depressziósnak lenni meg hogy kell (már megint)

Januárban volt az utolsó alkalom a pszichiáterrel, és már azt sem tudom igazán, hogy azt mikor heverem majd ki, hogy az utolsó előtti alkalommal szólt, hogy ok cső, de az egész olyan borzasztó volt hogy ha nem tudnám, hogy nekem erre szükségem van, biztos, hogy valami pszichiáter meg pszichológus ellenzővé válnék. 

Igazából már régen másik pszichiátert akartam keresni, csak persze ez nehéz, honnan tudjam, hogy jó lesz-e, hogy majd jobban leszek-e, mi van ha nekem ennyi az élet, honnan tudjam, hogy ez nem csak egy különösen rossz PMS-e? Honnan tudjak bármit?  Amikor ez a nő közölte velem, hogy akkor még egy ülés, és akkor ő most elmegy gyes-re, olyan rettenetesen csalódott lettem, és nem csak mert most már tényleg pszichiátert kell keresnem, de ez milyen rettenetesen haszonlesőnek tűnik az utolsó előttiig nem szólni, mert akkor esetleg hamarabb találhatnék valakit, és akkor jaj, el fog esni valami pénztől? 

Olyan rossz a szájízem, elmondom, miért akartam mást keresni:  

1. Attól is rossz, amikor pár alakalommal elfelejtettem a nyár elején (amikor hetente jártem), és ez jó béna, de most mit csináljak utólag, és egyszer sem hívott fel, (amúgy skype-on volt), hogy akkor mi a helyzet, csak az utolsó 10 percben, hogy azért legyek már szíves kifizetni. De azért ingyen "konzultációt"(=3 percben elmondtam, hogy ok az új gyógyszerem) azt kaptam, milyen nagylelkű.  
2. Többször is elejtett ilyeneket, hogy "ennél már jobban kéne lenni", és azon túl, hogy mégis mit reagáljak erre? ez a te hibád is, hülye liba , volt még egy másik is, hogy "nem tudom, hogy segítsek magán, Adri", és nekem akkor kellett volna bejelentenem, hogy ok boomer, aztán kilépni. 
3. időről-időre az az érzésem lett ettől a nőtől, hogy rettenetesen konzervatív vagy nem is tudom, merev...? és komolyan mondom, nem azért, mert nem tudott értelmesen (=nem a mayo chix-ből) felöltözni orvos létére, de úgy ejtette ki a szex szót, mintha azt kellett volna kimondani, hogy szodómia vagy pedofília vagy swinger klub, öklözés, nem tudom én... és akkor így beszélj a pszichiáterednek arról, hogy az évekkel (8+, lol) ezelőtti egyik kapcsolatod olyan kellemetlen volt, hogy azóta se mered tudod, hogy kell? vagy hogy azóta is rendszeresen vannak alkalmi partnereim (such eufemizmus), de amúgy meg semmi más? micsoda nevetséges öncenzúrázás a saját terápiámban, jó ég. 
4. volt ez a hosszas "vitánk" vagy konfliktusunk vagy nem is tudom mink arról, hogy Frontin így meg úgy. nem nagyon szeretek a gyógyszerezésemről írni, mert ez mindenkinek más, meg van bennem valami elemi szégyen, aminek persze nem kellene lennie, de mindegy, szóval arról szólt ez az egész, hogy a néni szerint nem jó frontint szedni. ez az egész rettentő kellemetlen is, mert mondtam neki, hogy sokszor a szorongásom miatt vagyok iszonyú szomorú és ezen segít a frontin, de hogy ő nem akarja felírni, mert így meg úgy, meg hogy memóriavesztés(!!!!4444), de mondom, egy szemtől? meg hogy a frontin nem megoldás a problémákra, hát igen, de van olyan, hogy az ember nem tud funkciónálni a problémáitól. 
5.  egyszer, az öt év alatt egyszer hívtam fel péntek délután 3-4 körül (jobban mondva korábban, de akkorra sikerült visszahívnia), hogy elfogyott a gyógyszerem, amire közölte, hogy ő nem ér rá a hétvégén ilyesmivel foglalkozni meg hogy az sok idő (pont kb 5 perc), és közölte velem, hogy bocs de nem, épp csak azért nem tette hozzá, hogy jó, akkor most legyél gyógyszer nélkül 3 napig, mert ahhoz meg már túlságosan mossa kezeit 

