Néha azért is jó lenne, ha lenne egy partnerem, mert megbeszélhetnénk ilyen nagyon fontos dolgokat, mint hogy ha rácsöppent a pulóver ujján a mintára a pad thai szósz de amúgy teljesen tiszta, akkor attól még fel lehet-e venni.

Vagy

Amikor az ember felszáll a buszra, és tudja, hogy csak pár megállót akar utazni, akkor lehet egyedül kivül ülni? Csak mert az előttem ülő csajt, aki ugyanezt csinálja, csak még oda is teszi a Deichmannos szatyrát totál bírálnom kell, mármint mi az, hogy "nem engedi meg", hogy más oda üljön? Én meg ugyan ezt csinálom, csak az oké, mert tudom, hogy le fogok szállni? Jó, ha egy idős néni jönne, akkor biztos felállnék amúgy is, most biztos nem érzékeltettem rendesen a kérdés súlyosságát, de azért gondolkodjunk már el ezen a nagyon fontos kérdésen.

Harmadrészt meg, az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy a sportmelltartómban van a legjobb mellem, nyilván mert az egy kerek alakú kosár, amilyet mostanában nem igazán szoktam hordani, mert viszonylag kényelmetlen, de ez a sors mekkora iróniája? (főleg, hogy turkálóban vettem (bár ez undorítóan hangzik) és Primarkos (pedig sose veszek elvből Primarkos cuccot (különben ez az egy elvem van)

Hát még mindig jóformán minden reggel elmorzsolok egy könnycseppet, amikor realizálom, hogy reggel 6 van, és én már fel kellett, hogy keljek. De holnap lesz a pályafutásom első igazi meetingje, olyan izgalmas! Már saját tűzőgépem és tűkiszedőm is van! oh, the intrigue. A nő, aki a múlt héten jött már fel is mondott, úgyhogy egész jól bírom, a munka hőse vagyok.

A szorongásom még mindig nem kell félteni, pl. állandóan azon is szorongok, hogy nem alszom eleget, szóval egyik nap már 20.36-kor feküdtem az ágyamban(!!!), csak mondjuk az a baj, hogy nem alszom valami jól, hajnali 2-3 körül felébredek és utána még vagy ötször. Tegnap vettem melatonint, és így már sokkal jobb volt, csak egyszer ébredtem fel. Szorongok még azon is, hogy a hétvégén találkozom az unokatestvéremmel meg a soha nem látott unokatestvéreimmel, és abszolút látom a potenciált arra, hogy kellemetlen legyen. Azt a konfliktust kerülöm éppen, hogy az unokatestvérem szerint ne menjünk a Frei caféba mert az túl drága (ezer forint egy kávé ott?), de amit ő kinézett, az kb az elviteles kávézó a Blahán, ahova senki nem ül be, és annyira kínos. Mármint nem kell a Vajba menni, ahol abszurd drága minden (de legalább finom), de hogy a soha nem látott rokonod nem tiszteled meg azzal, hogy nem a sarki gyrososnál iszod a kávét, az teljesen gáz. A szüleim szerint amúgy biztos, hogy van valami titkos oka, ami miatt most hirtelen olyan szükséges volt találkozni, és már nyolcszor elmondták, hogy ne válaszoljak kellemetlen kérdésekre, mint mondjuk a vagyoni helyzetem, a szüleim vagyoni helyzete, a legújabb lakásunk (arról nem is tudnak), a nyaralónk, mit tudom én. Annyira kellemetlen már önmagában az is, hogy ilyenekre kell felkészítenie magát az embernek a rokonaival kapcsolatban. Vagy eszembe jut még az is, amikor a nagynéném megkérdezte, hogy mit fog anya csinálni, ha apa meghal az egész "vagyonnal" vagy mit tudom én, és hát ez annyira felháborító és rosszul esik, mert amúgy őszintén, ki gondolkodik ezen, és nem is akkora vagyon, hogy ezen gondolkodni kelljen, de szeretném azt válaszolni, hogy majd eladunk mindent és veszünk belőle Gucci-t mint Kulcsár Edina. Ez kb annyira volt ízléses kérdés, mint az a nő. 

Meg amúgy csalódott is vagyok, mert már száz éve (vagyis több hónapja) beszélek tinderen egy fiúval, és úgy volt, hogy múlt héten pénteken végre randizunk, de persze nem randiztunk mert lemondta és most meg elutazott egy hétre. Fogalmam sincs, mit gondoljak, amikor valakinek ennyire nem fontos találkozni, ugyanakkor mindig írogat nekem.

