közjog,örökre a szívembe zártalak.

Mennyire jóarcság már beírni foglalkozásnak ebbe a Szépművészeti Múzeumért petícióba, hogy félisten. Amúgy fura, hogy szinte csak értelmiségiek írták alá.


egyébként kezdek attól félni hogy túl komolyan veszem magam. nem tudom ez honnan jött,de van.

Ja meg a nap hírei:
tegnap fedeztem fel,hogy a jövő héten 3 vizsgám van, amelyek közül az egyikre 1 délután alatt akarok 4 könyvet abszolválni. Jó nem. Azt mondta a bácsi, hogy olvassuk át őket.
Felfedeztem,hogy a hajam már szinte elég hosszú ahhoz hogy be lehessen fonni(:DD)
50.vagyok a legaktívabb magyar felhasználók közt postcrossingon:):D

Nem is említettem, hogy van ez a fiú T társaságában aki közgazdász,(bár nincs meg a diplomája mert nem képes lerakni egy retek nyelvvizsgát,de ez a szempontomból sokadlagos) és nyilt titokként kezelik, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve(vagy hasonló) /Járnunk kell (és ez kezd zavarni, mert mindig a másik fiúhoz hasonlítom,akivel viszont én érzem úgy hogy járni szeretnék, bár ő nyilvánvalóan nem pont ezt akarja tőlem). Ja és azon az ominózus múlt szombat estén megint 3-szor fejbevágtuk egymást,amikor azt hittük tudunk táncolni pedig nyilván nem. Plusz az öccse úgy néz ki mint apám 15évesen (ezt fényképről állapítottam meg), és már ez is idegesít.
Meg az is idegesít,hogy a hülye meghívólevelem még mindig nincs meg, szóval aggódhatok mi van ha elveszik az a vacak és akkor dobhatom ki a repülőjegyet is.
még akartam csomó mindent mondani,de mostmegmárelismentakedvem.

vajon miért futok egy olyan szekér után ami nem hogy elment,de soha nem is létezett?

ma amikor vettem újságot és a gigahelyes* újságosfiú megkrédezte, hogy van e macskám mert ajándék cicakoszt jár hozzá, majdnem elbőgtem magam, amin ő is egészen meglepődött meg én. mindezek ellenére még midnig nem érzem magam patetikus ribancnak.



*nevetséges ez a szó

vajon azért hogy nem perelik be rádió88-ot, hogy a honlapján egy rakás láthatólag alkoholizáló 15 évesről közöl képeket?

ma meg a szomszéd gratulált a gyerekemhez.
nem vicc.

nem akartam lelombozni azzal hogy még fiú sincs akitől legyen.

én olyan undorítóan féltékenykedő vagyok mindenre és mindenkire, hogy annak ellenére hogy mások nem tudják tisztára szégyenlem magam.

Sheremetyevo,jóégdeszépvagy

az egy dolog,hogy nem vesztek fel,de legalább ne csináljatok úgy mintha sajnálnátok mikor egyértelműen nem, és ne kivánjaok sok sikert sem, mert nyilvánvalóan egy kicsit sem érdekel benneteket mi van velem.
mindegy,Einstein is bukott meg, és Aronson is boztosan, de még jó hogy Isten nem ver bottal.

oké,nyilván én vagyok a legnagyobb büdöskölke a világon,de ettől még a frász jön rám is ettől a 25nap Oroszhonban tervtől, hiába kétség kívül fantasztikus, a vízumos néni meg orosznak hitt

Heinrik Ingensonnal legjobb barátok szeretnék lenni:

annak ellenére hogy tudom,hogy anya szeret haragszom rá,mert anynira aggódik értem hogy tisztára elorntja még azt is aminek örülnöm kéne, és ez eléggé zavar, mivel most azon goörcsölök aminek örülnöm kéne amiatt aki feltehetőleg a legjobban szeret.

hát kérem hogy van ez?

