamon van púpnak egy EU pol vizsga, szóval az is fáj.


ja meg nem tudom említettem-e már, hogy állandóan rossz a lelkiismeretem. egész életemben minden elértem amit akartam, még akkor is amikor úgy tűnt, hogy nem, vagy nem eléggé, de aztán mindig sikerült. talán mert tudtam, hogy sikerülni fog. vagy mert annyira rettegtem, hogy nem fog menni, hogy addig küzdöttem, amíg végül is megkaptam mait annyira akartam. nem tudom. azt viszont tudom, hogy soha nem érzem magam elég jónak, ami viszont még rosszabb, az az, hogy ezért nem tartom magam teljesen hibásnak.