Aztán mire az utolsó időpont sorra került januárban, már ezeken a dolgokon is annyit pattogtam, hogy csak na, és kész voltam megmondani a néninek, hogy köszönöm a lehetőséget, legyen kedves felírni a gyógyszerem aztán viszonhallásra (se). Ehelyett jött valami shitstorm jellegű, amikor a néni elkezdett faggatni, hogy mi a baj, és az egészből egy iszonyú kellemetlen párbeszéd lett arról, hogy nem érzem jól magam és nem vagyok gyógyult és emiatt frusztrált vagyok, majd egy másik arról, hogy ezt a pszichiáterem személyes sértésnek veszi, elmondja húszszor egymás után, hogy szóval én elégedetlen vagyok vele, majd hogy nem voltam kész gyógyulni és nem fektettem ebbe az egészbe kellő mentális energiát. Lényegében én vagyok az egészért a hibás. Akkora csalódás egy orvostól, hogy ilyen személyeskedő fröcsögésbe megy bele különösen, amikor az évek alatt úgy kb 800 ezret otthagytam nála , meg most, hogy ez az utolsó alkalom, akkor gyorsan szóljon már egy kicsit még minden róla. Nyilván naiv vagyok, meg azt hiszem, hogy az orvosoknak nem főleg a pénz kell, de én azt hittem, hogy a pszichiáterem ennél sokkal jobban érdekli a mentális jóllétem (jólétem?).  

Fogalmam sincs, hogy ez a kapcsolatokkal kapcsolatos (haha) dolog hogy oldódhat meg ha egyáltalán, az is tutira nem egy jó része volt, amikor anyám viszonylag nyíltan elkezdte húzni a száját mint egy  fidesz szavazó, hogy úristennn, KÜLFÖLDI!!! BARNA!!!4444  mi lesz velünk??? Van még bennem ez a csomó szorongás meg gátlás az ügyben, hogy 

A) nem érzem magam szépnek meg semmilyennek

B)akkor majd állandóan együtt kell lenni valakivel, és a lakatos exfiúval ez amúgy nem volt akkora élmény, mert ő elment horgászni meg elment dolgozni én meg ott maradtam az egyetemi dolgaimmal ami szerinte nem volt olyan fontos a kupi tetején, amit próbáltam egész nap összetakarítani, aztán még fél napig csak kipihenni, hogy ennyi időt együtt töltöttem valakivel, pedig én introvertált vagyok és egyedül akarok ülni a könyvemmel az erkényen.

C) mi van ha nem lesz jó a szex és életem végéig kielégületlen maradok....? az indiai fiú amúgy tökre nem volt egy nagy durranás. most meg rejtélyes posztokat közöl facebookon és instán amikben egyértelműen rólam van szó, meg arról, hogy egyszerre szeret és utál és a pokolra kíván és egyáltalán nem tudom mit kezdjek ezzel. mondjuk van egy ilyen kis lista fejemben, ami úgy kezdődik, hogy ha tényleg szerettél és nem csak praktikus voltam meg nagyjából nem kellemetlen rám nézni, akkor miért nem... (és folytatódhatna úgy, hogy miért kellett veszekedni veled, hogy használj egy hülye óvszert...? akit szeretünk azzal miért nem evidens, hogy ha kér valamit, az fontos nekünk?)

D)nem tudunk majd megegyezni, hogy hol akarunk élni (dat luxusproblémát)

E) nem akar majd feminista lenni, vagy minden szempontból ideális lesz, kivéve, hogy nem érti a feminizmust/nem akarja érteni, hogy ez nekem nagyon-nagyon-nagyon fontos, és nem arról szól, hogy szőrös hónalj

F) nem tudunk megegyezésre jutni a gyerek kérdéssel kapcsolatban 

G) szex 

H) nem érti a mentális betegségem, nem támogató benne, nem hajlandó ezügyben támogatni, nem érti meg, hogy miért vagyok szerencsétlen és sápadt, nem azért mert mondjuk nem szeretem, hanem mert depressziós vagyok