Velem az a baj,hogy mindig csak utólag vagyok okos. Főleg a vizsgáimat illetően. Kezdem azt hinni, hogy előre nem megy.
Anyám annyira jó fej, még midnig próbál meggyőzni arról, hogy menjek inkább németet tanulni, befizet valami kedves germán városba akár egy hónapra is, ott tisztaság van, nem kapok hepatitist és nem rabol el az orosz maffia.Nem is értékeli, hogy az éjszaka vonatozást saját magamtól(!!) elvetetettem, és már úti társat is találtam, aki feltehetőleg nem tömeggyilkos (ezt a facebook képéből ítéltem meg, amin egy kicsit jól néz ki egyébként, bár ez a jelenlegi helyzetemben sokadlagos, mivel lehet hogy még a nevetségesen könnyű tárgyból* is sikerül megbuknom, mivel annyira keveset alszom, hogy még a meglévő kevés agyi képességem is kárba megy.) Szóval visszatérve anyára, minden adandó alkalommal mártírkodik,hogy megint nem lesz pénzünk így Svájcba menni, ennek ellenére amikor javasoltam, hogy menjek bécsből,ahonnan egyébként vagy 50ezerrel kevesebbért elvisznek Moszkváig akkor ezt el kellett vetni,modnván mi van ha elromlik a kocsi, és nem érünk oda, eltévedünk vagy franc tudja mi történik,de a lényeg hogy esetlegesen lekésem a gépet.(Egyébként nem ezt hívják problémagyártásnak vagy túlaggódásnak?
Meg vagyok áldva.

*amiből csak az a lány akit "nem túl okos lénynek" titulál mindenki

A körülményekhez mérten* egészen izgatott vagyok, emilezek egy fiúval, aki feltehetőleg igen lelkesen jönne velelm Moszkvába, sőt esetlegesen Szentpétervárra is, meg esetlegesen mások is.
Visszatérve a jelenlegi helyzethez, pillanatnyilag a repólőjegy miatt aggódom még, meg a vízum miatt, és hogy mi van ha elveszek, és hogy egyébként egy szót sem beszélek oroszul azon kívül, hogy davaj vodka (szép, mondaná apám):D Az is egy valós problémának tűnik, hogy feltehetőleg mindneki vagy 5 évvel idősebb lesz nálam. Azon gondolokozom még, hogy ha a csoporttársam mégsem megy Macedóniába megpróbálom rávenni, hogy jöjjön inkább Moszkvába. (hahaha, mégismiafrásztgondolokén?)
Ja meg késtem ma 20 percet a valszám zhról,amin végülis átmentem ugyan, de akkor is,milyen dolog már hogy 10 percenként jár a 49-es?










*valószínűleg bukott szocpszichó vizsga, ó ó ó

Kedves Bukovskaya kisasszony, ugye azt maga sem gondolja komolyan, hogy megveszem a jegyem Moszkvába, és majd ott ragadok egyedül?
kösz ézsé!

ja egyébként azt álmodtam,hogy szénsavmentes kólás pezsgőt kellett innom,amit álmomban nagyon utáltam, aztán meg fel akartam/kellett robbantani egy repülőt,ami tele volt azokkal főleg akiket eléggé szeretek, és csak akkor élhettem túl ha meghúzok valami gubancos zsinórt de szigorúan csak ha előre ülök az első vagy második sorba ahova csak akkor lehetett ha megfejtek valami kvízt.

Persze,természetesen, mint mindig most is úgy érzem utólag sokkal sokkal okosabb vagyok,de annyira szörnyű volt, hogy ott ültek vagy tizenöten, mind fürkésző überszkeptikus arcifejezéssel, néha halványan elmosolyodva, de szigorúan csak amikor észrevették hogy odanézek(és igazából biztos nem is voltak szkeptikusak, sőt nem voltak még gonoszak sem, csak önmagában a szituáció,pontosabban hogy ez mégiscsak egy felvételi, tette őket gonosznak tűnővé...) és miért kellett az a fotel? mármint...gyönyörű meg minden, de nem kell fotelba rakni,mint akit épp vallatnak, méginkább úgy nem mintha valami meg nem értett szaktekintély lennék,akiről még nem tudják, hogy az.

rájöttem, hogy az a baj a vizsgaidőszakkal, hogy nincs kit megölelni.(ez általánosan az élettel baj, igazából)

kiváncsi vagyok mi alapján döntenek egyébként, úgy érzem mindenki iszonytatóan okos rajtam kívül,hihetetlenül műveltek én meg makogtam össze-vissza, habár lehet,hogy ők is, ezt soha nm fogom megtudni, de kárörvendő vagyok, mert B meg szerintem kissé elásta magát a sörözésen, amikor arról kezdett el beszélni igen alpári módon, hogy milyen ocsmányköcsög(van ilyen szó?)módon dobta ki a volt barátnőjét(nem csodálom,hogy nem jár vele senki, najóde,egy kicsit) a másik B meg szédküldte eme nagy hírt smsben a társaság maradék ott nem lévő felének.Masszív 20 éves szint.

