évértékelés helyett

Olyan régen nem volt a blogon mém, hogy egyszerűen muszáj volt, Ellie-től csórtam.

1. mit csináltál 2015-ben, amit eddig soha?
már megint elköltöztem. kibéreltem németül egy lakást! feliratkoztam tinderre! such izgalom. 

amúgy még elkezdtem németül zenét hallgatni is, szuper egy dolog ez.

2. betartottad az újévi fogadalmaidat? a következő évre mit fogsz megfogadni?
már nem is emlékszem, mik voltak a fogadalmaim pontosan, de inkább csak törekvéseim szoktak lenni.

3. született gyereke valakinek, aki közel áll hozzád?
nem.

4. meghalt valaki, aki közel állt hozzád?
nem.

5. mely országokban jártál?
Németország, Anglia, Lengyelország

6. mit szeretnél megkapni 2016-tól, amit 2015-től nem kaptál?
jó sok bátorságot meg azt az ingyen metróbérletet

7. melyik 2015-ös dátum fog megmaradni a legjobban?
amikor szakítottam a fiúmmal :(

8. mi a legfontosabb dolog, amit elértél idén?
nem tudom, nekem minden nagyon fontos. jó, elég sok németet megtanultam, meg voltam gyakorlatozni is.

hogy fel mertem mondani, és másik helyet keresni

9. melyik volt a legnagyobb kudarcod?
no time to regret

10. szenvedtél valamilyen betegségben, volt komolyabb sérülésed?
hát most mit tudom én, a refluxomból többnyire kigyógyultam, viszont volt egy epeműtétem

11. mi a legjobb dolog, amit vásároltál?
a kanken hátizsák amit hamarosan megveszek nagyon nagyon sok könyv

12. mire költötted a legtöbb pénzt?
ruhákra és könyvekre

13. melyik volt a legizgalmasabb esemény?
lediplomázni!!44

14. melyik dalról fog mindig eszedbe jutni 2015?
ez ez, és bármi a Mumford and Sonstól

15. 2014-hez képest most:
a) boldogabb vagy szomorúbb vagy? egyik sem, inkább csak minden biztosabb
b) soványabb vagy dagibb vagy? szerintem kb ugyan olyan
c) gazdagabb vagy szegényebb vagy? nem is tudom

16. miből kellett volna többet csinálnod?
úszni, nyaralni, akármit csinálni a pajtikkal, olvasni

17. miből kellett volna kevesebbet csinálnod?

idegeskedés

18. hogyan fogod tölteni a karácsonyt?
a szüleimmel és a nagymamámmal tömtük a fejünket

19. kivel telefonáltál a legtöbbet?
anyával

20. voltál szerelmes 2014-ben?
igen, meg gondolom 2015-ben is

21. utálsz most valakit, akit tavaly ilyenkor nem utáltál?
inkább csak neheztelni szoktam

22. melyik volt a legjobb könyv, amit olvastál?
Anna Gavalda: Billie

Elvira Dones: Sworn virgin

Marisha Pessl: Special topics in calamity physics
Jesse Andrews: Én és Earl meg a csaj aki meg fog halni

23. melyik volt a legfontosabb zenei felfedezésed?
Adel Tawil, mindenféle spotify spotify lejátszási listák

24. mit csináltál a szülinapodon?
ettem két bratwurstot

25. melyik az a dolog, ami sokkal szebbé tette volna az évedet?
sokkal sokkal több szex

kedves rokonok, kevesebb relationship drama

26. hogyan írnád le a 2015-ös divatkoncepciódat ?
midi szoknya, vintage, csipke, én már sose leszek ez a DW órás minimalist pixie girl, bele kell törődjek

27. ez nem lehet lefordítani: what kept you sane?
sok kávé, sok könyv,

29. melyik politikai kérdés érintett meg a legjobban?
annyi minden van a fejemben, mondjuk a miskolci cigányok kitelepítése,a nők állítólagos életfeladatai, de persze a menekültek is 

30. ki hiányzott?
az exfiúm és az ex legjobb barátnőm

31. ezt sem lehet tudom normálisan lefordítani: who were the best new
people you met? (dehogynem, mondjuk úgy hogy kik a legjobb fej emberek akiket megismertél?)
akik a legnagyobb hatással voltak rám, azok a szír fiúk, akiket alig ismerek, és nem vagyok csupa jó pajtik, de nagy hatással voltak rám, továbbá még 3 új barátnőm