 Jól elbuktam a blogvembert, bár Dolly szerint még az egész hónap hátra van, szóval most mégis írok. A múlt héten még az internet is kiment, és úgy is maradt napokra, mire nagy nehezen kihívtam a Vodafone-t.

Szóval elkezdtem dolgozni, és úgy közepesen élvezem. Eleve teljesen abszurd azt mondani a dolgozásra, hogy élvezem, ki akar szánt szándékkal korán kelni, mit korán kelni, hatkor kelni és aztán fáradt lenni délutánra. Én ezt nem akartam. Amúgy a szociális munkásság mint dolog érdekel, érdekesek voltak amiket idáig magyaráztak, a fizetésem csak közepesen rossz magyar viszonylatban de az egy kicsit böki a csőröm, hogy ugyan én plusz pénzt kapok azért mert mesterszakom van (meg a nyelvvizsgákért is), egy másik nőt felvettek úgy, hogy valami jógával kapcsolatos diplomája van valami egzotikus főiskoláról. Nem vagyok olyan mérges, mint az a nő, aki ma hangosan ordítva jött ki a Magyar Postától, de azért egy kicsit igen. Meg hogy jól kikűzdőttem a külföldi diplomám is, amit teljes mértékben én akartam, a szüleim felől biztos lehetne dipim akárhonnan, bár biztos nem, mert azt is ők javasolták, hogy a Corvinusra menjek. Egyébként annyit nagyon fontos még tudni, hogy minden szociális munkás döbbenetesen sokat tud beszélni, vagy legalábbis majdnem mind, még a portás meg az asszisztens is. Mondjuk ha az lenne a feladatom, ill. annyi stimuláció érne, hogy egész nap emaileket rendezgetek meg papírokat nyomtatok ki, akkor én is beszélnék egész nap. Várjunk csak.... idáig az a feladatom, hogy papírokat rendezgessek dátum szerint visszafelé, mert valaki azt vette a fejébe, hogy jó vagyok a papírmunkában, meg a monotonitástűrésem is szuper, és akkor most ezt csinálom. Szerintem hetek kérdése, és kicsit elsorvad az agyam.

Arról beszéltünk múlt héten a pszichiáter nénivel, hogy nem tudom nagyon jól felmérni a távolságokat meg az időt sem, és tényleg nem, ill. csak most figyelem meg ezt igazán. Nem (csak) arról beszélek, hogy amikor unalmas valami, akkor úgymond nem telik az idő, mert attól, hogy unalmas van, hogy tudok egész jól koncentrálni egy feladatra, hanem, hogy egyáltalán nem tudom, mi mennyi ideig tart. Mint mondjuk ma Újbuda központtól el kellett gyalogolnom a postára, ami kb 5 perc, de lehet, hogy annyi se, de kész örökkévalóságnak tűnt részben mert hideg volt, és mert semmi kedvem nem volt hozzá, és mert semennyire nem tudom felmérni, hogy valójában mennyi ideig tart gyalogolni pár száz métert. De más dolgokról se tudom felmérni, hogy mennyi ideig tartanak, mint mondjuk megigényelni az erkölcsimet (tologattam kb 4 napig, mert lehetetlen feladatnak tűnt), vagy levágni a körmöm, kifesteni a körmöm (szerintem soha nem fog már megtörténni). Ja meg még az is van, hogy már a második gyógyszert vonják ki a forgalomból amit a depressziómra és enyhe adhd-mra kapok, a másodikat nem sajnálom, mert egy förtelmes ízű kanalas volt, de akkor is, frusztráló, hogy van még 3 napra való, és kész.

 Kedves Naplóm! 

Ma az egyik apai unokatestvérem (,akivel egyébként sosem tartom a kapcsolatot, kivéve amikor az egész családdal találkozunk) felhívott, hogy találkozót akar szervezni az unokatestvéreinknek. Még ketten vannak, egyiküket sem ismerem, és egy kicsit szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban. A másik két unokatestvérem apukám középső bátyjának a gyerekei, akivel apukám kb 30 éve nem beszél, mert jó kellemetlenül viselkedtek amikor meghalt a nagymamánk, és most is ők kerestek meg minket igazából, csak a szüleim nem voltak valami proaktívak az egésznek a megszervezésében. 