ez kérem gigalájk.

hey,dat's sweet:




cutesy:





haaaaaaaaay.

ja,meg megyek Voronyezsbe, mostmár csak embert kell találnom, aki majd lézeng velem még pár napig moszkvában,mert én azt nagyon szretném, de tényleg.
Szeretnék én még osk mindent, több akaraterőt, irányítható gondolatokat,Muse koncertet itt és most(najónem) átmenni közgázból, a fiút, tényleg azt gondolni,amit hiszem hogy gondolok. Szeretnék még nem hazudni saját magamnak és nem elérzékenyülni minden adandó alkalommal.


Ian Thomas annyira fantasztikus, a West onion packers societyrőln nem is beszélve.

mostanában még a késős fiúnál is többet kések*, és rájöttem hogy azért dugult el a csap mert a görb este után amikor a fogamat mostam beleesett a kupak,ami szinte teljesen passzol bele. nem vicc.


*a hányós lányhoz nem vizsonyítom magam inkább

igen,mostantól ezt csinálom.

de én mosolyogtam akkor is basszameg, mert nem vagyok gonosz,sem kárörvendő és tudok örülni más örömének akkorisakkoris.
most meg már olyan értelmetllennek tűnik amit egész nap vártam hogy megkérdezhessek,hogy van ez?

még mindig szoktam csodálkozni a saját naívságomon,komolyan nem értem, hogy hihettem azt,hogy majd pont én.
illetve,miért én nem?

8 perc múlva irie maffia van cenen én meg lúzer vagyok,pontosabban nem ott.

A tény hogy a vizsgaidőszakban meghalni sem lesz időm akár még azt is jelentheti,hogy túl fogom élni. Ez jó.

Az is jó,hogy ma egy Tony&guy hajformázó tulajdonosa lettem végre*(és a pénztárcám is vékonyabb egy kellemetlenül nagy összeggel,amiért csak az kárpótol,hogy 600-ért sikerült megebédelnem),és hogy egy New Yorki, egy izlandi és egy lengyel képeslapcserének nézek elébe (lullz@myself, chapter 629633) ami fantasztikus, szerintem.
Ettől függetlenül mostanában túl sokszor fáj a világ,nem mennek a dolgok,anyám hatszor annyi problémát és felelősséget akaszt a nyakamba mint amennyire szükségem/kapacitásom van, aggaszt hogy nem tudom mit csinálok jövő félévben, (értsd:Európa melyik felén leszek) valamint az is hogy szorongok mint egy elmebajos, és legszívesebben visítva futnék a legkedvencebb csooporttrsaim társasága elől is. A titkon kedvenc csoporttársakbtól meg csak szimplán kapok gyomorgörcsöt.
Nem annyira tudok mit kezdeni anyával sem, pontosabban azzal,hogy a dolgot amit legjobban szeretnék megosztani valakivel nem mondhatom el szinte snekinek,neki meg főleg nem, és kivételesen nem is a szégyenlősségem miatt,hanem puszta racionalitásból,és mert tudom mit válaszolna, és tudom,nem értené meg. Ehelyett ilyen kérdésekkel zaklat,hogy hol a harisnyája, eg hogy legyen a kérdőívezés.(kitérdekel?)A Kaán Károly versenyről nem is beszélve.
Megrémít a legjobb barátnőm is,aki társkereső hirdetést akar feladni, mert nekem ez soha nem jutott eszembe, és ha így folytatom tényleg zárdába vonulhatok, de akkor sem fogok csetelni mindenféle random idegenekkel, ismerem magam, elkezdenék kötődni egy meberhez akit nem ismerek, egész nap várnám ez emiljeit,majd kiderülne róla,hogy van valami eltitkolt dolga amin hirtelen senki sem tud túllépni, én meg végképp nem,főleg ha figyelembe vesszük a finnyásságomat/abnormális elvárásaimat nem csak magammal de másokkal szemben is, és hogy soha semmi/senki nem elég jó.(aka seggfej vagyok,de legalább van önkritikám)

*ennek a mondatnak köszönhetően nyilván fogok veszíteni legalább 5 olvasót,már ha létezik ennyim összesen


tetszetős:

Meghalt A macska.
Vége az életemnek.
Na jó,nem,csak kitépődött a fél szívem. A másik fele akkor fog amikor E. elköltözik Londonba.

Clearly my life rules.