Meg van még ez a nagyon nem jó kapcsolatom is a kedvenc unokahúgommal (lol), jobban mondva most nincs is, mert úgy megharagudott rám, szerintem teljesen indokolatlanul, és hát gyerekek, ezt a megkönnyebbülést....?? Erről miért nem szólt senki? Igazából annyi volt, hogy hülyén viselkedett az egyik barátnőnkkel Szilveszter körül, meg szerintem bunkó is volt, vagy legalábbis olyan ingerült, ahogy szerintem senkivel nem beszélünk, csak hát a pasija biztos elnézni neki ki tudja miért, de mondjuk egy szerencsejátékos ketrecharcossal is ki akar lenni..   Most meg már leginkább keserű vagyok és mérges, hogy én minden vackot mennyi évig eltűrtem, és akkor most megmondom, hogy bunkó volt, és nem beszél velem? Persze, nyilván nem mintha akkora károm lenne abból, hogy nem hallgatom egyfolytában az ő problémáit, de talán most már az elvről is szó van. Akkor se tudom kitörölni a fejemből, amikor arról beszéltem, hogy az egyik barátnőm egyszerűen ghostolt, erre az volt a válasza, hogy beszéljem meg vele, majd elkezdett újra az ő dolgáról beszélni. Vagy amikor volt a nevetséges veszekedése a pasijával nálunk, erre a nagynéném csak annyit tudott mondani a döbbenettől, hogy hát tudja, hogy eléggé... dráma ez a nő, és ha nem akarom, ne tartsam vele a kapcsolatot. Biztos, hogy addig fog tartani a harag, amíg nyár nem lesz és el akarnak majd jönni Szívemmel a Balatonra, mert most van a mittudoménkitérdekelhanyadik évforduló!!!!444 Tavaly tudjátok mi volt akkor? A fiú annyira berúgott előző este, hogy nem bírt hazamenni, aztán reggel is olyan részeg volt, hogy nem tudta indulásra odatolni a képét, így az unokahúgom otthon hagyta mert azt gondolta, hogy úgyis majd lejön vonattal, de a fiú nem jött, és egész hétvégén mérgesen chateltek meg ordítoztak egymással a telefonban, majd zuhogó esőben elmentünk Tihanyba, ahol közben 15 fok lett, és visszafelé vaksötétben és zuhogó esőben kellett veszekedni a kihangosított telefonba, miközben én csak a fogantyúkat bírtam szorítani két kézzel, meg remélni, hogy túlélem. 

Dzsúszi. 

de egyébként nyilván teljesen hülye vagyok

Nem tudom, emlékszik-e még valaki az indiai fiúra, akivel kb. novemberben ismerkedtem meg, aztán rövidesen mielőtt nagy románc vagy legalább egy elcseszett viszony lehetett volna, a fiú kilépett a világból meg Európából, mert vízum? 

Na, most megint felbukkant, én meg nyilván ellágyultam mint a huzat. Egyik nap facetime-oltunk vagy egy órát, és én azóta csak azon tudok gondolkodni, hogy milyen rettenetesen aranyos mint valami tinilány, aztán azon, hogy jó, de ez már az elején nem nagyon ment, meg totál megbántott, amitől jól nagyon nagyon butának is érzem magam, mármint arról volt szó, hogy én majd nem válok pudinggá amikor egy fiú szépen mosolyog rám!!!!4444 Nem??? Szerencsére elég bután érzem magam már most mert sorra nagyon lassan válaszol az üzeneteimre, vagy nem is válaszol, akkor mondjuk nem értem minek ír ő először, minek akart annyira beszélni velem újra, nem értek semmit.  

Egyébként teljes mértékben osztozom Czicával a tinder és bumble sorson, csak én nem jutok el a randizásig olyan sokszor, mert általában bumble-ön totál elfelejtek válaszolni, pedig aranyos fiúk vannak, meg nincs kedvem, vagy nem merek mert kövér vagyok és ronda (bár úgyis egyértelműen látszik a képeimen, hogy nézek ki, szóval ennek semmi értelme), vagy béna vagy nem tudok/akarok hegyet mászni. Sose beszéltem rendesen erről a pszichiáteremmel meg a pszichológusommal sem, vagyis talán pár alakalommal. Mindig olyan érzésem volt legalábbis a pszichiáterrel kapcsolatban, hogy iszonyat prűd módon kezel az egészet ,ilyen kifejezéseket használt, hogy "intim kapcsolat" meg "szexuális kapcsolatot létesített", szóval na, marhára nem könnyítette meg, hogy az ember bármilyen szégyenérzetét leküzdje. Most meg már ma azt hiszem sikerült intéznem egy új pszichiátert, és ez jó nagy megkönnyebbülés.

Majdnem mindig majdnem mindenkivel úgy érzem, hogy nem jó valami, ezzel a fiúval is azt hiszem, hogy nagyon sok minden nem volt jó, többek közt mondjuk ahogy a depressziómat (nem) kezelte. Ha most arra gondolok, hogy leélnék egy életet úgy, hogy a partnerem valami depressziótagadó, hát nem is tudom. A téli depresszióm, ami nem tudom, hogy szezonális volt, vagy csak megint visszacsúsztam ebbe az egészbe (gondolom majd kiderül a következő pszichiáternél kiderül, eh) , de hogy ez olyan rettenetes volt, hogy tegnap, amikor igazán nyomorultul éreztem magam, pedig csak megjött, és bármilyen dolgozás helyett szinte csak a You-t néztem és olyan rossz volt a kedvem, hogy csak arra tudok gondolni, hogy miért csak két krémtúrót vettem? Meg más lányok akik amúgy sokkal rondábbak nálam, miért találtak már vagy 10 éve partnert?? Persze tudom, hogy nem csak ezen múlik, de már esküszöm nem tudok néha mire gondolni.