belefáradtam abba, hogy én tudom mit akarok* és teszem a dolgom** te meg nem, és hogy az anyukád szemében minden egyes alkalommal amikor megtudja hogy sikerült csak azt látom, hogy 'az én gyerekem miért nem? és én miért nem?'
nem várom gratulációk tömkelegét, de legalább ne kelljen már lelkifurdalást éreznem, csak mert sikerült.

különben meg, nem akarásnak nyőgés a vége, vagy hogy van a közmondás.



*jó igazából nem, de legalább vannak pillanatnyi céljaim
**vagyis amit elvárnak tőlem, te meg teszel az elvárásokra összességében nem tudom melyik a rosszabb