Vagyis megpróbálom.
Olyan ritkán kezdek nagy Í-vel mondatokat, hogy kb el is felejtettem, hogy milyen kényelmetlen. Mint amikor érettségi előtt mindenki elkezdte gépelve beadni az esszéket, kivéve engem, mert emlékszem olyan kényelmetlennek éreztem legépelni a vacak kis esszéimet, ezért az összes úgy nézett ki, mint egy elsősé: folyóirás, sorvezető (mikor vettetek, sőt, használtatok utoljára sorvezetőt? nekem állandóan volt egy az irodalom könyvemben)
Szóval Ilonka kifejezte afelőli* sajnálatát, hogy senki nem blogol hétköznapi dolgokról (amúgy szerintem vannak akik igen, csak lehet, hogy nem ismerjük a blogjaikat? Dolly kommentelői közt felfedeztem párat, tök jó), én meg nem értek semmit ehhez a műfajhoz, de most megpróbálom.
Egyrészt az van, hogy túrórudit uzsonnáztam banánnal, ami egy annyira váratlanul jó kombináció amennyire nem gurmé, viszont most bármire késznek érzem magam. Másrészt most olvasom ezt a Rumbarumbamm- Ez egy kibaszott karanténnapló című könyvet, ami egy énblogból lett amit kiadott a Libri, és egyszerűen ANNYIRA VICCES, hogy egyfolytában azt kívánom, hogy legyünk már barátok a szerzővel.
Harmadrészt pedig, olyan gyalázatosan meg vagyok/voltam fázva az utóbbi két hétben, hogy én ilyet még nem is pipáltam, gyakorlatilag nem mentem sehova, kivéve a boltba néha, szóval ez most egy kicsit karantén szerű szituáció, úgy tehetünk, mintha (de inkább ne), és akkor lássuk, mit tudok kihozni két hétből, amikor jóformán nem csináltam semmit. Tegnap elmentem mondjuk a Rossmannba mert volt kupon kb mindenre, szóval vettem mosogatógép tablettát meg mindent és még betétet is, mert elfelejtettem, hogy pár hete vettem egy intim kelyhet. Továbbá valami konzervatív neveltetésű és prűd 17 éves módjára nehezemre esik nem heherészni azon, hogy még óvszerre meg síkosítóra is volt kupon, nem mintha elég izgalmas lenne az életem ahhoz, hogy bármelyiket is megvegyem.
Hülyeségeken is gondolkodom amúgy, mint hogy ki az idegesítőbb, Dóri, amit ledarálja a Meseországot, vagy a Chloe knows youtuber Dóri, mondjuk ő legalább szép. Anyám azon nyérvogott a karantén alatt többször is, hogy milyen sovány már ez a Tokár Tomi, hát nem etetik otthon? Ami valahogy olyan vicces, mondjuk engem sokkal jobban foglalkoztat, hogy ennek a lánynak az összes megnyilvánulása olyan.... butus..? Nem is tudom, pedig amúgy nem igazságos, hogy most kiemelek egyet a sok millió youtuber közül aki nem olyan okos, de ez az ultra idegesítő trend jutott eszembe róla, hogy márkanév. Felugrott valami instagram poszt, amin egy hátizsák van rajta, ami abból áll, hogy mindenhova rá van írva, hogy Calvin Klein. És egy rakás másik embernek van felírva a cipőjére mindenhova, hogy DKNY vagy Michael Kors vagy nem tudom, és mivel én annyival erkölcsileg felettük állok (nem) annyira irritálóan rondának látom és csórónak is érzem magam, pedig az unokahúgom pasijának az Armani Exchange papucsa leértékelve csak 16 ezer volt, mekkora parasztvakítás, erre azt hisszük, hogy dizájner. Ugyanakkor meg, ki vesz 16 ezerért egy hülye gumipapucsot? Miért nem toltam oda a képem a Lidl-be és vettem neki egy Lidliset, ahogy terveztem, az csak 3000 és LIDL! És az a műanyag is addig tart, hogy még az ükunokám is hordhatja majd.
Visszakanyarodván a napi eseményekhez, tegnap egy akkora pók mászott ki a nadrágom szárából a fürdőszobában (nem volt rajtam, hanem korábban a kád szélére letettem amikor hazajöttem), hogy kész lettem volna bezárni oda a pókokat napokra, hátha éhen halnak két nap után. Fél nap után nem volt semmi, csak két nagy pókháló, szóval most már csak azt remélem, hogy nem másznak ki a pórszívóból.... bele a cipőimbe. Idén amúgy extrém sok pók volt mindenhol, de különösen nálunk a Balatonon, és volt olyan, hogy elhúztam a függönyt és kiesett belőle két pók. Az mondjuk borzasztó volt. Aztán meg volt az az eset is, amikor apa ült szintén a Balcsin az elsötétített nappaliban (nem tudom miért van ez a creepy esti hobbija, hogy csak ül a sötétben a teraszon vagy a kanapén és így... gondolkodik...? Nem értem) és akkor a függönyök közt bedugja a fejét a szobába egy róka. Én az emeleten voltam, és csak annyit hallottam hirtelen, hogy sicc (haha) meg mész innen, és amikor kinéztem, akkor tényleg ott futott a ház előtt egy róka. Úgy értem, nagy róka, volt tök szép lompos farka meg minden. Aztán pár nap múlva anya felhívott, hogy szerinte amúgy ez nem is róka volt, hanem aranysakál, és hogy szerinte a Toldiban is a nádasban aranysakál van, nem is róka, és ott Arany János félreinformálódott. Hát, akkor még nem volt google chrome, mit csináljon? Egyszer meg egy nyest futott a kocsink tetején és dübögött össze vissza, az legalább elég vicces volt. Legalábbis innen, a harmadik emeletről.
Az a napi eseemény van még, hogy holnap el fogok menni Szegedre a szüleimmel, ahol nem voltam már kb május óta, és az jó lesz remélem. Mármint szép ősz van meg mindnen, és az egyik barátnőmék elköltöztek egy új lakásba szóval majd oda is meghívathatom magam, meg orvoshoz is fogok menni és fogászatra is, csupa fun. Van egy lyukas fogam, amit be kell tömetnem, mert képzeljétek, lesz fogszabályzóm. Amúgy állítólag nem állnak iszonyat szarul a fogaim, de alul szerintem borzasztó, mert az egy dolog, hogy minden össze-vissza áll (habár nem látszik ha mosolygok), de annyira bele megy minden a fogaim közé, hogy egyenesen kellemetlen és azonnal meg kell mosnom meg fogselymeznem, különben fáj az ínyem.
Ja meg hogy felfedeztem, hogy a Schär glutén mentes margarita pizza finom, csak tenni kell még rá sonkát és nagyon sok parmezánt meg mozzarellát egymásra reszelve, és jaj, az nagyon jó, szerintem vagy fél éve nem ettem pizzát.
*ez az afelől-afféle dolog a legidegesítőbb a világon
