Ma láttam egy füstölő bokrot a Gellért téren.

hüm hümm.

Mostanában sokszor olyan 'dézsávű' hangulatom van. Az egyik nap előhalásztam a rgéi oxfordi képelapokat, és ettől hirtelen annyira annyira vissza akartam menni. Aztán meg a nyakláncot, amitől mégjobban és egész szomorú lettem. Aztán meg volt valami illat amiről Hollandia jutott eszembe.Valami olyan parfüm illat,mint ami ott volt Stephaniék házában. Mintha ez nem lenne elegendő,láttam egy ifjút akinek meg olyan kiskacsás(!!!!) adidasa volt mint Stephanienak.
Félelmetes mennyi közös volt bennünk,és milyen szomorkásan végződött az egész. É meg még újra is kiment,megáll az eszem.
Mindegy ha T barátnőmm összeházasodik a hollanddal,akkor remélhetőleg ott tartják az esküvőt, és akkor majd megint mehetek.

Annyira de annyira haszonleső vagyok hogy az már fáj.

A deviantart galériák nézegetése:

1.fájdítja a szívem, mert én nem tudok ilyet

2.fájdítja a szívem, mert nem érzem magam elég szépnek és csinosnak ahhoz hogy saját magamnak modellt álljak mindenféle vintage kinézetű fotókompozíciókhoz

3.eszembe juttatja,hogy vajon hol afényképezőgépem?

Ja és rémesen irígy vagyok arra a bácsira akinek a 49-es vonalán van fotóstúdiója egy rakat régi kamerával! blahhh. najó,nekem is van vagy 8. De újabbakat szeretnék.

Van egy rendszeres olvasóm! Milyen hizelgő! (kár,hogy nem tudom megnézni az datlapod,a blogod pedig már vágyálom kategóriába esik,nyilván...)

Oh hát.
Végre itthon vagyok. Jó érzés úgy fürdeni hogy nem kell attól rettegnem mikor fogy ki a meleg víz. Az is jó,hogy nem a villamos csilingelésére riadok minden reggel.
És éhes vagyok.

Az áfonyás rudi a pöttyös megszégyenítése de komolyan. Várom a pillanatot amikor a nagymamám kitalálja,hogy a legfrissebb szilvalekvárjából(amiben meggyőződésem hogy 8kg szilva és 6 kg cukor az arány,de állítása szerint csak 2 .... ) és túróból túrórudit készít nekünk.

Annyi embert löktem ma fel a Nyugatiban, és annyian szitkozódtak, hogy biztosan pokolba fogok jutni. Kinevettek az 'eszméim' miatt,ami rémesen bosszant. Mármint ki ebben hisz, ki abban. Szerintem annak a legrosszabb aki semmiben nem hisz, szóval még mindeig jobb ha valami olyasmivel értek egyet amivel sokan nem, mintha mondjuk 'selátsehallDömötört' játszanék, vagy nem? De ez nem is fontos igazából.

Kár hogy az ember agya nem kivehető, hogy addig ne tudna gondolkodni. Tartályba is hajlandó lennék rakni,mint annak a filozófusnőnek az elméletében,akinek nem jut eszembe a neve,és akit a matyuska babára hasonlító hallgató tanított tavaly.Najó,akkor legalább kikapcsolható llenne.





Holnap pedig megveszem a statisztika könyvem,csak mert az a kedvenc tantrágyam!

Még mindig nincs nyomtatóm,pedig hétfőre úgy 150 oldalt kellene kinyomtatni. Van viszont finom kalács,meg sonka,tisztára mintha húsvét lenne.
Voltam ma úszni is,egész jó volt.

Ja és még nem csináltam semmit ami elég botrányos (aka izgalmas) ahhoz hogy én is bekerülhessek a csopiképregénybe.
tökszar.

23:05

Furcsa,hogy mindig az elesett segít a még elesettebben.

AZ is fura,hogy reggel mindig relatíve jó kedvem van,este meg a pokolba kívánok mindent és mindenkit. Főleg az anyukámat aki azzal zaklat kiket akarok meghívni a hétvégére, annak ellenére hogy tudja senkit. Imádom amikor emlékeztetnek a népszerűtlenségemre.

A plitológia órámon meg van egy cuki fiú aki át akar íratkozni statisztikára. Ez az én szerencsém.