addig nem érted meg, miért teszik az egyedül a templomban ülő özvegy nőket a filmek drámai jelenetei közé(vagy legalábbis, miért érzékeljük ezeket drámainak) amíg el nem mész a templomba egyedül.
hát igazából, egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ehhez most kellene-e kommentárt fűznöm, de inkább befogom a számat.*
a MÁV 8473255467-es számú csodája a félméteres kupacban a vonatba fagyott hó.


*szóval csak azt akartam mondani, hogy ott ültem az utolsó sorban egyedül,és rettenetesen szomorú volt az egész,mert mindenki a családjával ült, és nem ülhettem a barátnőimmel, mert ők egy másik barátnőjükkel ültek akiknek szintén nem volt a családja, és még ott volt a 3 további húg, és az anyuka is, és mind olyan csodásan voltak felöltözve, és olyan méltóságteljes volt, a lelkészben pedig volt valami fura kedvelnivaló szerénység, mintha az egész csak egy magamfajta laikusnak szólna, és nem azt akarná érzékeltetni, hogy ő bizony márpedig egy lelkész,
de a zavartszemű bácsi akkor is ott ült végig a szomszédos sorban egyedül, és szegény olyan zavart volt mintha nem tudná hol van és mit csinál, azt hittem először, hogy hajléktalan, mert egy zacskót szorongatott, de a kabátja túl elegáns volt ahhoz, hogy tényleg hajléktalan legyen ésés nem tudom ez egy kicsit elrontott túldramatizált bejegyzés lett de nem hagyom piszkozatnak mert a másik változatot amit tegnap kezdtem írni azt piszkozatnak hagyom pedig én soha semmit nem hagyok félbe, legalábbis itt nem
de ettől még nem azt mondtam amit akartam mondani.