32. egy fontos life lesson 2015-ből:
legyek már bátor,és legyen vastag bőr a képemen, még akkor is ha ez vacakul hangzik

33. milyen terveid vannak 2016-ra?
le se merem írni

34. egy idézet, ami összefoglalja az évedet:

ebből az idézetes partiból mindig kimaradok, most csak ez jut eszembe, ami benne van a pénztárcámban, és sokszor emlékeztetnem kell magam, amikor utálok mindent: "Aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Máté 23,12)

via

Hazajöttem Budapestre ahol fél éve (fél éve!!!) nem voltam, és minden egyszerre olyan csodálatosan ismerős és idegen, kinézek az ablakon, és akkora a köd, hogy nem látszik a Sashegy, tegnap szegedi jegyet próbáltam kilyukasztani a buszon, és megettem egyszerre három túrórudit, és az egész nagyon jó. Most még minden nagyon jó, és kicsit olyan egzotikus. Egzotikus, és meglepődöm, hogy az emberek magyarul beszélnek és mindenki olyan unott a metrón, és csodálatos, csodálatos, hogy vehetek magamnak 100 forintért egy perecet, csodálatos, hogy 250 forint egy kávé, és egy pillanatra még azon is majdnem elmosolyodom, hogy egyszerre két hajléktalan ugrik oda a visszajáró 50 forintért. De egy pillanatra tényleg csak állni tudtam a retkes Nyugati aluljáróban, és majdnem elsírni magam a meghatottságtól, hogy végre itthon vagyok ebben a retkes városban, és hogy bemegyek a könyvesboltba, és minden olyan szép, és magyarul vannak ott a könyvek, hogy elolvasok két sort és máris nevetnem kell, és mintha az egész magyarságtudatom valami bennfentes dolognak tűnik, amit egy pillanatra majdnem elfelejtettem, de most már elég jól emlékszem.
Az a baj, hogy mindenre elég jól emlékszem, a retkes hármas metróra, a szomorú és nyomorult(nak látszó) emberekre ezen a metrón, a bliccelőre aki mindenkit félrelökve rohan a mozgólépcsőn, a hajléktalanok hadára, akik ráugranak a visszajáró 50forintomra miután megvettem a buszjegyemet, és egy pillanatra kénytelen vagyok úgy érezni, hogy ebben az egyetlen pillanatnyi gesztusban, és a szegedi karácsonyfában, aminek csak a teteje van feldíszítve, mert alulról lelopják a díszeket, ebben annyi keserűség és nyomorúság van, hogy mindent elront. Azokat a kicsi dolgokat is, amik most frissek és izgalmasak voltak, egzotikusak, és olyan bénán magyarok,amiket olyan vacaknak találnék, mint amennyire csalódott voltam, hogy milyen kicsi poharas kávét adnak.
És akármilyen hatásvadász naplemente lesz a Spree-n a ház előtt, és akárhogy könyvesbolt van a háztömb túloldalán, és ez a kis koszos Budapest mindig az otthon marad nekem, a szeles-ködös Tisza-part pedig mindig is az a hely lesz, ahova legszívesebben elmenekülök, ha túl sok már az életem, de valahogy annyi keserűség van bennem, magammal szemben, az egész világgal szemben, azzal szemben, hogy akármennyire hiányzott nekem a rázkódos 49-es, nem hiányzott eléggé, hogy azonnal tudtam, hogy nem hiányzott eléggé.

Ugye mindenki látja ott azt a fényt a tisztáson? Persze a képen nem látszik rendesen, de az egész mindenség gyönyörű volt, arany és csillogó azon  a délutánon a Kleist Parkban, pont a legfelsőbb bíroság előtt (ahol amúgy pont egy Hitler ellen merénylőt is elítéltek és kivégeztek)

Nem tudom, hogy miért csak most jut eszembe, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk a vlogmas mintájára csinálnék olyat, hogy blogmas, hogy mondjuk minden nap blogolok decemberben, vagy karácsonykor vagy mit tudom én...?

Szóval én nagyon igyekszem ezzel az éljünk teljes izgalmas meg tartalmas életet dologgal, csak mintha ebben a nagy igyekezetben állandóan beverném a nagylábujjam.


de akárhogy is van, a nagymamám mindig úgy veszi fel nekem a telefont, hogy szervusz gyönyörűm.

de ha már a hajnál tartunk, az is kicsit elszomorít, hogy nem azzal kapcsolatban jut eszembe, hogy vennem kellene olivaolajat, hogy nincs mivel ebédet főznöm, hanem hogy nincs mit a hajamra kennem.