Az egész internet Párizsról szól, és nekem a döbbeneten kívül az a második reakcióm, hogy hogy van a világnak képe továbblépni? Hogy lehet outfiteketet meg #coupleselfie-ket posztolni instagramra?
Harmadrészt pedig, hogy ez nem  csak rettenetes, rettenetes látni az újság címplaján, és a tévében amin a metróban mennek a hírek, hanem igazi is. Mert nekem ezek a dolgok, hogy terrortámadás, vagy muszlimok a kicsi Magyarországon olyan távolinak tűntek, és aztán oda költöztem Londonba, ahol a hozzám legközelebb eső metrómegállóban már volt egy támadás 2005-ben, ha jól emlékszem, és akkor nagyon is igazi lett. Nagyon is igazi lett, hogy Londonban okkal nincs egy szemetes sem a metróban, hogy ha bármi gyanúsat látsz, akkor azonnal jelentsd, hogy rendszeresen nem jár valamelyik vonalon a metró, mert éppen vizsgálják, hogy abban a zacskóban bomba van-e.
És hogy izé, az egész Tempelhof reptér, ami mellett laktam, amitől most pár megállóra lakom, most teljesen tele van menekültekkel? Úgy értem, hogy annyira tele van, hogy vannak akiknek sátorban kell laknia? Hogy ma a könyvtár aulájában egy menekült piknikezett?
Nem nekem kell igazságot tenni ebben a kérdésben sem, hogy ezek az emberek most akkor terroristák, vagy menekültek, vagy mindkettő, netán egyik sem, mert úgy is jönmajd jön Piers Morgan, aki létjogosultságának érzi a bölcsességét, és én amúgy is nagyon kicsit olvastam a Koránból, de nem hiszem el, hogy bármelyik vallás ilyesmire buzdítaná a híveit, és ez elég nyugtalanító.
És egyáltalán, nem elég aggasztó ez a támadás, de hogy hogy fog ezután a világ továbbmenni? Hogy fogunk Európában ezután élni? Mit fog erre bölcs kormányunk reagálni?

100/4

én, 1894-nyarán

Szóval pénteken meg az volt, hogy 25 lettem.

25. (!!!!4444!!44) 

Lépjünk túl. 

Állítólag ez a legjobb kor, bár azt hiszem többnyire csak fiatalabbak mondták ezt nekem. Állítólag csak 20-nak nézek ki, ezen a ponton már azt hiszem, hogy ez a legjobb bók, amit kaphatok* idáig jutottunk. Mondjuk azt hiszem, hogy a viszonyom saját magammal az utóbbi években csak jobb lett, (már leszámítva amikor lehajoltam a próbafülkében és megláttam a neonfényben az orbitális narancsbőröm.) Csak hát ilyen világmegváltó felfedezések, hogy igazából én most azt csinálok amit akarok. Mármint nyilván rémesen uncsi vagyok, hogy úgy érzem feltaláltam a spanyol viaszt, de minimum csupa #girlboss*** lettem, csak mert most rájöttem, hogy amúgy hordhatnék rúzst, amúgy elég jó a bőröm ahhoz, hogy csak rúzst kenjek az arcomra**, amúgy semmi nem történik, ha egy napig nincs rajtam melltartó, vagy ha én most egy éjjel alatt megiszom öt koktélt, és hogy lehet, hogy nem is vagyok olyan rettenetesen borzasztó ember, mert van, hogy az emberek nevetnek a vicceimen, és mindenki ráért elmenni koktélokat inni a szülinapomon, és ez tök jó érzés. 

Sőt, azt hiszem a legjobb érzés, hogy a szülinapomon egész nap minden tök jól sikerült, nem ment el az orrom előtt a metró háromszor mint ma, ettem krumplisalátát, vettem magamnak egy pöttös blúzt és egy pöttyös pulóvert, beteljesült az életem. 

(és aztán még szombaton is elmentem mulatni, és olyan meleg volt hajnali 2-kor hogy kigombolt kabáttal mentem a metróhoz, micsoda szentimentális dolgok, de ez a filmekben biztos valami boldog pillanat lenne, nem? nem?)

Most már csak az alábbi dolgok hiányoznak az életemből:

egy Barbour kabát****, egy rendes Oxford cipő (a régi teljesen elkopott), 218 könyv az Amazon kívánságlistámról, meg egy léghoki asztal a szobám közepére (ezt vagy 12 éves korom óta egyfolytában kérem és mégsem kapom meg??)

továbbá: 

egy kirándulás Jordániába, meg egy észak-afrikai utazás 

 Hát most mit tudom én, annyi mindent akartam még mondani,de mégis mit tudhatok még a felnőtt kérdésről, meg a nőiségről, amikor még azt sem értem, hogy marad minden lánynak szűk a farmerja, az enyém meg lötyögős lesz fél nap alatt? De gondolom ez legyen a legnagyobb bajom és ne az, hogy kínosan rég nem szexeltem.

*kivéve amikor elkérik a Schülerausweissomat a moziban

**amúgy ez biztos csak illúzió

***most pont ezt olvasom, így muszáj volt megemlítenem

****ezt nem tudom igazán racionalizálni, főleg amennyibe kerül, csak hogy izé, ebben mindenki azonnal elegánsnak látszik

a kocsma előtt egymáshoz lakatolt biciklikről is az jut eszembe, hogy másoknak mennyivel romantikusabb az élete mint nekem.

két egymáshoz lakatolt biciklinek is jobb a szerelmi élete mint nekem.

Már úgy is erről beszél az internet, de hát Harry Potter!! És Eddie Redmayne!! Ennél jobb nem tudom, hogy lesz-e.

én, miközben szofisztikáltan ülök a könyvtárban a sálammal a nyakamban, és szótanulás helyett az internetet bámulom

All the light we can see

Igen, a cím valami közepesen béna utalás erre a könyvre*, az egész internet olvas, köztük persze én is, olvassátok ti is, györnyörű. Illetve olyan, hogy ez az Anthony Doerr szerintem valami modernkori polihisztor, olyan csodálatosan és kifinomultan ír a szereplőkről, ugyanakkor meg rádió készítés, Hitlerjugend és háború.

És akkor ez a fény is. Ezeken a képeken csak egy kicsit látszódik milyen gyönyörű ez az őszi fény, hogy egyszer csak ott állok a park közepén, és mintha az összes csillogás és napfény oda világítana a Kleist park közepére. Mintha a két panelház közép berakott régi városkapu lenne a legszebb építmény a világon, mintha ezek a fák lennének a legszínesebbek, mintha itt tényleg minden a leggyönyörűbb lenne ezen a kicsi tisztáson Berlin közepén. A nyelviskolában pedig van ez az idegenvezető aki annyira zseniális, hogy csak szájtátva figyelem, mármint esküszöm, ez a fickó mindent tud. Hogy melyik a legnagyobb metróállomás Berlinben, hogy volt ez vagy az, miről híres ez az utca, és mióta valahonnan  megtudta, hogy én magyar vagyok, minden adandó alakalommal elővesz valami magyar vonatkozást, különösen izgalmas. 

*magyarul is megjelent, nohát, bár persze a csúnyább borítóval