Másrészt meg, ezt a dolgot nem értem, hogy egyszer tetszett egy fiú, azt hiszem, hogy egyáltalán nem (igazán) azért, ahogy kinézett, hanem amilyen volt. Ahogy beszélt, hogy halálosan szexi volt a hangja a telefonban (mondjuk rádióbemondó volt, szóval milyen legyen), meg mindig énekelgetett vagy fütyörészett, szociálisan érzékeny volt, és egyáltalán, iszonyú kifinomult (amilyen én bárcsak lennék), de ugyanakkor olyan tipikus észak-német protestánsan egyszerű is. És nekem mostanában olyan fiúk tetszenek, akik hasonlóan néznek ki, mint ez a fiú.
Ha nem lenne nyilvánvaló, most tanultam meg azt a kifejezést, hogy "navel-gazing", gyorsan ki is kellett próbálnom.