hohohohóóó

remélem amikor majd a gazdszoc dolgozatomat írom, ugyanígy (ugyanúgy) az ablak előtt (mint Carrey) fog esni a hó, mint most. egyébként egészen imádnám a havat, ha lenne szeretnivaló télikabátom* és meleg, szőrös cipőcském. de ez utóbbit még akár pótolhatom is hamarosan. no jó, de váltok át fashion bloggá.
csak hogy valami értelmesről is véleményt nyilvánítsak, szerdán meg az volt, hogy angolon, amikor a társadalmi rétegekről volt szó, a tanárnéni megkérdezte, ki hova sorolja magát, és akkor a csoporttársnőm kitette a dizájner táskáját és bejelentette hogy közép közép osztály. (mivel leszűkítettük magunkat felső-, közép-, és alsóközéposztállyá.) igazából azért háborít fel ez az egész dolog, mert nem elég, hogy szerda reggel 8 óra van, még döntsem is el 2 szóban a társadalmi státuszomat? jó, nyilván nem ez a probléma lényege, hanem az, hogy nagyjából azon múlik, hogy hova tartozónak tekinted magad, hogy a családod hogyan viszonyul a pénzhez, és mit neveltek beléd.
egyébként voltam ma színházban ami egy iskolában volt, egy aulában, mai olyan nagy hogy álmodni se mernénk ilyesmiről a jó öreg tömiben, arról nem is beszélve, hogy volt világítás, és amikor kijöttem esett a hó.
emellett meg remek volt az előadás, annyit nevettem, hogy a végén fájt az arcom.
emellett anyám fő problémája, hogy idén is egy lakótelepi lebujban tartják az iskolabált, milyen dolog ez.







*van kb 5 kabátom,ami nyilván a töredéke Carrey készletének, de van aki napi 5 dollárból él, befogom.