Anya már elmondta, mit nem szabad mondani a balatoni házról meg a vagyonunkról (ez a szó is, lol), biztos minden nagyon jó lesz. (vagy nem)

blogvember 2

 Már tegnap jól elbuktam a blogvembert, de mindegy is, hagyjuk is figyelmen kívül, most már így is blogoltam havi egyszer, ami mostanában az átlagom, haha. 

Nagy érdeklődéssel olvastam mindenki posztját az evésről, szóval elmesélem fotó hiányában, hogy tegnap egy Zelma nevű helyen voltunk a szüleimmel Füreden, ami egy borbár igazából, de lehet enni is, és mi ettünk. Szerintem nagyon finom volt, valami csirkemell céklaszósszal meg rántott kecskesajt golyóval, csak aztán.  A kecskesajtból volt egy darab golyó, meg még cékla szósz, és egy kis zöld bab (mungó bab talán, nem klasszik zöldbab, csak nem tudom a nevét), és semmilyen más köret. Apukám látványosan szenvedett, mert krumplit akart enni biztosan, és mert a háta mögött sokan beszélgettek nagyon hangosan (ettől én is szenvedtem), de a csirke nagyon jó volt, és most ettem olyat először, hogy a csirkemellen bőr volt, apukám pedig irtózik a bőrtől, szóval itthon sosincs bőr semmin, kivéve, ha specifikusan megbeszéljük. 

Azt akartam még elmesélni, hogy idén amúgy olyan keveset olvastam (csak kb 40 könyvet, de nem is vezettem mindet molyon), mert újabban kötni szoktam, nagyon lassan megy, minden sokáig tart, szóval sokat nézek mindenféle sorozatokat, beszéljünk ezekről. (Az az érzésem, hogy úgyis mindenki látott mindent, de mi van ha nem)

Fleishman is in trouble

Ezt olvastam már könyvben is és nagyon tetszett, aztán meg Jesse Eisenberg Fleishman, egy fiatal orvos, akinek a felesége csak úgy eltűnik. Mármint nem Gone girl módjára alakul a történet, hanem csak hétköznapi emberek módjára várják, hogy valami legyen a feleséggel, akitől már amúgy el is vált. Szerintem nagyon érdekes volt, hogy hogyan alakulnak az események, ha hirtelen az apának kell magára vállalnia a gyerekneveléssel meg háztartással kapcsolatos teendőket.

Queenie

Ezt a könyvet is olvastam, és nagyon érdekes volt, egy fekete nőről van szó, akinek az élete több fronton is egyszerre megy tönkre, és mondhatni depressziós lesz. A rasszizmussal kapcsolatos szál nagyon tetszett, nyilván fogalmam sincs, milyen fekete nőnek lenni ma Angliában (vagy hát van elképzelésem, de ez csak elképzelés).

All the light we cannot see

Nem úgy terveztem, hogy ideteszem az összes könyv sorozat adaptációját amit valaha is olvastam, de ha már így alakult, legyen itt ez is. Igazából már évekkel ezelőtt olvastam kb 2015 körül, amikor megjelent először a könyv, és jesszusom, rettenetesen gyönyörű amit Anthony Doerr csinál a nyelvvel ebben a könyvben. Szerintem nagyon ritka, hogy valaki a nyelvhez és a reál tudományokhoz is így értsen, szóval olvassátok. Aztán meg a sorozat, szóval persze egy eye candy az egész díszlet, de a főszereplő vak kislány tényleg egy vak kislány, Mark Ruffalo zseniál, a német katona gyönyörű, mit akartok még.

The gentlemen

Ez semmilyen szempontból nem illik ide, ugyanis egyrészt nem olvastam, nem is láttam az eredeti filmet, mondhatni valami akciósorozat, Guy Richie rendezte, szóval semmit nem értek ehhez az egészhez, azon túl, hogy benne van a gyönyörű csávó a White lotusból???!! Jó, nyugi, nem vagyok ilyen felületes. Van még a sorozatban egy csomó öldöklés is, de a lényeg, hogy két fickó megörökli az apjuk kicsit düledező birtokát, aztán kiderül, hogy a fiatalabbik örökölte a hercegi címet, de aztán még az is kiderül, hogy amúgy az egész egy bullshit, mert a birtokon, jobban mondva alatt van egy marihuána ültetvény. Történik csomó akció, miközben Eddie próbálja kimosni a birtokot ebből az egészből.